Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

394 556". országos ülés 19 A másik, amivel foglalkozni méltóztatott, a csempészet kérdése. T. barátom abból indult ki, hogy nálunk különlegességi dohányáru-fajták nem kaphatók mindenütt s szerinte ez okozza azt, hogy Ausztriából csempészet történik. Bocsánatot kérek, ha valaki Erdélyben, vagy Aradmegye egy községében regalia médiát akar és nem kap, ezért nem szükséges Ausztriába irni, hogy kapjon, irhát sokkal közelebb eső helyre, (ügy van!) Ez tehát nem indokolja a csempészetet. De tulajdonképen ez nem is csempészet. Mert a dolog ugy áll, hogy közös vámterület lévén Ausztria és Magyarország között és a dohányforgalom tekintetében nem lévén más intézkedés, a dohányféléknek Magyarországból Ausztriába vagy viszont való behozatala nem csempészet, hanem a két jövedék olyképen védekezik ezen áthozatal ellen, hogy lehetőleg egyforma minőségű czikkeket árul, egyforma árban. Ez az, ami az áthozatalt feleslegessé teszi, mert hiszen ugyanolyan minőség kapható mindkét helyen. Tiltva van azonban az üzletszerű áthozatal, azaz nem szabad üzletszerüleg foglalkozni azzal, hogy valaki Magyarországból vigyen Ausztriába dohányt és ott árusitsa, vagy megfordítva. Meggyőződésem az, hogy a dohányáthozatal czimén Magyarország egyáltalában nem vészit, mert a helyzet, különösen az utóbbi időben az, ha elfogulatlanul méltóztatik megítélni a dolgot, hogy a magyar szivarok feltétlenül jobbak, mint az osztrák szivarok, úgy, hogy sokkal inkább visznek be innen szivarokat Ausztriába, mint viszont. Fordítva áll ez a czigaretták tekintetében. Készséggel elismerem, hogy, különösen azért, mert a czigarettafogyasztás Magyarországon az utóbbi időben oly óriási arányokat ölt, hogy a jövedéki beruházások ezzel alig tudnak lépést tartani: czigarettáink tényleg valamivel gyengébbek, mint az osztrák czigaretták. így megengedem, hogy egy bizonyos kisebb mérvű czigarettabehozatal van, : amit azonban, azt hiszem, a szivarbehozatal megfelelőleg ellensúlyoz, mert, ismétlem, üzletszerű behozatal, sem az egyik államból a másikba, sem pedig fordítva nincs. Van azonban egy körülmény, amelyet teljesen elismerek s amelyet egyik tisztelt képviselőtársam említett fel. T. i. Boszniából meglehetősen nagy dohányimport van Magyarországba, ami a magyar államkincstárt mindenesetre érzékenyen károsítja, de korántsem olyan mértékben, amint azt t. képviselőtársam számította. Hanem ez a mi számításaink szerint körülbelül egy-két milliót tesz ki. Ez kétségtelenül megvan; előfordul pedig azért, mert Boszniával szemben sincs megtiltva a behozatal, csak az üzletszerű behozatal van eltiltva. A boszniai 'dohány pedig határozottan sokkal olcsóbb a magyarországi dohánynál és mig Ausztriával szemben megvan a teljes viszonosság és az ugyanolyan minőségű dohánygyártr májas 6-án. szerdán. mány ugyanolyan áron adatik el Magyarországon, mint Ausztriában, addig Boszniában a helyzet más. Ott a hasonló minőségű dohány ára olcsóbb, vagy ha ugy tetszik, ugyanazon áron jobb minőségű dohányokat lehet kapni, mint Magyarországon. Ez okozza azt, hogy különösen HorvátSzlavonországban, továbbá ott, ahol bosnyák katonaság van, — mert tényleg a bosnyák katonák nem ugyan üzletszerüleg, de néha foglalkoznak ezzel a dohányárulással — (Derültség.) ott kétségtelenül a- bosnyák dohányok fogyasztása bizonyos mérvet ölt, ami ellen védekeznünk kell. E tekintetben tárgyalásokat is folytatok a közös jjénzügyminister úrral és remélem, hogy rövidesen megfelelő megoldás fog létrejönni. Van azután a csempészetnek még egy másik módja s ez tulajdonképen az igazi csempészet, t. i. a szüzdohánynak a szívása. Azok a lefoglalt dohánymennyiségek, amelyekre nézve t. képviselőtársam kérdést intézett hozzám, túlnyomólag ilyenek. Mint mondom, tulajdonképen ez az igazi csempészet, ami ellen természetesen védekeznünk kell, mert ez az államkincstár érdekeit nagyon károsítja. E tekintetben még mindig van kívánni való hátra, mert különösen az Alföld egyes vidékein a csempészetet még mindig elég erősen űzik. E tekintetben azonban a viszonyok mégis javulnak. Végre van egy negyedik módja a csempészetnek, amire szintén alludálni méltóztatott, hogy itt boldog-boldogtalan árul különféle czigarettákat, amelyek csempészettek és amelyek — szerinte — nagyon károsítják a jövedéket. Ez tényleg ugy van. Sok ilyen különféle Egyiptomból behozott s más czigaretták vannak itt Magyarországon forgalomban. De ez nem annyira csempészet és nem annyira a kincstárnak megkárosítása, mint inkább azoknak a jóhiszemű embereknek a berántása, mert ezek a czigaretták idevalók, magyarországi dohányból vannak készítve és olyan czigaretták, amelyeket, ha a jövedék egy vagy két fillérért árulna, nem vennének meg, de igy egész élvezettel szívják négy-hat fillérért mint egyiptomi czigarettát. Az ágens mutatja, hogy rajta van az egyiptomi kiviteli vámpecsét, — azt ráhamisitja — csak a magyar behozatali vámpecsét nincs rajta. Ugyanakkor hoz egy másik dobozt, amelyen rajta van a magyar pecsét és a jóhiszemű közönség veszi. Ez ellen igenis harczot folytatunk, és épen a legutóbbi időben rendeltem el e tekintetben szigorított intézkedéseket, amelyeknek, azt hiszem, meg lesz a foganatja. Azonban ezt a harczot főleg és elsősorban a jóhiszemű közönség érdekében folytatjuk, mert azok vannak megkárosítva, nem pedig az államkincstár, mert hiszen a mi dohányunkat szívják. Ugron Zoltán: A jövedéket károsítják! Teleszky János pénziigynímister: A jövedék nincs megkárosítva, mert mondom, az tiszta