Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

május Jk-én, csütörtökön. 419 538. országos ülés 1914 a jövőben a sertés, illetve a zsirsertés kivitelét ne akadályozza meg. A legutóbbi 10 évben el lehettünk e kivitel nélkül, mert sertéstenyésztésünk a sertésvész által állandó károsodásnak volt kitéve. Amikor azonban ez a veszély megszűnni Ígérkezik, azt tartom, liogy ezt az ágazatot is fel kell karolnunk és olyan fejlődésképes állapotba kell hozni, mint az a múltban volt, ez pedig csak ugy lehetséges, ha kivitel Németországba kissebb vámtétel mellett történhetik. Nem akarom ecsetelni, hogy hogy áll e tekintetben a kereskedelmi helyzet, csak arra mutatok rá, hogy a körülbelül, ugy tudom, 80.000 darabban kontemplált leölt sertés kivitele sem lehetséges. Bátor vagyok a t. kormány figyelmét felhivni és kérni, hogy az élő sertés kivitelét Németországba a jövő szerződésnél biztositani méltóztassék. Az Ausztriával való kiegyezés kapcsán megszüntetett u. n. őrlési forgalomról nem kivánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány ennek a kérdésnek megoldását szivén viseli és én bizalommal várom az e tekintetben teendő intézkedéseit. Szabadjon még, t. ház, egy a közgazdasággal kapcsolatos oly kérdést érintenem, melyre ma az adott viszonyok között részemről a legnagyobb súlyt helyezem. Vonatkozik ez a mezőgazdasági hitel kérdésére. {Halljuk! Halljuk!) A költségvetési vita során többen megemlékeztek a mezőgazdasági hitel kérdéséről; ugy vélem azonban, hogy egy körülmény nem lett kellőeg kidomborítva. 30 év óta csaknem minden esztendőben szóba került itt a házban, hogy a mezőgazdasági hitelt — értve ez alatt a mezőgazda személyi és üzemi hitelét — intézményes alapokra kellene fektetni, bizonyos intézményekkel kellene rendszeresíteni. (Ugy van!) Tagadhatatlan, hogy még mindig ugy áll a dolog, hogy ha valaki nem bejegyzett iparos vagy kereskedő, vagy nem bej egy5 zett cég, akkor — hacsak nem gazdag ember — személyi hitelt elsőrendű intézeteknél nem kaphat. (Ugy van !) Az iparos vagy kereskedő, akinek 100.000 korona vagy 50.000 korona vagyona van, száz és száz hitelintézetnél ugyanannyi kölcsönt kaphat, elég jó feltételek mellett, mert ezeket a kereskedelmi váltókat az intézetek mintegy előszeretettel keresik, amennyiben jó visszleszámitolási anyagnak tartják. (Igaz ! Ugy van!) De ha a mezőgazda, akinek ugyanannyi vagyona van, ilyen hitelre tart igényt, az bizony már nem juthat ily kölcsönhöz, annak egészen más forrásokhoz kell folyamodnia, amelyek azután ólomsulylyal nehezednek az ő háztartására. (Igaz ! Ugy van !) Gr. Pongrácz János: Megölik! Wlándy Sámuel: Tudjuk ennek okát, t. ház. Nem uj dolog ez. Ennek oka egyszerűen az, hogy a gazda hitele nem olyan természetű, mint a kereskedőé, mert a mezőgazdaságba befektetett kölcsöntőkét vagy más tőkét 3—4 hó alatt természetszerűleg nem lehet visszafizetni és hátrányos, hogy a mi, különben igen kitűnően működő jegybanKúnk azon intézetektől, amelyeknek visszleszámitolási hitelt nyújt, ezen u. n. immobil váltókat nem fogadja el. Ez tehát ennek a helyzetnek magyarázata. De ha a mai viszonyok között nem lehet is, t. ház, ha javulnak a viszonyok, talán mégis szó lehet róla, hogy a mezőgazda személyi és üzemi hitele intézményesen szerveztesséle (Helyeslés.) Én csak azért voltam bátor, t. ház, ezt a kérdést most érinteni, hogy rámutassak arra, hogy ezen hitel hiányában nemzetgazdáink és államférfiaink ugy nyilatkoztak a kérdésről, hogy ezt a hitelt a gazda, ki egyben földbirtokos is, a jelzáloghitellel kéjies magának mindenkor biztositani. Es tényleg ugy áll a dolog, hogy a kényszerhelyzetnél fogva a földbirtokososztály zöme alaposan igénybe is vette a hitelnek ezt a formáját, mely egészen 1912-ig igazán kedvező feltételek mellett volt megszerezhető. A jelzáloghitel megszerzésének ez a kedvező lehetősége igen lényegesen járult hozzá ahhoz, hogy földbirtokaink ára — figyelembe véve, hogy 15 esztendő óta a földbirtok különben is lényegesen többet jövedelmezett, mint azelőtt — azt mondhatnám, megkétszereződött és igy természetesen ezen legbiztosabb nemzeti vagyon értéke is igen nagy mértékben emelkedett. Es az elérhető jelzáloghitel elősegitette még azt is, t. ház, hogy a kisember aránylag kevés tőkével földhöz juthatott, amit minden oldalról kívánatosnak jeleztek és nagyon természetes, hogy szocziális szempontból ma is kell hogy ez mint követelmény állíttassák oda. Különben általánosságban is megáll az, hogy minél inkább halad előre valamely nemzetnek közgazdasági kultúrája, a földbirtoknak annál nagyobb százaléka kerül a kisemberek kezébe. De mit észlelünk, mit látunk az 1913. és az 1914. évben ? Sajnos, azt észleljük, hogy a földbirtokososztálynak, mondhatom a mezőgazdaságnak egyedüli hitele, a jelzáloghitel, mintha szünetelne. Nem akarok ennek okaival bővebben foglalkozni, de egy-két fő okára mégis rá kivánok mutatni, rá kell mutatnom. (Halljuk ! Halljuk !) Tény, hogy ennek egyik főoka az, hogy az államháztartás a maga szükségletét részben függő és nem függő kölcsönökkel kénytelen fedezni ugy itt, mint külföldön és e kölcsönöket olyan kamatok mellett kénytelen igénybe venni, amelyek a fixkamatozásu jelzálogkötvények elhelyezését megnehezítik. Mig a múltban a külföldön is el volt ilyen jelzálogkötvény helyezhető, ma már ez a mostani viszony oknál fogva alig válik lehetségessé. Nézetem szerint ezen kérdésnél nagy bajjal állunk szemben, mert az nemcsak a mezőgazdaságot érdekli, hanem érdekli nézetem szerint az államháztartást és az állam teljesítőképességének minden anyagi erőforrását. Ha ez igy marad, — amint hogy sajnos, a konjunkturális viszonyok rövid idő alatt ezen alig fognak segíteni, — akkor ennek igazán roppant súlyos következményei állhatnak be ; az, hogy a földbirtok ára esetleg 53*