Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-536
392 556'. országos ülés l\)lk májas 6-án, szerdán. szükségessé teszi azt, hogy a bányatörvénynek ujjáalkotásával mielőbb foglalkozzunk. Azt hiszem azonban, a háznak mindazon tagjai, kik a bányászat kérdésével is foglalkoznak, igazat fognak nekem adni, hogy eddig is igyekeztünk segiteni a bajokon, amennyire lehet ós hogy a bányatörvény rendelkezéseit ugy az adminisztráczió, mint a biróság lehetőleg nem mereven alkalmazza, hanem igyekszik az élet követelményeinek megfelelőleg azokat a szabályokat és azokat a kereteket, amelyek egy kisüzemü bányászatra voltak megalkotva, oly módon alkalmazni, hogy azok mellett a nagyüzemű bányászat szépen fejlődhessék, amint azt a tények mutatják is. E tekintetben a bányászat egy bizonyos fejlődési stádiumban van és én ebből a szempontból nem tartom hibának, hogy nem siettünk az uj bányatörvényt megalkotni, mert épen most van leginkább módunk és alkalmunk meg szerezni azokat a tapasztalatokat és adatokat, amelyek a kérdés mikénti megoldásához igen becses anyagul fognak szolgálni. Én teljesen osztom t. képviselőtársam nézetét a tekintetben, hogy ezen szabályozással kapcsolatban egyrészt a zártkutatmányok kérdése, másrészt pedig a bányakisajátitások kérdése is szabályozandó lesz és egyáltalában számot fog kelleni vetnünk a modern bányászat igényeivel, ami mellett figyelembe veendő lesz az a czél, amely a bányatörvény ezélja, hogy t. i. dolgozzanak azok, kik bizonyos bányatelep vagy zártkutatmány birtokában vannak. De másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy modern, nagyarányú bányászat nem fejlődhetik, ha megfelelő rezervátumok nem keletkeznek, ha ezeket idejében meg nem szerzik és kiaknázásukat azután el nem odázzák akkorra, amikor erre szükség lesz. De épen ebből a tekintetből biztosithatom a t. házat, hogy az adminisztráczió igazán hivatásának magaslatán állva, túltette magát a bányatörvénynek szoros értelmű rendelkezésein. Ez a proczesszus feltétlenül szükséges arra, hogy nagyarányú bányászat fejlődjék s ezt a bányatörvény rendelkezéseinek a mai módon , való alkalmazása lehetővé is teszi. A bányahatóságok működésének debarraszszirozására szintén lehetőleg gondom lesz, habár a helyzet e tekintetben lényegesen javult, mert az utóbbi évek folyamán évente szaporítottuk a bányahatóságok szaktisztviselőinek létszámát, ugy hogy ma ezek a teendők sokkal nagyobb lelkiismeretességgel és pontossággal láthatók el, mint eddig és igyekezni fogok arra, hogy ezentúl is mind pontosabban láttassanak el. (Helyeslés.) Ami az előmeneteli viszonyaik javítását illeti, e tekintetben is történtek a múltban intézkedések és megjegyzem, hogy az előmeneteli viszonyok nem rosszabbak, mint más hasonló minősítésű tisztviselői csoportoknál. Mert azt, hogy nekik kétféle minősítésük van, nem kell talán külön tekintetbe venni; hiszen az első minősítésnek, a jogi minősítésnek megszerzése után ők segélydijban részesülnek és mint segélydijasok is már szolgáló tisztviselőkként végzik a selmeczbányai bányászati akadémiát, ugy hogy tulajdonképen ők hivatalos funkezióiknak teljesítése helyett tanulmányokat végeznek, amely idő alatt is javadalmazásban részesülnek. Ezen a czimen tehát tulajdonképen nem méltányos kedvezőbb előmeneteli esélyeket biztosítani számukra, mint más főiskolai képzettségű tisztviselőknek. Viszont teljesen elismerem, hogy a bányahatósági tisztviselői kar olyan kiváló munkát végez és annyira hivatásának magaslatán áll, hogy kétségtelenül megérdemli, hogy a pénzügyi helyzet által megengedett mértékben előmeneteli viszonyainak és megélhetésének javításáról az állam gondoskodjék. Almássy László t. képviselőtársam igen érdekes és sokoldalú beszédében kiterjeszkedett többek között a pénzintézetekre és helytelenítette azoknak eljárását a tekintetben, bogy a kisebb vidéki pénzintézeteknek megélhetését meglehetősen megnehezítik és hogy mikor ezek a kisebb pénzintézetek bajban vannak, a nagy intézetek nem teljesitik kellően kötelességüket. Beismerem, hogy a múltban volt bizonyos hiba nemcsak a budapesti nagy intézetek részéről, hanem talán inkább még a külföldi, nevezetesen az osztrák intézetek részérő 1 . T. i. mikor a pénz igen nagy bőségben volt, mintegy elárasztották a vidéki intézeteket jjénzkinálataikkal, ezáltal ezeket az intézeteket kissé nagyobb vállalkozásra serkentették, üzletkörüknek talán az indokoltnál nagyobb mértékben való kiterjesztésére ösztönözték, viszont pedig, mikor azután a pénzszűke beállott, természetesen önfentartási ösztönük által — hogy ugy mondjam — szorítva, a pénzeket visszavonták és ezáltal a vidéki intézeteket bizonyos kellemetlen helyzetbe juttatták. Konstatálnom kell azonban azt, hogy ez sokkal nagyobb mértékben következett be osztrák intézetek részéről . . . Hantos Elemér: A cseh intézetek! Teleszky János pénziigyminister: ... mint magyar intézetek részéről, és ha a magyar intézetek nem tudták magukat ez eljárástól teljesen emanczipálni, ugy ennek inkább az volt az oka, hogy nem akarták elvesziteni klientélájukat és üzletkörüket és így ha a felek más oldalról kulánsabb kiszolgálásban részesültek, nekik is — nehogy elveszítsék klientélájukat — kissé tovább kellett menniök, mint különben talán mentek volna. Abban a tekintetben azonban egyáltalában nem osztom t. barátom nézetét, mintha a válságos időkben ezek a nagy jiénzmtézetek nem teljesítették volna teljesen kötelességüket, részben a pénzügyministeriummal karöltve és egyetértve, részben propriu motu, — mindenütt, ahol i .a viszonyok megengedték és lehetővé ' tették,
