Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-536
536. országos ülés 19M május 6-án, szerdán. 395 magyar dohány, amit szívnak. (Mozgás.) Jövedéki dohány, tessék elhinni, mert hiszen a nem jövedéki dohány olyan rossz, hogy azt még a közönség is észrevenné (Derültség. TJgy van!) és nem fizetné azt az árt. Ezek után, ha méltóztatnak megengedni, kiterjeszkedem még röviden egy pár olyan kérdésre, amelyek nem ugyan a pénzügyi tárcza, hanem a költségvetés egyéb tárczáinak során merültek fel és nevezetesen elsősorban a szeszadó kérdésére. (Halljuk! Hallj uh !) Bujanovics Gyula és Krolopjj Hugó t. képviselőtársaim emiitették fel ezt a kérdést a földmivelésügyi tárcza költségvetése feletti vitában és azt kívánták, hogy különösen most, minekutána a kormány azzal a javaslattal járul a törvényhozás elé, hogy a szesz megadóztatását 20 fillérrel emeljük, a szeszipar terén észlelhető hiányok szanáltassanak és szükségesnek mondták egyrészt a kis üstök megrenclszabályozását, másrészt pedig az ipari szeszfőzdék termelésének megfelelő szabályozását. Ami a kis üstök kérdését illeti, e tekintetben teljesen egyetértek t. barátaim álláspontjával, hogy a magyar szeszipar jövőjének biztosítása érdekében feltétlenül szükséges az, hogy a kis üstök tekintetében ma mutatkozó állapotok megszüntettessenek. Az a körülmény, hogy vájjon bő szilvatermés van-e vagy sem, igen jelentékeny, illetőleg kedvezőtlen hatással van egész szeszfogyasztásunkra a mai viszonyok között, és tulajdonképen egész szesziparunkat és nevezetesen a mezőgazdasági szeszipart válsággal sújthatja. Méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben egész röviden csak egy-két számadattal szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) 1908/9. évben az 1907/8. évvel szemben a fogyasztási adó aláeső szeszfogyasztás 946.000 hl.-ről 746.000 hl.-re esett, tehát 200.000 hektoliterrel csökkent, vagyis egy igen jelentékeny részszel, t. i. az előző évi szeszfogyasztás egy ötödét meghaladó részszel kevesbedett. Ha kutatjuk az okokat, hogy miért, az első perczben azt hinné az ember, hogy az 1908ban törtónt 20 filléres szeszadóemelés volt az ok. Ha azonban alaposabban utána nézzünk, azt látjuk, hogy nem ez okozta a csökkenést, hanem azért következett be a csökkenés, mert 1908-ban igen bő szilvatermés volt, ami azt idézte elő, hogy termelési adó alá 85.000 hl. szeszt jelentettek be, holott az előző évben csak 45.000 hl. volt a bejelentett mennyiség. A termelési adó alá eső szeszként bejelentett menynyiségnek 40.000 hl.-rel való emelkedése tehát a fogyasztási adó alá eső szesznek 200.000 hektoliterrel való visszaesését idézte elő, ami fényes bizonysága annak, hogy nem annyi kis üstön főtt pálinka termeltetik, mint amennyi bejelentetik, amit különben mindannyian tudunk, hanem a fentiek szerint ezen számadatnak épen az ötszöröse. (TJgy van!) Hogy ez igy van, és hogy nem a szeszadóemelés idézte elő a fogyasztási adó alá eső szesz ezen visszaesését, azt bizonyítják az 1911/12. évi adatok, amikor szintén volt 20 filléres szeszadóemelés és amikor a fogyasztási adó alá eső szesz fogyasztása 885.000 hektoliterről 918.000 hl.-re, tehát 33.000-rel emelkedett a fogyasztás megadóztatásának emelése daczára. Emelkedett pedig azért, mert ugyanabban az évben a termelési adó alá eső szesz megadóztatása az előző évi 61.050-ről 50.000-re csökkent. Ezen két év adatai, azt hiszem, fényes bizonyságai annak, hogy igenis Magyarországon a fogyasztási adó alá eső szesz fogyasztását tisztán és kizárólag az befolyásolja, hogy bő szilvatcrmés van-e vagy sem, mert bő szilvatermés esetén azzal az igen nagy prémiummal, amelyet a törvény biztosit a kisüstöknek, a kisüstös pálinka elárasztja az országot. (Igaz! TJgy van!) Már most kétségtelen, hogy a szilvajDálinka a teljes adótételt meg nem birja s kétségtelen az is, hogy a kisüstön főzött pálinka , bizonyos kedvezményekben részesítendő. (Helyeslés.) ós hogy e tekintetben különösen az ezzel nem iparszerüen foglalkozó, hanem a gazdaságuk körében foglalkozó kis parasztgazdáknak {Helyeslés.) a viszonyai nem ronthatok meg és ezeknek az, ami őket jogosan és méltányosan megilleti, a jövőre is biztosítandó. (Elénk helyeslés.) ÜSTem tévesztendő azonban szem elől az, hogy az általányozásnak mai mórvei 1888-ban állapíttattak meg, mert azóta az általányozási mérvek nem változtak. Akkor a szeszadó 70 fillér volt. Azóta fokozatosan felemeltük 70 fillérről 140 fillérre, az általányozási mérvek azonban nem változtak, ami azután azt eredményezte, hogy az a prémium, amelyet eredetileg a törvényhozás a kisüstös gazdáknak biztosítani akart, megduplázódott, (igaz! TJgy van!) mert természetes, hogy az a prémium, amely a 70 filléres szeszadónál x volt, az a 140 filléres szeszadónál két x lesz, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk is a technika vívmányait, amelyeket figyelmen kívül hagyni akarok azért, mert azok annál a kis parasztgazdánál nem érvényesülnek. Annak ugyanis ma is ugyanazon kis üstje van legtöbbször, mint volt 1888-ban, tehát a technika vívmányai az ő javára alig esnek, — habár viszont vannak olyanok is, akik jobb üstöket is szereztek be. Már most nagyon értem azoknak a köröknek, amelyek a magyar mezőgazdasági szesztermelésnek jövőjét szivükön hordják, aggodalmát a tekintetben, hogy ha most a szeszadó további emelése daczára a kisüstök tekintetében semmi intézkedés nem történik, a helyzet mindig roszszabb és rosszabb lesz és hogy akkor ez a veszedelem, amely bő szilvatermés esetén áll be, mindig nagyobb és nagyobb lesz. Ezért a magam részéről készségesen hajlandó vagyok még a nyár folyamán törvényjavaslatot előterjeszteni, amely a kisüstön főzött pálinka megadóztatásának 4*
