Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

536". országos ülés Í91k- május ti-án, szerdán. 389 gondoskodjék, — ha gondoskodni fog — hogy ellenőrző szakemberek legyenek, akik a pénzintézetek gestióját ellenőrzik, hanem akkor a törvényhozásnak azt is meg kell mondania, minőnek kell tehát lennie annak az ideális pénzintézetnek; milyen követelményeket támaszthatok azzal a pénzintézettel szemben, és csak akkor lehet a revizoroktól és a revizori intézménytől a kellő eredményeket elvárni; akkor lehet elvárni azt, hogy a revizori intézmény biztosítsa azt, hogy azok a pénzintézetek tényleg olyanok legyenek, aminőknek a törvényhozás szükségesnek látja, hogy legyenek. Ebből következik, hogy nem elegendő, ha e kérdés szabályozásának szüksége felmerül, magának a revizori intézménynek létesítése, hanem anyagi intézkedések szükségesek a tekintetben, hogy a betétekkel foglalkozó pénzintézetek betéteiket miképen helyezhetik el, hogy azután a revizorok ellenőrizhessék azt, — és ez a fontos — hogy tényleg ugy vannak-e elhelyezve azok a betétek, amikéj) azok a törvényhozás nézete szerint elhelyezendők. Hoványi Géza t. képviselőtársam osztozik Hantos Elemér t. képviselőtársamnak abban a nézetében, hogy a betétek mikénti elhelyezése tekintetében intézkedések szüksége fenn nem forog, beszédének későbbi folyamán azonban maga is beismeri, hogy tulajdonképen mégis meg volnának jelölendők azok az üzletágak, amelyekkel betéti üzletet folytató intézetek foglalkozhatnak és ezáltal tulajdonképen már maga is konezedálja, hogy bizonyos fokig a betétek miképen való elhelyezésének kérdése szabályozandó, mert hiszen már az is szabályozás, ha bizonyos üzletágakat a betétekkel foglalkozó intézetektől elvonunk, illetve eltiltjuk azokat ezen üzletágakkal való foglalkozástól. Ha nem egy már létező j>ónzintézeti szervezettel állanánk szemben, tényleg azt hiszem, hogy a kérdés gyökeres megoldása már ezáltal el volna érhető, t. i. azzal kimondanék, hogy betétekkel foglalkozó pénzintézetek bizonyos üzletágakkal nem foglalkozhatnak. Azonban azt hiszem, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy már létező bitelszervezettel van dolgunk, a pénzintézeteknek egy igen nagy tömegével, beismerem, hogy nagyobb tömegével talán, mint aminő a mi viszonyaink között feltétlenül szükséges volna és ezek az intézetek egyrészt betétekkel is foglalkoznak, másrészt felvették üzletkörükbe olyan üzletágak kultiválását is, amelyek a szorosabb értelemben vett betéti intézetekhez nem valók. (Ugy van! ügy van!) Ezzel a ténynyel számolnia kell minden rendezésnek és ennélfogva a rendezésnek ezt a legegyszerűbb módját, amelyet Hoványi Géza t. barátom ajánl, megoldásnak aligha tarthatjuk, mert hiszen egy olyan gyökeres rendezés, amely a létező viszonyokkal nem számolva, a magyar pénzintézeteknek túlnyomó részét eltiltja olyan üzletektől, amelyekkel azok foglalkoznak és amelyekre azok be vannak rendezve: ez egy olyan deroute volna közgazdasági életünk terén, amelyért senki a felelősséget el nem vállalhatná. Nem lévén tehát a kérdés ezen, talán legegyszerűbb módon megoldható, felvetődik egy másik kérdés, — ismétlem, én állást semmi irányban nem foglalok, csak hallott eszmékkel szembeállítok más eszméket — hogy adott viszonyokkal kellvén számolnunk, mégis nem volna-e szükséges a betétek mikénti elhelyezésére vonatkozólag is szabályokat létesíteni, mindenesetre egyrészt a létező állapotoknak szem előtt tartásával, másrészt pedig kellő figyelemmel arra, hogy az az ideális állapot, amelyet a törvényhozás maga elé tüz, csak fokozatosan, gradatim, az évek hosszú során át lesz elérhető. E tekintetben van még egy más gondolat, amely talán szintén arra az eredményre vezet, hogy a betétek mikénti elhelyezése szabályoztassék és nevezetesen oly irányban, hogy a betétek részben fix kamatozású értékpapírokban helyeztessenek el. Ennek a mi specziális viszonyaink között talán megvan a maga jogosultsága. Nem akarok arra kitérni, hogy tulajdonképen a kulturállamok legnagyobb részében megvan ez az intézkedés és nem ebből vonom le azt a következtetést, hogy tehát nálunk is megfontolandó, vájjon szükségesek-e ilyen intézkedések ; — hanem egy egészen specziális magyar körülmény van, amely az én nézetein szerint igenis ajánlatossá teszi ennek a kérdésnek nagyon alapos megfontolását. Ez a körülmény pedig egyszerűen az, hogy az én nézetem szerint nemcsak az a baj, amire nagyon helyesen rámutatott Hantos Elemér t. képviselőtársam, hogy Magyarországon sok a {pénzintézet, hanem — s ez talán idegenszerüen fog hallatszani az első pillanatban — hogy Magyarországon sok a betét. (Igaz! Ugy van!) S itt van az én nézetem szerint a baj. A magyar közönség abszolúte elszokott, illetőleg nem szokott hozzá, hogy értékpajDirokat vásároljon, hogy vagyonát értékpapírokban helyezze el, hanem a sokkal egyszerűbb és neki kényelmesebbnek látszó módhoz nyúl, t. i. betétként helyezi el a pénzét, előmozdittatván ez a törekvése azáltal, hogy a betéti intézetek a mi gazdasági viszonyainknak meg nem felelő túlmagas kamatokat adnak, (Igaz! Ugy van!) olyan magas kamatokat, amelyekkel szemben semmiféle impulzusa nincsen a közönségnek arra, hogy fix kamatozású papírokat vegyen. Már most, ha meg méltóztatik engedni, analizáljuk egy kissé, pár szóval azt, hogy mi ennek a következménye. Ennek első következménye az, hogy a magyar gazdaságnak megtakarításai elvonatnak a fix kamatozású papírokban való elhelyezéstől és a magyar fix kamatozású papírok elhelyezése — és itt nem kizárólag állampajürokra gondolok, sőt ellenkezőleg, mert az állami czimletek mindig