Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-535

332 5'ő5. országos ülés 191í május 5-én, kedden. író vitatkozik egymással, én belegyeledni nem merek. Ami a dolognak színházi részét illeti, e részben hivatkozhatom arra, hogy tényleg tervbe volt véve több hires magyar színműnek, mint pl. a Bánk bánnak és Csongor és Tündének felújítása. Én magam is elismerem a szükségét annak, hogy ezen történelmi és klasszikus irány továbbra is fentartassék és biztosíttassák a Nemzeti Szín­házban. Azonban ez nem lehet a Nemzeti Szín­háznak egyetlen feladata, mert nemcsak a tör­ténelmi irány az, amely bennünket kielégít és nemcsak a történelmi emlékezet az, amely esztéti­kai gyönyört biztosit nekünk, hanem egyúttal különböző más jjsziholgiai tényezőknek, momen­tumoknak, lehetőségeknek és problémáknak fel­vetése és megoldása is, ami mind a színpad által történik ós mind hozzájárul a műveltség fejlesztéséhez, valamint ahhoz, hogy nekünk esztétikai gyönyörben legyen részünk. Ezek a momentumok mind olyanok, a melyek a művé­szetnek kitűzött czólját előmozdíthatják. T. barátomnak beszédéből azt következte­tem, hogy ő az irók és művészek azon osztá­lyába tartozik, amely kizárólag az eszményi iránynak hódol ós kevésbbé szimpatizál a reális élettel, szóval, inkább az idealisztikus irány­zatnak a hive, semmit a realisztikusnak. Én magam is szimpatizálok ezzel az irányzattal, de el kell ismernünk, hogy minden ideálizmus csak akkor tudott kifejlődni, amikor reális irányza­tok már érvényesültek, és az ideális irányzatok iránt épen azon kiválásukban, hogy a reális irányzatokat mitigálják; de uj eszme és ujabb fejlődés csak ugy állhat elő, ha a realisztikus irányzatot nem zárjuk ki teljesen. (Helyeslés felkiáltások: Nem is lehet!) Epén azért meg vagyok győződve, hogy ha kellő selejtezés mellett keressük azon irányt, amelyet a jövőben színházunk és irodalmunk irányítása terén követnünk kell, úgy azt meg is fogjuk találni. Igaz, hogy igen sokszor bukka­nunk szélső irányzatokra, amelyeknek nincsen életképességük, de ezek elnyomását bátran rá­bízhatjuk az életre. Az az irányzat azonban, amely megfelel a szépnek ós jónak, az, meg vagyok győződve, mindenkor érvényesülni fog. (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor megjegyezni azon kérdésekre nézve, amelyek felvettettek. Lehet, hogy nem reflektáltam minden tárgyra, de be­szédem már így is tovább terjedt, mint azt óhajtottam. Remélem azonban, hogy máskor is lesz alkalmam azon elvi kérdésekkel, amelyek fel­vettettek, foglalkozni. Most ugy vélem, felment a ház, hogy más elvi kérdésekkel tovább foglal­kozzam csak még néhány részleges kérdésre kí­vánok válaszolni, amelyekkel beszédem eddigi fonalán nem foglalkozhattam. Lukács György t. képviselőtársam foglalkozott többek között a kultuszministerium elhelyezésével; neki azt a felvilágosítást adhatom, hogy közvetlen elődöm, gondolom, ugy egyezett meg t. barátommal, a pénzügyiminister úrral, hogy a telek biztosított az uj ministerium részére, az építkezés meg­kezdését azonban 1916-ig elhalasztottuk. Ha akkor még módomban lesz, törekedni fogok ezen épület megvalósításánál közreműködni és ott azt az esztétikai eszmét megvalósítani, amely méltó és megfelelő a vallás- és közokta­tásügyi tárcza nagyfontosságú feladataihoz. Berzeviczy Albert t. képviselőtársam volt szíves felemlíteni még a II. kerületi főreáliskola építkezését. Erre nézve a fővárossal folyt tár­gyalások eddig végleges eredményre nem vezet­tek. Hogy eddig a kérdést megoldani nem lehe­tett és hogy azt valóban sok ideig elodáztuk, ennek egyik oka az-, hogy Budapesten a gimná­ziumok oly gyorsan fejlődtek és a tanulók száma oly gyorsan szaporodik, hogy ennek megfelelően nem lehet az építkezéseket végbevinni. így nemcsak a II. kerületi állami reál­iskola, d:; számos más gimnázium, pl. a VIII. kerületi gimnázium is ilyen bérelt helyiségben van elhelyezve. Más gimnáziumoknak helyisége szerint nem felel meg a kívánalmaknak. Több helyen rendelkezünk már a szükséges uj telekkel, de pénz hiányában ott sem tudtunk építtetni. Némi ellentét látszik talán abban, hogy taka­rékoskodva az állami intézeteknél mégis segé­lyezzük a felekezeti középiskolákat Ennek a magyarázata egyszerű. Ugyanis, ha ezeket se­gélyezzük, akkor az mindig az építkezésnek csak egy részére vonatkozik, mig ha állami*iskolát építünk, akkor az egész összeget kell előterem­teni, tehát igy még mindig jobban szaporíthatjuk a középiskolai épületek számát és hamarabb se­gíthetünk bizonyos bajokon, rossz elhelyezéseken, mintha kizárólag állami közéjnskolát állítunk fel. (Ugy van! TJgy van! Elénk helyeslés.) Másrészt figyelembe kell vennünk, hogy a felekezetek igen gyakran annuitásos kölcsönöket vesznek fel, azokból építik fel az iskolát, mig erre az állami iskoláknál nem lehet gondolni, mert ez burkolt államkölcsön volna. Ez az oka annak, hogy adott esetben nem mindenkor felel­hetünk meg azon törekvéseknek, hogy az állami iskolák kellően elhelyezve legyenek. De mint­hogy a legutóbbi időben arra törekedtünk, hogy lehetőleg nagy összeget állítsunk a költség­vetésbe és egyszerre építsük az iskolákat, remé­lem, hogy a jövőben nagyobb összegek is fel­tudnak szabadulni és különös gondom # lesz arra, hogy a fővárosban azon anomáliákat meg­szüntessük, amelyek a középiskolák elhelyezésé­nél mutatkoznak. (Általános helyeslés.) Mártonffy Márton t. barátom még volt szí­ves felemlíteni a helyettes tanárok alkalmazá­nak kérdését, amelyről csaknem megfeledkez­tem. Hiszen olyan nagy az anyag. (Halljuk! Halljuk!) eddig sem voltam képes egységes rendszert követni, de ez az oka, hogy kimarad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom