Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
529. országos ülés 191í április 23-án, csütörtökön. 37 kell küzdenie és kétségkívül igen meglassítaná, sőt talán egyenesen meg is akasztaná a megindult kibontakozásnak azt a kedvező folyamatát, amelyre már t. barátom, Hegedüs Lóránt az ő nagyszabású beszédében is czélzott, s amelytől alaposan remélhetjük, hogy ha semmi ujabb zavaró momentum közbe nem jön, lehetséges lesz ugy az államnak, mint a társadalomnak is azokat az erős megpróbáltatásokat, amelyeknek az utolsó évek alatt ki voltunk téve, minden erősebb megrázkódtatás és minden maradandó nyom r nélkül leküzdeni. Épen azért a bizottság a maga részéről ebből a szempontból indult ki, a maga részéről is helyeselte, a maga részéről is elfogadta azt az álláspontot, amelyet a kormány az egész költségvetés összeállításánál alapul vett, hogy t. i. az egyes kiadási tételek lehetőleg csak ott, s csak annyival emeltessenek, ahol azt valamely halaszthatatlan állami szükségletnek sürgős kielégítése teszi elodázhatatlanná. Es ha ilyen eljárás mellett is a belügyi tárczának hitele kétségkívül jelentékeny mértékben megnövekedett, ez nézetem szerint főleg két körülményre vezethető vissza. Visszavezethető elsősorban arra az el nem vitatható jóindulatra, amelylyel a kormány a közigazgatás érdekei iránt* mint minden alkalommal, ugy ez alkalommal is viseltetett. (Helyeslés a jobboldalon.) De visszavezethető nézetem szerint főleg arra az intenzív munkásságra, a belterjes fejlődésre és fejlesztésre, mely a közigazgatással össszefüggő kérdések egész mezején mindenütt tapasztalható, amely mellett fényes bizonyítékot szolgáltatnak törvénykönyveink és amelynek természetes következménye az, hogy ez az állam pénzügyi erejének fokozott mértékben való igénybevételét teszi szükségessé. Amilyen örvendetes jelenség ez magában véve, annyira nyomós intelmet is foglal magában igénytelen nézetem szerint ugy a jelenlegi kormány, mint az összes következő kormányok számára. Ez pedig az, hogy mihelyt az ország pénzügyi helyzete megengedi, szerintem clhalaszthatatlanul szükségessé válik, hogy e tárcza dotácziója tovább is fokoztassék, iejlesztessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert bármily jóindulattal lett légyen a mostani előirányzat összeállítva, az előtt nem hunyhatunk szemet, hogy mégis vannak egyes szükségletek, amelyek nem találtak olyan mértékben kielégítést a költségvetés során, mint ahogy ezt ezek fontosságára való tekintettel kétségkívül mindnyájan óhajtottunk volna. (Ugy van! Ugy van!) Es ha tisztában vagyunk azzal, hogy ezen szükségletek kielégítését most el lehetett és el kellett halasztanunk, én abban a meggyőződésben vagyok, hogyha ez az elhalasztás hosszabb időre terjedne ki, vagy épen e szükségletek kielégítésének elodázását vonná maga után, ez egyjelentőségü, egyértelmű volna annak a megindult erélyes s üdvös akcziónak megakasztásával, a melyre már bátor voltam rámutatni, s a melynek czélja közigazgatásunkat minden tekintetben modern alapra helyezni és biztosítani azt, hogy állami közigazgatásunk képes legyen egy modern állam részéről vele szemben támasztott összes igényeket kielégíteni. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a tárcza költségvetésének részletes ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) Ha az 1914/15. évi költségelőirányzat számadásait szembe állítjuk az 1913. évi előirányzat adataival, mint a melyek az utolsó költségvetést képviselik, melynek számtételei az egész kezelési évre terjednek ki, a következőket állapithatjuk meg. Az 1914/15. évi előirányzat összes kiadásai kitesznek 129,769.582 K-át, az 1913. évi kiadások képviseltek 119,992.550 K-át, vagyis a növekedés 9,777.032 K. A bevételek ellenben 1913-ban kitettek 31,994.734 K-át, az 1914/15. évi költségvetésben pedig kitesznek 23,196.141 K-át, tehát 7,994.734 K-val kevesebb bevétel mutatkozik. Ha ezt a két tételt, egyfelől a kiadások emelkedését, másfelől a bevételek csökkenését összevonjuk, ugy látszanék, hogy a belügyi tárcza pénzügyi mérlege 17,771.766 K-val romlott volna, vagyis ez. tenné ki azt az összeget, amelyet szükséges volna az állam egyéb jövedelmi forrásaiból igénybe venni a belügyi tárcza szükségleteinek fedezésére. Ez azonban csak látszat, mert amint méltóztatnak bölcsen emlékezni, az 1913. évi költségelőirányzat összcállitásánál az országos betegápolási pótadó 10°/o-ban terveztetett kivettetni, a ház bölcsessége azonban azt csak 5%-ban állapította meg, ezen a czimen tehát az 1913. évben előirányzott bevételi tételek 10,387.541 K-val csökkennek, ami által a pénzügyi mérleg tulajdonképen csak 7,384.541 koronával lenne kedvezőtlenebb. De még ez sem szolgáltat tulajdonképen reális alapot, mert há csakugyan azt akarjak megállapítani, mi az az összeg, mely a belügyi tárcza többlet szükségletének fedezésére többlet gyanánt lesz az állam egyéb jövedelmi forrásaiból igénybe veendő, akkor ehhez az összeghez hozzá kell még adnunk azt a két millió koronát, melyet a városok segélyezésére szánt a törvényhozás bölcsessége és amely összeg a belügyi tárcza költségvetésében tényleg mint bevétel szerepel ugyan, azonban ez itt csak mint átmeneti bevétel jelentkezik, mert ezen egész két millió koronát a pénzügyminister ur a jövedelmi adók bevételeiből egészében bocsátja a belügyminister ur rendelkezésére. Ha ezek szerint a végleges, reális állapotot akarjuk konstatálni, ez azt mutatja, hogy 9,384.541 koronát tesz Id azaz összeg, melylyel az 1914/15 évben nagyobb mértékben kell az állam egyéb jövedelmi forrásait igénybe venni. Minthogy pedig ezen összeggel szemben a kiadások emelkedése 9,772.032 koronát tesz ki, ezen összegnek kisebb összeggel való fedezése az által
