Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
529. országos ülés 19lí április 23-án, csütörtökön. 27 Ha szemügyre veszszük, hogy a pótadókivetés ezen folytonos növekedésének mi az oka, azt találjuk, hogy az abnormisan magas községi pótadónak nem mindig az az oka, hogy a község lakossága túl van terhelve, vagy hogy szegény, hanem hogy egyrészt a községi és az állami teher között nincs meg a helyes egyensúly, ami értendő akképen,hogy maga az állami adómegterheltetés igen kicsi, tehát ha erre az alapra bizonyos pótlékolást kell alkalmazni, ez meglehetősen nagy perczentben jelentkezik, holott a reális életben a nagy perczentben jelentkező összegek gyakran meglehetősen minimális összegeket is takarnak; másrészt hogy nincsen okosan vezetett községi gazdálkodásunk — és tulajdonképen ez a lényeges hibája a községek háztartásának — amennyiben a községek a szükségletek fedezésének kiegészítéséről nem kellő időben gondoskodtak, ugy hogy a megosztható terheket is egyszerre varrták a községek nyakába és beruházási szükségleteiket is nem kölcsön utján kivánták fedezni. Ez mindenesetre egy hiányossága gazdálkodási módunknak. Ezek a körülmények bizonyos tekintetben enyhítik azt a sötét képet, amelyet a felületes szemlélő talán a nagy pótadó-százalékokban felismerni vél. Ha tekintjük most a községi pótadózás effektív, pénzügyi eredményeit, ugy azt látjuk, hogy a mig az állami adók 1881-től 1908-ig 24 0 /o-kal emelkedtek, addig a kivetett községi pótadó ugyanezen időközben 244'3 %-kal emelkedett, 1908-ban a pótadó-kivetés 53 millió koronát eredményezett, ami az állami adóknak körülbelül 55°/o-ának felel meg. Kuriózumkép azt is felemlítem, hogy ebből a községi pótadóból egy-egy főre mennyi esik Magyarországon. 1881-ben a szélsőségek ezek voltak: 10 fillér és 3 korona 50 fillér; 1908-ban pedig 50 fillér és 5 korona 30 fillér. Természetesen ezek a számok is nagy szélsőségeket takarnak. A községi háztartás méreteinek növekedésére jellemző a községi bevételek és kiadások mérve. De itt természetesen a szükségletek és a kiadások egyformán kellett, hogy növekedjenek, mert a községi háztartásoknak költségvetési rendje azt kívánja, hogy csak annyit szabad kivetni, a mennyi épen szükséges, tehát ez a két adat egymáshoz viszonyítva körülbelül egyforma magasságot mutat. 1881-ben a bevétel volt. 34 millió, a kiadás 33 millió; 1908-ban a bevétel volt 117 millió, a kiadás jjedig 109 millió, tehát 27 év alatt a bevételek 241 százalékkal, a kiadások 233 százalékkal emelkedtek. A kiadásoknak majdnem 50 százalékát községi pótadókkal fedezték községeink és ezenfelül 12 százalékot más községi kivetésekből. T. ház! Eddig láttuk, természetesen csak vázlatosan, milyen módon és formában és menynyit adóztak községeink. Nem lesz talán hiábavaló fáradozásom, ha rátérek arra is, a mi tulajdonkópen leglényegesebb és leginkább érdekel mindnyájunkat, hogy az ily nagy anyagi áldozatok mellett miért és mire áldoztak községeink. T. ház! 108 millió kiadásból 40 százalék esett közjogi és közigazgatási kiadásokra, közjogi kiadások az adók, a közigazgatási kiadásokat bővebben részletezni fölösleges, mindnyájan ismerjük őket. 116 százalék — sorrendben a második! — a községi kölcsönök törlesztésire és az adósságok kamataira esik, 10 százalók esik közművelődési kiadásokra, 8'6 százalék mezőgazdasági kiadásokra, 6 százalék belrendőri kiadásokra, 5'6 százalék közegészségügyi kiadásokra és 2'2 százalék közjótékonysági kiadásokra. Ezek az adatok mutatják legélénkebben községeink háztartásának sivárságát és mondhatom, szegénységét. Kiadásaik túlnyomó részét az adminisztráczió emészti fel és itt ismét látunk egy kuriózus számot: 145,346 főnyi alkalmazott és dijazott községi személyzet van nálunk. Ebben benne vannak a jegyzők, segédjegyzők, aljegyzők, birák, j)énztárnokok stb. stb. és a szolgaszemélyzet. Bármily minimális javadalmazásokban részesülnek is, mégis csak dijazott tisztviselői a községeknek és ez a horribilis szám igazán elrettentő. Ezzel szemben a kulturális és gazdasági, szocziális és humanisztikus czélokra bizony aránytalanul keveset áldoznak a községek. Jellemző, hogy a szorosan vett két állami feladatra, belrendészeti és közegészségügyi feladatokra még meglehetősen magas kvótával adóznak a községek. Hogy mennyire sivár ez a kép, azt legjobban jellemezte és átérezte maga a törvényhozás akkor, amikor a legutóbbi évtizedben három izben sietett a községi háztartások segítségére. Két izben azáltal, hogy a községi jegyzőknek fizetését emelte és rendezte, egy izben pedig, az 1908. évben, a közegészségügy rendezésével. Az első két esetben magának a községi háztartásnak könnyebbitését nem idézte elő az államnak áldozatkészsége, mert. hiszen a törvényhozás által teremtett uj terheket magára vállalta, azonban a közegészségügyi törvény revíziója során enyhített a községek háztartásán, mert az eddig általuk viselt kiadásoknak túlnyomó nagy részét az államháztartás magára vállalta. Hogy az állami támogatás mennyit tesz ki körülbelül e szakmákban, amelyek a községi számadásokon, a községi pénztárokon nem vonulnak át, mert mint állami pénzek szerepelnek, erre nézve megjegyzem, hogy ez nagyon minimális, alig egy negyed milliót meghaladó összeg. De amellett a közegészségügy ellátására, amely 1908-ban még nem egész terjedelemben érvényesülhetett a községi háztartásban, a jegyzők fizetésére, nemkülönben az iskolák támogatására 1908-ban az állam a községek rendelkezésére bocsátott körülbelül 10, majdnem 11 milliót, vagyis a községi összes kiadásoknak körülbelül 10 százalékát. Oda kellene törekednünk, t. ház, hogy nemcsak a belrendészeti és egészségügyi kiadásokat 4*
