Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

530. országos ülés 19U Iván t. képviselőtársunk is hangsúlyozott, hogy a közigazgatás első és leglényegesebb r feltétele az, hogy erélyes és gyors legyen. (Elénk helyeslés.) Tudatában vagyunk annak, hogyha ezt kívánjuk odakinn a perifériákon, akkor elsősorban nekünk kell erre péklát adnunk. (Élénk helyeslés.) Ezek az elvek vezetnek az irányitásnál és bálával és köszönettel ismerem el itt az ország szine előtt, hogy a belügymini sterium központi tisztviselői kara ezt átérzi, átérti, velem együtt lelkesedéssel és buzgalommal dolgozik. (Ménlc éljenzés.) T. ház! Méltóztatnak tudni, hogy a városok fejlesztésére vonatkozó törvény kötelességünkké teszi a városi közigazgatásról és rendőri szervezésről szóló törvényjavaslatnak legközelebbi beterjesztését. E törvényes rendelkezésben nincs benne az, hogy a fővárosra vonatkozólag is záros határidő alatt kell előterjesztenünk a törvényjavaslatot, de ha nincs is benne, mégis elsőrendű feladatunk, sőt kötelességünk közé tartozik a főváros rendezésére vonatkozó törvény előkészitése is. Mert hála Istennek az ország fővárosa mindnyájunk gyönyörűségére és örömére hatalmas lépésekkel halad előre a fejlődós és a haladás terén és ezt a rohamos fejlődést nem lehet többé beszorítani a régi keretek közzé, amelyeken a főváros túlnőtt. Ennélfogva meg kell adnunk a szabad fejlődés, a szabad mozgás lehetőségét. Ezt kívánjuk a fővárosi törvénynyel előkészíteni, amelyről más alkalommal lesz módomban behatóbban nyilatkozni. (Élénk helyeslés.) A városoknál is természetesen a szabad fejlődést és szabad mozgást kívánjuk elősegíteni, de gondoskodni kívánunk arról, különösen a kisebb városoknál, hogy az anyagi megterhelést ne szaporítsuk. Mint előttem szólt t. képviselőtársaim, Rakovszky Iván és Scitovszky Béla is felemlítették, a mi községi és városi adminisztrácziónk néhol igen sokba kerül, és többek közt csak a közelmúltban, akkor, amikor gondoskodni kivántixnk a városi tisztviselők jobb javadalmazásáról, talán nem eléggé gondoltunk arra, hogy kis városokra nézve ez elviselhetetlen teher. (Igás' TJgy van!) Ennek következménye gyanánt sűrűbben jelentkeznek kisebb városok, melyek visszafejlődni és inkább községekké alakulni kívánnak, mert nem birják a városi formákkal járó nagy terheket. Ezeknek az óhajtásoknak eddig nem tettünk eleget, hanem a programmunknak megfelelően azzal biztattuk a városokat, hogy igyekezni fogunk a városi törvény keretében a városi adminisztrácziónak egy egyszerűbb formáját létesíteni, kevesebb tisztviselővel, olyan mintára, mint ahogy az a járásokban van. Ha egy nagy járásban, hol esetleg 30—40.000 lakosú községek is vannak, azoknak az adminisztráczióját viheti egy főszolgabíró, akkor nincs szükség talán arra, hogy kisebb, négy-ötezer április Vi-én, pénteken. 71 lakosú városokban egész nagy apparátus nagy tanácscsal végezze az adminisztrácziót. (Igaz! TJgy van!) Igyekezni fogunk tehát az adminisztrácziónak lehető egyszerűsítésével a városoknak olyan típusát megteremteni, melynél ez olcsóbban lesz végrehajtható és akkor megtartható lesz a városi szervezet. (Helyeslés.) A városokról szólva, legyen szabad néhány szóval megemlékeznem arról a nehéz helyzetről, melyben városaink a hitel megszorítása következtében most vannak. Városaink a haladás elvétől vezéreltetve talán kissé igen merészen és saját erejükkel s a közgazdasági viszonyokkal nem eléggé számolva, igen gyorsan akartak haladni, igen sok, nagy és szép intézményt létesítettek és erre nagy mértékben vették igénybe hitelüket. Ez jól ment egészen addig, mig a pénz bővében volt, mig a pénzpiacz készséggel nyújtotta erre a czélra az eszközöket. Beálltak azonban a nehéz közgazdasági viszonyok, melyeknek következtében azután a városok hitele is megszorittatott, oly mértékben, hogy most a városok nemcsak nagy, díszes palotákra, nagy építkezésekre, hanem leglényegesebb napi szükségleteikre sem kapják meg a szükséges pénzt a pénzpiaczon és a kormányhoz fordulnak segítségért. Ebből az alkalomból a pénzügyminister úrral egyetértőleg azzal foglalkozunk, hogy ami elkerülhetetlen és okvetlenül szükséges, azt a városok részére megszerezzük és miután e tekintetben remény van arra, hogy a hazai pénzintézetek a viszonyok némi javulásával segítségünkre jönnek, elsősorban és legfőkép itt keressük a segítséget. Azonban a pénzintézetekkel való érintkezés, de a pénzpiacz helyzetének tanulmányozása is arra kényszerit, hogy a városoktól azt kívánjuk meg, hogy ezidőszerint csak azt vegyék igénybe, ami okvetlenül szükséges arra a czélra, hogy már esedékes kötelezettségeiknek eleget tegyenek, hogy a folyamatban lévő építkezéseket befejezzék és hogy a legsürgősebb feladatokat megvalósíthassák. Messzemenő, nagy programmok felkarolásának, megvalósításának ideje azonban nem most van, arra várnunk kell a viszonyoknak kedvezőbb alakulásáig. (Helyeslés). Ami a mostani viszonyok közt megtehető, azt a kormány a legnagyobb készséggel fogja megtenni arra, hogy a városokat a mostani kínos zavarokból kisegítse. (Helyeslés). T. ház ! Áttérek ezután a községekre, és itt köszönetemet kell kifejeznem ismét az előadó urnak, de valamennyi felszólaló urnak azért a meleg szeretetért és érdeklődésért, mellyel a városok és a községi jegyzők ügyével foglalkoztak. Itt Scitovszky t. barátom igazán gondos tanulmánynyal, a helyzetet élesen megvilágító statisztikai adatokat sorolt fel arra, hogy a községekben a pótadó milyen súlyos teher, hogy milyen rohamosan nő és hogy milyen aggodalmat keltőleg aránytalanul oszlik meg némely