Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

529. országos ülés 19lí április 23-án, csütörtökön. 27 Ha szemügyre veszszük, hogy a pótadó­kivetés ezen folytonos növekedésének mi az oka, azt találjuk, hogy az abnormisan magas községi pótadónak nem mindig az az oka, hogy a köz­ség lakossága túl van terhelve, vagy hogy sze­gény, hanem hogy egyrészt a községi és az állami teher között nincs meg a helyes egyensúly, ami értendő akképen,hogy maga az állami adómeg­terheltetés igen kicsi, tehát ha erre az alapra bizo­nyos pótlékolást kell alkalmazni, ez meglehetősen nagy perczentben jelentkezik, holott a reális élet­ben a nagy perczentben jelentkező összegek gyakran meglehetősen minimális összegeket is takarnak; másrészt hogy nincsen okosan vezetett községi gazdálkodásunk — és tulajdonképen ez a lénye­ges hibája a községek háztartásának — amennyi­ben a községek a szükségletek fedezésének ki­egészítéséről nem kellő időben gondoskodtak, ugy hogy a megosztható terheket is egyszerre varrták a községek nyakába és beruházási szük­ségleteiket is nem kölcsön utján kivánták fe­dezni. Ez mindenesetre egy hiányossága gazdál­kodási módunknak. Ezek a körülmények bizo­nyos tekintetben enyhítik azt a sötét képet, amelyet a felületes szemlélő talán a nagy pót­adó-százalékokban felismerni vél. Ha tekintjük most a községi pótadózás effektív, pénzügyi eredményeit, ugy azt látjuk, hogy a mig az állami adók 1881-től 1908-ig 24 0 /o-kal emelkedtek, addig a kivetett községi pótadó ugyanezen időközben 244'3 %-kal emel­kedett, 1908-ban a pótadó-kivetés 53 millió koronát eredményezett, ami az állami adóknak körülbelül 55°/o-ának felel meg. Kuriózumkép azt is felemlítem, hogy ebből a községi pótadó­ból egy-egy főre mennyi esik Magyarországon. 1881-ben a szélsőségek ezek voltak: 10 fillér és 3 korona 50 fillér; 1908-ban pedig 50 fillér és 5 korona 30 fillér. Természetesen ezek a számok is nagy szélsőségeket takarnak. A községi háztartás méreteinek növekedé­sére jellemző a községi bevételek és kiadások mérve. De itt természetesen a szükségletek és a kiadások egyformán kellett, hogy növekedjenek, mert a községi háztartásoknak költségvetési rendje azt kívánja, hogy csak annyit szabad ki­vetni, a mennyi épen szükséges, tehát ez a két adat egymáshoz viszonyítva körülbelül egyforma magasságot mutat. 1881-ben a bevétel volt. 34 millió, a kiadás 33 millió; 1908-ban a bevétel volt 117 millió, a kiadás jjedig 109 millió, tehát 27 év alatt a bevételek 241 százalékkal, a ki­adások 233 százalékkal emelkedtek. A kiadások­nak majdnem 50 százalékát községi pótadókkal fedezték községeink és ezenfelül 12 százalékot más községi kivetésekből. T. ház! Eddig láttuk, természetesen csak vázlatosan, milyen módon és formában és meny­nyit adóztak községeink. Nem lesz talán hiába­való fáradozásom, ha rátérek arra is, a mi tulajdonkópen leglényegesebb és leginkább érde­kel mindnyájunkat, hogy az ily nagy anyagi áldozatok mellett miért és mire áldoztak köz­ségeink. T. ház! 108 millió kiadásból 40 százalék esett közjogi és közigazgatási kiadásokra, köz­jogi kiadások az adók, a közigazgatási kiadá­sokat bővebben részletezni fölösleges, mindnyá­jan ismerjük őket. 116 százalék — sorrendben a második! — a községi kölcsönök törleszté­sire és az adósságok kamataira esik, 10 száza­lók esik közművelődési kiadásokra, 8'6 százalék mezőgazdasági kiadásokra, 6 százalék belrendőri kiadásokra, 5'6 százalék közegészségügyi kiadá­sokra és 2'2 százalék közjótékonysági kiadásokra. Ezek az adatok mutatják legélénkebben községeink háztartásának sivárságát és mond­hatom, szegénységét. Kiadásaik túlnyomó részét az adminisztráczió emészti fel és itt ismét lá­tunk egy kuriózus számot: 145,346 főnyi al­kalmazott és dijazott községi személyzet van nálunk. Ebben benne vannak a jegyzők, segéd­jegyzők, aljegyzők, birák, j)énztárnokok stb. stb. és a szolgaszemélyzet. Bármily minimális java­dalmazásokban részesülnek is, mégis csak dija­zott tisztviselői a községeknek és ez a horribilis szám igazán elrettentő. Ezzel szemben a kultu­rális és gazdasági, szocziális és humanisztikus czélokra bizony aránytalanul keveset áldoznak a községek. Jellemző, hogy a szorosan vett két állami feladatra, belrendészeti és közegészségügyi feladatokra még meglehetősen magas kvótával adóznak a községek. Hogy mennyire sivár ez a kép, azt legjob­ban jellemezte és átérezte maga a törvényhozás akkor, amikor a legutóbbi évtizedben három izben sietett a községi háztartások segítségére. Két izben azáltal, hogy a községi jegyzőknek fizetését emelte és rendezte, egy izben pedig, az 1908. évben, a közegészségügy rendezésével. Az első két esetben magának a községi háztartás­nak könnyebbitését nem idézte elő az államnak áldozatkészsége, mert. hiszen a törvényhozás által teremtett uj terheket magára vállalta, azonban a közegészségügyi törvény revíziója során enyhített a községek háztartásán, mert az eddig általuk viselt kiadásoknak túlnyomó nagy részét az államháztartás magára vállalta. Hogy az állami támogatás mennyit tesz ki körülbelül e szakmákban, amelyek a községi számadásokon, a községi pénztárokon nem vonul­nak át, mert mint állami pénzek szerepelnek, erre nézve megjegyzem, hogy ez nagyon mini­mális, alig egy negyed milliót meghaladó összeg. De amellett a közegészségügy ellátására, amely 1908-ban még nem egész terjedelemben érvé­nyesülhetett a községi háztartásban, a jegyzők fizetésére, nemkülönben az iskolák támogatására 1908-ban az állam a községek rendelkezésére bocsátott körülbelül 10, majdnem 11 milliót, vagyis a községi összes kiadásoknak körülbelül 10 százalékát. Oda kellene törekednünk, t. ház, hogy nem­csak a belrendészeti és egészségügyi kiadásokat 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom