Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

40 529. országos ülés 1914 április 23-án, csütörtökön. Az utolsó tételt képezik az úgynevezett tulaj donképeni közigazgatási kiadások. Mindenekelőtt konstatálhatjuk e tekintetben, hogy a belügy minister ur a nyugellások rendezésénél a lehető legnagyobb takarékosságot léptette életbe. Igyekezett a feltétlenül szükséges munkaerőket, amelyek most főleg a belügyministeriumnak a törvényhozás terén is kifejtendő nagy munkásságából természetszerűleg előállanak, inkább azáltal pótolja, hogy az eddig a főispánok mellé kirendelt ministeri tisztviselőket rendelte ki központi szolgálatra, ezeknek állását újból nem rendszeresítette, hanem ahol föltétlenül szükséges, ott inkább napidíjas segéderőt alkalmazott, ami azzal az előnynyel jár, hogy, mihelyt ezen alkalmazás szüksége megszűnik, azonnal minden nehézség nélkül megszüntethető. Épen azért a legkisebb tétel ezekre a tulajdonképeni közigazgatási czélokra fordittatik, mig a legnagyobb része egyéb czélokra, nevezetesen a járási és a vármegyei közigazgatás erősítésére szolgáló czélokra van beállítva. Ugyanis uj járások felállítására 150.000 korona fordittatik. Méltóztatnak tudni, hogy meglehetős nagy anomáliák vannak épen a járások terjedelmét illetőleg. Mindenesetre csak méltánylandó a belügyminister urnak az a törekvése, hogy, ha kisebb arányokban is, ezen anomáliákat lehetőleg megszüntetni igyekszik és hat uj járás felállításának költségei czimén 150.000 koronát irányoz elő. 100.000 koronával segélyezi a belügyminister ur a vármegyéket a székházak felépítésénél, valamint 100.000 koronát állított be a vármegyei tiszti nyugdijalapok segélyezésére. Ez a körülmény mutatja, hogy a belügyminister ur méltányolta ugy a pénzügyi bizottságnak, mint a háznak többszörösen kifejezett óhaját, hogy a személyzet-szaporítás tekintetében lehetőleg mérsékletet igyekezzék tanúsítani. Ezek után még csak egy kérdést óhajtok különösen kiemelni, ez pedig az, hogy ebben a költségvetésben jelent meg azon intézkedéseknek számszerű hatása, amelyeket a törvényhozás bölcsessége az alsófoku közigazgatási szerveknek, különösen a községi és körjegyzők illetményeinek szabályozása szempontjából elrendelt. Ezekre meglehetősen nagy összeg van a költségvetésbe beállítva. Amint voltam bátor említeni, 4 millió koronát tesz ki ez; az összes többletkiadásoknak, amelyek nem egészen érik el a 10 millió koronát, ez több mint 40%-át képviseli. Én azt hiszem, hogy egészen felesleges munkát végeznék, ha a t. ház előtt ezen intézkedéseknek kiváló jelentőségét indokolnám; megtették ezt nálamnál hivatottabb tényezők akkor, amikor az idevonatkozó törvényjavaslatokat a ház elé terjesztették; és hogy ezek a ház helyeslésével találkoztak, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a ház bölcsessége az idevonatkozó előterjesztést törvényerőre emelte. De mégis, amidőn erről megemlékezem, már csak az összeg nagyságára való tekintettel is, amely be van állítva, nem tehetem, hogy e helyről is ne adjak a legteljesebb reményemnek, de, hozzáteszem, jogosult várakozásomnak is kifejezést a tekintetben, hogy az ország jegyzői kara azt a jóindulatot és elismerést, amely ezen intézkedésekben munkájukkal szemben megnyilatkozott, kétségkívül azzal fogja meghálálni és visszafizetni, hogy eddig mindenkor tapasztalt iígybuzgalmát még fokozottabb mértékben fogja tanúsítani és így kétségkívül igen hasznos, üdvös szolgálatot tehet az országnak. Sőt azt mondom, hogy az a kifejezés, amelyet az imént használtam, hogy vissza fogja fizetni, talán nem is frázis, hanem valóság, mert a jegyzői kar nívójának, munkásságának, odaadásának emelése olyan végtelen hasznot csinálhat és olyan végtelen károktól óvhatja meg az egyeseket, hogy még számszerűleg kiszámítva is, a jegyzői kar nívójának emelése felül fogja haladni a költségeket, amelyek ezzel az államra hárulnak. (Élénk helyeslés.) Ezen intézkedések, amelyeknek számszerű hatásai itt a költségvetésben jelentkeztek,'nézetem szerint csak kezdetét, első lánczszemét képezik annak a magyar akcziónak, amelyet nekünk közigazgatásunk átformálása terén folytatnunk kell. Hogy ez meg fog történni, erre nézve birjuk a kormánynak és a kormány elnökének nyilatkozatát, amelyet ő már állásának elfoglalásakor tett. És ha nem ismerjük is ezen trövényjavaslatoknak egyes intézkedéseit, azt tudjuk, hogy ezen törvényreformok gerinczét két vezéreszme fogja képezni, az egyik az, hogy az állami akarat az egész országban, annak minden egyes részében teljes hatályossággal érvényesüljön, a másik pedig az, hogy igyekezzünk felhasználni, igyekezzünk értékesíteni azt a nagy segélyerőt, amely nálunk a történelmi fejlődés alapján képződött vármegyei intézmények autonómiájában rejlik. Nézetem szerint ennek a két kérdésnek szerencsés összeegyeztetése lehetséges lesz. Ha az autonómiának jogkörét megszorítjuk, kevesebb tárgyra korlátozzuk ; ha kivesszük a vármegye autonómiájából azokat az intézkedéseket, amelyek par excellence állami feladatok, akkor a vármegyék autonómiáját sokkal hatékonyabbá tesszük és megóvjuk minden jogosulatlan felsőbb hatósági beavatkozástól, (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy e háznak többsége épen ugy, mint a pénzügyi bizottság többsége, azt az akcziót, amely ebben az irányban megindult s amelyre vonatkozólag a bizottság tárgyalásai alkalmával a belügyminister ur szives volt kimerítő tájékozást is adni, a maga részéről örömmel és megnyugvással fogadja s ez a körülmény is fokozta a pénzügyi bizottságban a bizalom érzetét a kormánynyal szemben. És amidőn ennek a bizalomnak ezen alkalomból is kifejezést adok, a pénzügyi bizottság nevében ismételten kérem a t. házat, hogy az előirányzatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : T. ház ! A napirend tárgyalására szánt idő letelőben lévén, a tárgyalást mára megszakít-