Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
529. országos ülés 1914 április 23-án, csütörtökön. 31tott hitelnek legnagyobb részét épen ezen kormányzati ág lehető erősítésére kivánja fordítani. (Helyeslés.) Épen azért örömmel csatolhatom ehhez hozzá azt, hogy ez az összeg, amely az összes kiadásoknak több mint 70%-át képezi, még nem meriti ki azt az összeget, amelyet mi ezen költségvetésben a közbiztonsági szolgálatra használunk fel. Bizonyosan méltóztatnak emlékezni, hogy midőn a városoknak nagyobb segélye megszavaztatott, velük szemben kiköttetett, hogy azt a két millió koronát, amelyet most segély gyanánt fognak kapni, ugyancsak a városi rendőrségeknek, tehát ugyancsak a közbiztonsági szolgálatnak továbbfejlesztésére és erősítésére tartoznak felhasználni. Ezáltal tehát épen ott fogjuk erősíteni a közbiztonság elmaradott állapotát, ahol arra kétségtelenül a legnagyobb szükség van. (Helyeslés.) Ezek a tételek, t. ház, természetesen különböző czimeken oszlanak meg. 120.000 korona a tulaj donképeni közbiztonsági és közrendészeti szolgálat javítására fog felhasználtatni. 1,101.003 koronát tesznek ki a magyar királyi csendőrségnek többletkiadásai. És itt örömmel konstatálhatom, hogy ennek az összegnek csaknem 50%-a, 522.352 korona épen a, csendőrség ellátásának és illetményeinek emelésére fordittatik. (Elénk helyeslés.) Nagyon jól ismerjük azt a nehéz szolgálatot, amelyet a csendőrség teljesiteni tartozik és ismerjük azt a meglehetősen sok nélkülözést, amelynek a csendőr szolgálat közben ki van téve. így tehát csak örömmel üdvözölhetjük, hogy ilyen jelentékeny összeg fordittatik a czimen a helyzet ja vitására. (Élénk helyeslés.) 337.856 koronát tesz ki a magyar hatrárendőrség költségeinek szaporulata, amelyből igen jelentékeny részt. 172.160 koronát vett igénybe a határrendőrségnek Fiume területére való kitertesztése. Végül 450.405 koronát tesz ki a székesfővárosi rendőrségnek továbbfejlesztése, amely tétel kapcsán épen azt a lényeges körülményt akarom kiemelni, hogy nemcsak a magasabb állások tekintetében, hanem az alsóbb állásoknál is, az u. n. közrendőröknek alkalmazásánál is meglehetős létszámszaporulást tapasztalhatunk, ami kétségtelenül igen élénken érzett közszükségletet fog kielégiteni. (Helyeslés.) A kiadásoknak második csoportját az úgynevezett humanitárius intézmények kiadásainak többletszaporulata foglalja magában. Ide számítom az egészségügyi és gyermekvédelmi intézményeket. Ez az összeg 937.568 koronát tesz ki. Igaz ugyan, hogy, ha magában a költségvetésben annak egyes czimeit összegezzük, ez az összeg az 1 millió koronát meghaladja, de erre vonatkozólag bátor vagyok a t. ház szíves figyelmét felhívni arra, hogy ebből tulaj donképen 125.000 korona leütendő, mert ez a kiadásoknak nem ujabb szaporulatát jelenti, hanem csak áthozatott ide az u. n. közjótékonysági czimből, mivel ott eddig tényleg a közjótékonyság czimén ez az összeg az egészségügyi intézmények támogatására használtatott fel. A helyes beosztás szempontjából tehát igen helyesen járt el a belügyminister ur, mikor azt onnan kiemelve, az őt megillető helyre a közegészségügyi intézmények czime alá helyezte. Talán épen ennél a czimnél mondhatjuk azt, hogy a szükségleteket korántsem látjuk olyan mértékben kielégítve, amint azt mindnyájan őszintén óhajtanok. De ha számot vetünk az ország nehéz pénzügyi helyzetével és ha számot vetünk azzal, hogy daczára annak, hogy humanitárius czélokra e költségvetésben csak keveset lehetett felvenni, mégis, ha az összköltséget veszszük tekintetbe, azt látjuk, hogy a humanitárius czélra felhasznált költségek összege igen jelentékeny, a 119 milliót kitevő összkiadásból 41,990.000 koronát vesznek igénybe, mig ezzel szemben a közbiztonsági intézményekre szolgáló tételek daczára a jelenlegi emelkedésnek csak 34,589.000 koronát tesznek ki. Tekintetbe kell vennünk továbbá azt a szerintem igen nyomós körülményt, hogy a belügyminister ur költségvetésének indokolásában igen helyesen utal arra, hogy a közjótékonyság terén nem szabad a társadalom közreműködését kizárni, sőt arra kell törekedni, hogy a társadalom is az állam segítségére jöjjön e téren, hogy tehát e kérdéssel kapcsolatban a feladatok megoldásának súlypontja nem az államon van egyedül, hanem azt megosztja a társadalommal, a mi nézetem szerint teljesen helyes. A pénzügyi bizottság nevében is csak ajánlhatom azon álláspont helyeslését, hogy a belügyminister ur a kiadások nagyobb részét ezen alkalommal inkább a közbiztonsági szolgálatra utalta át és itt azon igyekszik, hogy a társadalom tevékenységét keltse fel nagyobb mértékben. A közegészségügy czime alatt 584.000 korona kiadási többlet mutatkozik és pedig 500.000 korona a gyógy költségeknél, 50.000 korona a diszpenzaire-ek továbbfejlesztésénél, 7000 korona a trachoma elleni védekezésnél és végül 25.000 korona az alkoholizmus elleni védekezésnél, amely azonban azzal a világos megjelöléssel van beállítva, hogy ez csak arra szolgíl, hogy az e czélból megalakítandó és tényleg már meg is alakult egyes társadalmi intézményeket igyekszik a belügyminister ur ezáltal támogatni és működésükben buzdítani. 283.000 korona esik az egészségügyi intézményeknél a beruházásokra, amiből 150.000 korona jut az újonnan megnyíló zsolnai szemkórház felszerelésével járó költségekre, mig a többi a budapesti állami kórházakban a napi ápolási átalánynak természetszerű emelkedésével az ápolási költségek megfelelő emelésére és dotácziójára fordítandó. Az országos betegápolási alap kiadásai 206.101 koronával emelkednek. A rendes betegápolási és szállítási dijaknál 500.000 korona többlet, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközöknél pedig 300.000 korona megtakarítás mutatkozik; e két tételt egymásból levonva áll elő a tényleges • többlet.
