Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-538
426 538. országos ülés 191b május lb-én, csütörtökön. mondhattam, t. i. azokra az urakra, akikkel én tényleg közvetlen érintkezésben állottam. (Igazi Ugy van !) Ami pedig "Vajda képviselő urat illeti, hát kérem, nagyon ferde világításban állitja be a t. képviselő ur a kérdést, amikor azt mondja, hogy könnyű agent provocateur által levelet intéztetni és egy ilyen levél alapján valakit megvádolni. Eltekintve attól, hogy Duliskovics agent provocateuri működésére nincsen semmiféle bizonyíték és hogy nem tartom indokoltnak és méltányosnak őt ilyen kifej ezésekkel illetni azért, mert bizalmas politikai szolgálatokat végzett, — ettől, mondom, egészen eltekintve, nem arról vau szó, hogy Dulieskovics intézett levelet Vajda képviselő úrhoz, hanem arról van szó, hogy egy ismert pánszláv agitátor, egy notórius, hirhedt pánszláv agitátor, aki, azt hiszem, csak azért nem ül, mert külföldön biztonságba helyezte magát, egy ilyen hirhedt pánszláv agitátor irt Vajda képviselő urnak olyan tartalmú levelet, amely mégis egy kicsit furcsa színben tünteti fel azt a viszonyt, amelyben Vajda képviselő ur állott ezzel a pánszláv agitátorral. (Igaz! Ugy van!) Azt hiszem tehát, semmiféle szemrehányás engem azért nem érhet, hogy amikor Vajda képviselő ur egyes magyar pártoknak russzofil tendencziáit tette itt nagyon elitélő bírálat tárgyává, erre a különös körülményre rámutattam. Különben pedig hozzáteszem: hogy nagyon jól tudom én azt, hogy nemcsak Romániában kinn, de a monarchia területén is azok a románok, még a legextrémebb naczionalista tendencziákkal birok is, akik helyesen gondolkoznak fajuk érdekeiről, nem fognak a pánszláv agitácziók szolgálatába szegődni. (Igaz! Ugy van!) Hiszen öngyilkosság a román nép részéről, ha ezt teszi. De épen ezért, mert én senkire másra nem terjesztem ki azt a bizonyos gyanút, amelyet Vajda képviselő ur vont magára, ennek a levélnek a tartalma folytán, nagyon szerencsétlen ^olognak tartom, ha az urak szolidaritást vállalnának olyan jelenségekkel szemben, amely jelenségek mégis kellene, hogy egy kissé gondolkozóba ejtsék őket. (Igaz! Ugy van!) Végül még csak a választókerületek beosztási kérdésére nézve vagyok bátor valamit megjegyezni. (Halljuk ! Halljuk !) A kérdésnek taglalása annyiban kissé nehéz, hogy azok a kombinatív számitások, —- mert hiszen tulaj donképen csak erről van szó — amelyek bennünket a kerületi beosztásnál vezettek, nem kerültek nyilvánosságra. Nem hoztuk nyilvánosságra épen azért, mert tulaj donképen nem pozitív adatok, hanem kombinatív számitások, ugy hogy a választókerületi beosztásnak a nemzetiségi kérdés szempontjából való hatása pontosan, világosan csak akkor fog a közönség előtt állani, hogyha meglesz a választók összeírása és akkor mindenki pozitív alapon tehet majd számitásokat. Ezek a kombinácziók azonban, amelyek rendelkezésünkre állanak s amelyeket igyekeztünk a leglelkiismeretesebben felhasználni, agy vétettek tekintetbe, — ezt ismétlem s erre vonatkozólag esetleg a belügyminister ur rendeletének tárgyalása alkalmával lehet részletekbe is bocsátkozni — hogy ott a nemzetiségeknek politikai érvényesülése semmiféle mesterséges korlátozás alá ne essék. Térképekkel ilyen kérdést nagyon nehéz helyesen megoldani és pedig különböző okokból. Először azért, mert az a térkép csak a terület nagyságát mutatja. Méltóztassék csak tekintetbe venni épen a románlakta vidékeken azokat a nagy havas tájékokat, ahol általában nagyon gyér a népesség, de ahol másfelől ma még, fájdalom, igen nagy százaléka a felnőtt férfinépességnek is analfabéta, ahol tehát a választók száma nagyon kevés. (Ugy van!) Természetszerűleg fognak azon a térképen igen nagy kiterjedésű kerületek mutatkozni, amelyekben azonban a választók száma nem fogja túlságosan meghaladni az országos átlagot. Meg fogja haladni több ily kerületben, miért ? Mert azokon a területeken, a melyeken a vagyoni és a kulturális fok általában az átlagosnál alacsonyabb, nagyon indokolt és helyes, hogy valamivel nagyobb kerületek kapjanak képviselőküldési jogot, mint a kultúrának és az anyagi erőnek góczpontjain. (Élénk helyeslés.) Ez a helyes szempont egyes konkrét esetekben a románok hátrányára fogja billenteni a mérleget; igen könnyű lesz majd kikapni egyes kerületeket és azt mondani : »Lássátok, ezek románoklakta kerületek és milyen nagy kerületek ezek !« De tudok ilyen rutén, tót, német és magyar kerületet is felmutatni (ügy van ! Ugy van !) és így objektív helyes képet csak az országos átlagból nyerünk. Az országos átlag > pedig ugy áll, hogy a román többséggel biró kerületek átlagos nagysága majdnem hajszálnyira összevág a magyar többséggel biró kerületek átlagos nagyságával. (Ugy van! Ugy van!) A t. képviselő ur szives volt azt mondani, hogy csak a márczius óta felmerült jelenségeket vette szemügyre. Ámde márczius óta történtek egyéb jelenségek is. Márczius óta történt a vallástanítási rendelet kiadása t. barátom, a kultuszminister ur részéről. (Ugy van ! Ez a köszönet!) Gueth Gyula : Ezt elhallgatta ! Gróf Tisza istván ministerelnök: Másodszor márczius óta mondotta el t. barátom a kultuszminister ur azt a beszédét, amelynek értelmében nyíltan vállaltuk továbbra is azt a kötelezettséget, amelyet a magyar tannyelvvel biró népiskolákban az anyanyelv bizonyos érvényesülése szempontjából vállaltunk. (Elénk helyeslés.) Hiszen ezért megtámadtatásnak is voltunk az ellenzéki magyar sajtó részéről kitéve. Gueth Gyula : Ez a jóhiszeműség! Gróf Tisza István ministerelnök : A kormány magatartása tehát máris tanúsítja és fogja is tanúsítani a jövőben is, hogy meg fogja tenni — egészen tekintet nélkül arra, hogy azok az eszmecserék a románokkal eredményekre vezettek-e vagy sem — mindazt, amit a jól felfogott magyar nemzeti politika (Elénk éljenzés.) és a román nép jogos méltánylást érdemlő igényei és
