Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

536. országos ülés l91í május 6-án, szerdán. 393 hogy a vidéki intézetek helyzetének könnyítésére és szanálására közrehassanak. Azt, hogy emellett az egész idő alatt a nagy pénzintézetek féltékenyen őrködtek arra, hogy őket a válságnak még a szele se érhesse, ezt, t. ház, én nem megrovandónak tartom, hanem ellenkezőleg, ezt én igen dicséretreméltónak tartom. Ezt olyan szempontnak tartom, amely, mondhatom, az egész válság idejében az egyetlen nyugvópont volt, amelyre tekinthettem, mert igy teljes meggyőződésében voltam annak, hogy a nagy magyar pénzintézetek semmi tekintetben érintve a válság által nincsenek, likviditásuk a legtökéletesebb és hogy bárminő körülmények között az ő kötelezettségeiknek, nemcsak magánjogi kötelezettségeiknek, hanem azoknak a nagy kötelezettségeknek is, amelyek minden közgazdaság nagy pénzintézeteire ráhárulnak, teljes mértékben meg fognak felelni. Hogy ennek a nagy czélnak biztosítása bizonyos mértékben óvatosságra intette ezen intézetek vezetőit, ezt nemhogy nem tudom megróni, de sőt csak a legnagyobb dicséret hangján emiithetem meg. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek Ugron Zoltán t. barátom fejtegetéseire, aki elsősorban kifogásolta az erdélyi földgázkutatás módszerét és azt, hogy az eddigi hasonló esetekben követett eljárástól eltérőleg itten a pénzügyi kormány és a műszaki közegek nem a politikai hatóságokkal egyetértőleg jártak el. (Halljuk!) T. ház! A helyzet, amint méltóztatnak tudni, az, hogy tulajdonképen véletlennek tulajdonitható a sármási földgáz feltalálása, mert hiszen mi kálisókra kutattunk és ezen kutatások során találtuk meg a földgázát. Akkor felmerült az a kérdés, hogy — itten egy nagy természeti kincs birtokába jutván, amely természeti kincs közgazdaságilag felhasználható — ezen közgazdasági felhasználás előfeltételét megállapítsuk és hogy mindenekelőtt teljes biztonságot szerezzünk a tekintetben, hogy vájjon megvan-e az a kincs oly nagy mértékben, amint azt a geológusok egy előfordulás alapján kiszámították, és hogy hol van az a földgáz. Az első év e tekintetben meglehetősen meddőnek bizonyult, mert abból indultunk ki, hogy lehetőleg mindjárt egy czélszerü közgazdasági felhasználást igyekezzünk biztosítani. E czélból a fúrásokat mindenütt a városok lehető közelében rendeltük el. Az eredmény pedig az volt, hogy ezek a kutatások eredményteleneknek bizonyultak. Akkor azután arra jöttünk rá, hogy a földgázát nem ott kell keresnünk, ahol mi szeretnők, hogy legyen, hanem elsősorban ott, ahol van (Derültség.) és elsősorban meg kell győződnünk arról, hogy van-e az oly mértékben, amint a tudomány megállapította. Ott kellett tehát kutatni, ahol az ezen kérdéssel szakszerűen, tudományosan foglalkozó kutató szakember azt mondja: itt lesz a földgáz, itt tessék fúrni. Ott fúrtunk és ott tényleg volt földgáz. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. Ezen kutatások főfeladata tehát az volt, hogy megállapittassék, hogy a tudományos szuppozicziók tényleg valók-e és itt semmi másra tekintettel nem lehettünk. Ma azonban a helyzet más. Ma igen tekintélyes számú gázkut van fúrva, ezeknek a kihasználása megindulhat és amint ez meg fog indulni, vagy ha nem is indul meg, de mihelyt egyes vidékeken, amelyekre nézve a geológusok azt állítják, hogy ott lehetséges gázt találni, vagy valamely más módon megvan a biztosítás arra, hogy ha fúrunk és gázát találunk és tehát a közgazdasági felhasználás kérdése jön szóba, akkor a vonatkozó munkálatok elrendeltetnek és itt lesz azután az a momentum, ahol a politikai hatósággal egyetértőleg fogok eljárni. A további munkákat illetőleg azonban nem akarnék ugy járni a jövőben, mint a múltban, amidőn annak konstatálása történt, hogy milyen mértékben van a földgáz. Szükségtelennek és hibának tartanám tehát a további fúrások elrendelését, mielőtt a meglévő fúrásokból eredő gáz gazdasági kihasználása biztosítva van, mert már ma is több gáz van feltárva, mint amennyinek felhasználása lehetséges. Végül áttérve azon észrevételekre, melyeket a dohányjövedékre méltóztatott tenni, elsősorban kifogásolta t. barátom, hogy a különlegességi dohánygyártmányokat még mindig fentartjuk és hogy a különlegességi dohányfajtákat nem árusítjuk az összes tőzsdékben. (Halljuk!) T. ház ! Erről a kérdésről nem nagyon szeretek nyilatkozni, mert ez egy kis üzleti titok, t. i. az a különlegességi áru tulajdonképen épen olyan, mint a többi áru, (Élénk derültség!) csak az által, hogy különlegességi és hogy nem kapható mindenütt, egy bizonyos pretium affectionis alá esik. (Derültség!) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy bizonyos kedvelt fajtáknak túlnagy mértékben való gyártása azon fajták minőségének a rovására esett. Ha tehát meg akarjuk tartani ezen fajtákat abban a minőségben, amelyben a közönség megszerette, kedveli és kívánja, akkor ezen fajtáknak a kelendőségét bizonyos mértékig, bizonyos fokig mesterségesen kell csökkenteni, mert különben olyan nagy lesz a fogyasztás ezen fajtákban, hogy emiatt a minőség fog romlani és akkor elvész ezen fajtáknak a kedveltsége. Ez a helyzet. Azonban különösen az utóbbi szemponton lehet segíteni, mihelyt dohánygyáraink oly mértékben lesznek fejlesztve, hogy az idei költségvetésben megkezdett beruházási programúinak végrehajtása folytán abba a helyzetbe jönnek, hogy ezeket a fajtákat is nagyobb mértékben gyárthatják. Amint ennek lehetősége előáll, akkor előáll a lehetősége annak, hogy szukczeszszive egyes különlegességi czikkeket az általános gyártmányok közé vegyünk fel, amint ez a múltban is megtörtónt és a jövőben is meg fog történni, 50