Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
28 529. országos ülés 1914 április 23-án, csülörlökön. vállalja magára teljes összegében az állam, de az idők folyamán és a fejlődés rendjén talán az volna kielégítő és helyes, hogy az összes közigazgatási költségeket idővel az állam vállalja magára. így felszabadulna a község eddigi kiadásainak legnagyobb százaléka alól és módja és alkalma, nyílnék azon szintén elsőrendű közgazdasági, mezőgazdasági, humanisztikus és szocziális költségeknek viselésére, melyekre ma igazán esak morzsákat juttathat háztartásának feleslegeiből. Ez különben a legsúlyosabb jtroblémája az egész községi reformnak, mert ha ezt sikerül helyesen és okosan megoldanunk, akkor megoldottnak tekinthetjük az egész községi reformot; de ha ennek kellő alapját nem sikerül megtalálnunk, akkor talán csak rövid átmenetet tudunk teremteni községi életünk fejlődésében, de állandó és biztos alapokat, melyekre egy szebb jövőt építeni lehet, nem. Egy-két adattal igazoltam már eddig is, hogy kisközségeinek aránylag súlyosabb terheket viselnek, mint nagyközségeink. De legeklatánsabban bizonyítja ezt azon statisztikai adat, melyből kitűnik, hogy mennyit visel a község közigazgatási kiadásaiból a nagyközség és mennyit a kisközség. Azt látjuk, hogy mig a nagyközség közigazgatási kiadásai csak 28'2%-ot tesznek ki, addig a kisközségre ezen a ezimen 35'5°/p esik. Áttekintvén és összehasonlítván a község bevételeinek és kiadásainak alakulatát a kisés nagyközségekben, konstatálhatjuk, hogy a községek szervezeti foka és jellege, a népességnek sűrűsége határozott befolyást gyakorolnak az arányok hullámzására. Ezzel sokszor paralell, de igen gyakran ellentétes irányban hat egy harmadik és azt lehet mondani legkellemetlenebb tényező, melyen változtatni nem tudunk és nem lehet, ez a geográfiai fekvése egyes községeinknek, melyek ólomsulylyal nehezednek ezen súlyos problémának különben .is nehéz megoldására, mert majdnem lehetetlenné teszik az abszolút helyes és általános szabályok szerint való szabályozást. Egy bizonyos, hogy a magasabbrendü szervezet gyorsabb és intenzivebb közigazgatást biztosit, de tagadhatatlanul nem olcsóbbat; a magasabb népességű kategória csak kedvez a jobb közigazgatásnak és fokozza az előnyöket. A többi tényező, t. ház, a népesség vagyonossága, a község vagyonossága, a földrajzi fekvés, stb., a legkülönbözőbb módon járulhatnak hozzá a községi háztartás helyzetének javításához vagy súlyosbításához. Ezekből is láthatjuk, t. ház, hogy jelenlegi községi kategóriáink nem is felelnek meg a fejlődő élet szükségleteinek. Biztosítani kellene a reform során annak lehetőségét, hogy a kisközségek községi háztartásainak egyesítésével megközelítsék a nagyközségi típust. De ezenfelül itt egy nagy hiány van, t. i. nélkülözünk egy oly tipust, melyet talán a mezővárosok elnevezése alatt lehetne beállítani a rendezett tanácsú városok és a nagyközségek közé, az utóbbiaknál sokkal nagyobb hatáskörrel, mert hiszen lehetetlen egy 500 lélekkel biró nagyközségre ugyanazt a szabályt felállítani, mint egy 42.000 lakossal biróra. Az igények, melyeket egy ilyen nagyobb népességgel biró községgel szemben már maga a közönség táplál, mindenesetre azt hozzák magukkal, hogy kevesebb korlátot kell az ilyen község működése elé állítani. Ezt mai törvényünk nem teszi lehetővé, tehát a reform során gondoskodnunk kell olyan tipusról, mely nem egészen határozott városi jellegű, de fejlődöttebb községi típusnak felel meg. Lehetetlen mellőznöm ezek után egy különlegességét a községi háztartásoknak: azt mondhatnám, rajongó szeretetet, melylyel községeink az alapok kezelése iránt viseltetnek. Községeinkben körülbelül 38.249 alapot kezelnek és nem tudok olyan czélt, amelyre a községek még ne létesitettek volna alapot. A legleleményesebb és a legtalálékonyabb eszközzel sem lehetne már Magyarországon uj alapokat létesíteni. Es ha nézzünk, hogy milyenek ezek az alapok, akkor igazán azt mondhatjuk, hogy felesleges volt az a fáradozás, amelyet elpazaroltak ez alapok létesitésére. Országos átlagban egy-egy alapra 1470 K esik; ha azonban a vármegyei átlagot veszszük, akkor a szélsőség még szembetűnőbb, mert 77 K-tól, 19.000 K-ig terjed a vármegyei . alajX)k átlaga. Ha az alapok tőkeerősségét vizsgáljuk — ez már aztán jellemző — látjuk, hogy az alapok 41'8°/ 0 ának tőkeerőssége I K-tól, 100 K-ig terjed. Tehát egy koronás alap is van! Hogy mennyit költenek az egyes alapok rendeltetésszerű czéljaikra, erre vonatkozóan egy-két jellemző példát kell még felemlítenem. A munkássegély-alajj például, melynek létesítését, ha jól tudom, ministeri rendelet rendeli el, országos átlagban 2 K 10 fillért fordított rendeltetésszerű czélokra, az egész országban pedig mindössze 17.000 K-át. A tűzoltó-alapok 24 K-át fordítottak rendeltetésszerű czélokra, a faiskolaalapok 48 K-át fordítottak, a szegény-alapok 70/Va pedig semmit sem fordított rendeltetésszerű czélokra. Ez jellemzi legjobban az alapok kezdetleges voltát, vérszegénységét, életképtelenségét. Hogy hány tespedő, életképtelen alap van, felesleges tovább fejtegetnem. Egy azonban bizonyos. Ha ebben a gazdálkodásban rendszer és egyöntetűség volna, akkor ez talán a községi háztartásokat támogathatná különben is túlterhelt kötelezettségeiknek teljesítésében. Ameddig ezt nem teszik, addig az alapok létesítésében nem lehet mást látni, mint a községek alap-alapítási mániáját. Óriási hátránya továbbá a községeknek a krónikusan fellépő, minden évben, különösen annak első negyedében jelentkező pénztári hiány, amely a községi háztartásnál tajiasztalható. Ezen pénzhiányon községeink különböző elnevezésű
