Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-538
május H-én, csütörtökön. 420 538. országos ülés 19U vissza fog esni, amint ezt már szórványos kényszereladásoknál tapasztalnunk is kell. Gr. Pongrácz János: Már be is következett! IWándy Sámuel: Nem. kivánom színekkel ecsetelni, hogy mit jelentene az, ha Magyarországon a földbirtok ára holdankint átlagosan 100 vagy 50 K-val visszaesnék, különösen ha figyelembe veszem azokat az egyes, ha nem is általános, de kivételes, nagy jelzálogi megterheléseket, amelyekhez a földbirtok az utolsó 10—15 évben jutott. Ezen helyzetből én azt a konzekvencziát vagyok bátor levonni, hogy mivel az államháztartás szükséglete ez, amely ezen fix komtazásu kötvények elhelyezésének versenyt csinál: minthogy másrészt főleg politikai okok azok, amelyeknél fogva ezen kötvények a külföldön el nem helyezhetők, ennélfogva nézetem szerint feladata az államkormánynak minden lehetőt megtenni arra nézve, hogy ezen jelzálogkötvények elhelyezése itt az országban bizonyos mértékben megkönnyittessék. (Helyeslés.) Értem ezt az újonnan kibocsátandó jelzálogkötvényekre, amelyeknek kibocsátása ma szünetel. Igénytelen felszólalásomnak jóformán az volt a főczélja, hogy ezen körülményre rámutassak; bátorkodom tehát erre a mélyen t. kormánynak, de különösen a mélyen t. pénzügyminister urnak figyelmét f rre felhívni. Az ő nagy j)énzügyi tudá sától, az ő hazafiságától várom én, hogy az általam vázolt nagy veszélyeknek alkalmas módokkal és eszközökkel útját fogja állani. (Helyeslés.) Ezzel szerény felszólalásomnak a közgazdasági kérdésekre vonatkozó részét, melyről ez alkalommal szólni kívántam, befejezvén, méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval, igen röviden észrevételeket tehessek a mai politikai helyzetre, amelyben élünk és munkálkodunk. (Halljuk! Halljuk !) Többen t. képviselőtársaim közül a költségvetési vita során említést tettek arról, hogy sajnálattal látják, hogy az ellenzék a képviselőházban az államháztartás megállapítása során nem jelent meg, a vitában részt nem vesz. Magam is azok közé tartozom, akik már egy év előtt is sajnálattal tapasztaltuk az ellenzék távolmaradását, azonban e tekin tétben ugy látszik, mintha a véleményekben bizonyos változás állana be. (Halljuk ! Halljuk !) Tényleg, ha azt kell tapasztalnunk, hogy az ellenzék csak oly kérdések tárgyalása alkalmával jön be a képviselőházba, amelyekkel kapcsolatban a napirenden lévő vagy szóvátett ügyet ferde világításba lehet helyezni a nemzet előtt és erőszaknak, visszaélésnek lehet látszólagosan minősiteni azt, amit a legjobb intenczióval és tiszta hazafisággal terjeszt elénk a kormány; (Ugy van ! Ugy van !) ha ilyen tendencziával állítja be az ellenzék a kérdéseket; ha igazi, tárgyilagos ellenzéki bírálat és alkotmányos, parlamentáris felelősségrevonás helyett hamis vádakat, meg nem álló, az igazsággal meg nem egyeztethető ráfogásokat, személyeket sértő ok nélküli gyanúsításokat kell hallanunk : akkor azt kell mondanom, hogy talán már az ország érdekében áll az, ha a t. ellenzék minél ritkábban jön be a képviselőházba. {Élénk helyvslés.) Talán maga az ellenzék is érzi ezt és részben talán ez az oka, hogy mind ritkábban van szerencsénk az ellenzéket itt tisztelhetni. Nem akarok közjogi fejtegetésekbe bocsátkozni, (Halljuk!) csak azt említem fel, hogy tudvalevőleg az ellenzék fősérelme az, hogy itt e házban a jogrend megsértetett és az nem reparáltatott. Illetékes helyről a tények felsorolásával már ismételten megadatott erre a válasz, én tehát ebbe a nagy vitába beavatkozni egyáltalában nem kívánok. Hanem a magam részéről hazafias megelégedéssel konstatálom, hogy a többség jogrendje, amely a kisebbség terrorja által évek hosszú során át életveszélyesen volt fenyegetve, (Ügy van ! ügy van !) igenis helyre van állítva, meg van védve, biztosítva van, (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés.) még pedig olyképen, hogy a többség alkotó munkálkodása lehetséges, másrészt pedig az ellenzék kritikája ép ugy megtörténhetik, mint minden más parlamentáris államban. (Ügy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) A józan közvélemény a nagy csata megvívása után mintha már kevesebbet foglalkoznék politikával, legalább ott, ahol én megfordultam, ezt kellett tapasztalnom. Elolvassák az ellenzéki lapokat mindennap; hiszen alig van kettőt-hármat kivéve más lapunk és a sok rosszakaratú beállítás és a tények gyakori elferdítése tegyszerü érdekes olvasmánynak tekintik, mintha rémregényt vagy mesét olvasnának. (Igaz! Ugy van!) Hiszen másnap azt tapasztalja a közönségünk, hogy amit tegnap megírtak, az nem ugy következett be. (Igaz! Ugy van!) Az utóbbi időben már buzdítgatják a közönséget, hogy ébredjen öntudatra és legyen önérzetesebb, sőt már-már feltételesen gyávának, nyomorultnak is nevezik, ha nem áll azok mellé, kik másokat annyira szeretnek kisebbíteni. (Ugy van ! Ugy van !) És mit látunk, t. ház ? Ha imittamott akár képviselőválasztás, akár törvényhatósági tárgyalás alkalmával elérkezik az ideje annak, hogy a közönség a kormánypárt vagy az ellenzék politikája mellett megnyilatkozzék, akkor azt tapasztaljuk, hogy igenis mindenütt nagy többséggel siet ezen sokat kifogásolt jogrend támogatására. (Ugy van! Ugy van!) Azt mondja erre némely ellenzéki vezér és vezérczikkiró, hogy »hja kérem, ez mind a pártkassza folyománya, mindez a választási kasszára vezetendő vissza«. Engedje meg a t. ház, hogy ennél a kényes kérdésnél is időzzem egy perczig. (Halljuk.') Az ellenzéknek mindig az volt az álláspontja, hogy pártkasszát gyűjteni, a választásokra pénzt költeni nem szabad és ha valaki ezt mégis megtette vagy megteszi, annak csak egy enyhítő körülménye lehet, az, hogy a maga pénzét költi. És mit látunk a gyakorlatban ? (Felkiáltások : Amerikába mennek !) Kikapcsolta az ellenzék ezt a negyven éves elvi álláspontját is és tengeren
