Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-535
326 535. országos ülés 1914 május 5én, kedden. ennél sokkal több a tanulók száma, még pedig elsősorban Budajjesten. A legelső hely, ahol tényleg sok az iskola, Budapest. Ha Budapestet összehasonlítjuk a. többi fővárosokkal, azt tapasztaljuk, hogy Budapesten és környékén, egy millió lakost számítva, egy tanuló esik 78 lakosra, Bécsben 119 lakosra, Münchenben 84 lakosra, Berlinben 116 lakosra, tehát Budapesten van a legtöbb tanuló a népességhez viszonyítva. Azonban ennek két oka van. Az egyik indok az, hogy Magyarországon minden Budapestre van czentralizálva és amint itt van központosítva a közlekedés, ipar, kereskedelem, a közoktatásügy is itt van czentralizálva. A másik indok pedig az, hogy a nagy városokban, különösen Bécsben és Berlinben relatíve sokkal nagyobb a munkások száma, ezek pedig kevésbbé küldik a gyermekeket a középiskolába, inig nálunk a számarányuk sokkal kisebb, ennek folytán kevesebb lakosra jut egy-egy tanuló. De mindezt tekintetbe véve legfeljebb csak afelett panaszkodhatunk, hogy az algimnáziumban túlnagy a tanulók száma. Tehát az alsóbb osztályokba valób n tódulnak olyan tanulók is, akik ott tanulmányaikat bevégezni sem akarják. Ezt tényleg orvosolnunk kell. Orvosolhatjuk jtedig remélhetőleg a közoktatásügyi reformmal akkor, ha a középiskolai reformmal kapcsolatban a polgári iskolát is reformálni fogjuk, (Élénk helyeslés.) amely polgári iskolával kapcsolatban azután az a tanuló, aki eddig a középiskolába ment, a polgári iskolában kezdheti meg tanulmányait. (Helyeslés.) Ez két előnynyel fog járni: egyrészt azzal, hogy ilyen módon a középfokú oktatás az államnak sokkal kevesebbe fog kerülni, mint eddig került, mert a gimnázium egy-egy osztálya több mint kétszer annyiba kerül, mint a polgári iskola egy-egy osztálya, másrészt azonban ezzel emelni fogjuk a gimnázium nívóját is különösen az alsóbb osztályokban, ahol állandóan olyan tanulók lesznek majd, akik tényleg a gimnáziumban akarják műveltségük és tanulmányuk alapjait megszerezni. Ennek folytán tehát a helyzet jelenleg az, hogy tényleg nem túlságosan nagy nálunk a középiskolák száma. Igaz, hogy erre azt lehet mondani, hogy külföldön sokkal nagyobb a középosztály is és a közéjúskola a középosztály szellemi igényeinek kielégítésére szolgál. Viszont ezzel szemben pedig az az érv áll, hogy minálunk épen azért, mert aránylag kicsiny és kevesebb számú a középosztály, szükség van annak szaporítására, amit a közéjuskolai oktatással, neveléssel érhetünk el, természetesen a gazdasági tényezőkön kívül. De akárhogyan álljon is ez a vitás kérdés, a közoktatásügyi ministernek sohasem szabad tekintetbe venni azt, hogy a középiskola tanulóiból, akik a középiskolát elvégzik, hányan mennek lateiner pályára, hányan mennek kereskedői pályára. A kulturális érdek csak az lehet, hogy minél több tanuló járjon iskolába. Ez az egyedül mérvadó szempont. Magyarországon pedig annál foutosabb ez, mert csak e szempont figyelemmel tartása mellett van megadva a mód arra, hogy a művelt osztály minél szélesebb körből rekrutálódjék. És ha abból a száz emberből, aki az iskolába jár, 40 nem válik be, az állam kulturérdeke már akkor is ki van elégítve; ha csak tiz °/o lesz jóravaló művelt polgára a hazának, aki műveltségével maga is tényezője lesz a műveltség terjesztésének. (Tetszés és helyeslés.) A polgári iskolákat illetőleg volt alkalmam már egy interpelláczió kapcsán, amelyet Bikády Antal t. képviselő ur intézett hozzám, nyilatkozni és a kérdéssel foglalkozni. Itt is megállapithatjuk azt. hogy a jjolgári iskolák száma valóban nem sok, sőt igen sürgős azok szaporítása. Összehasonlítva azokat a külföldi iskolák számával, kitűnik, hogy az 1911/12. évi statisztikai adatok szerint iDolgári iskolai tanuló volt nálunk 85.000, Ausztriában 249.000, Poroszországban 243.000. Tehát egy tanuló jutott Magyarországon 214.000 lakosra, Ausztriában 114.000 lakosra, Poroszországban 165.000 lakosra. Ebből látszik, hogy c tekintetben mi igen hátra vagyunk, tehát törekednünk kell arra, hogy a polgári iskolák számát szaporítsuk. Ez a törekvés egyébként lépten-nyomon észlelhető, mert már a legkülönbözőbb városokban és községekben kérik és kívánják ilyen polgári iskolák felállítását. Arra a kívánságra vonatkozólag, hogy ezt a típust változtassuk meg, az emiitett interpelláczióra adott válasz kapcsán elmondtam véleményemet. Ami a többi középfokú iskoláinkat illeti, ezekre Mártonffy t. képviselőtársam tért ki: a felsőbb leányiskolákra és azonkívül a kereskedelmi iskolákra. Hogyha ezt a leánynevelés ügyét összehasonlítjuk a külfölddel, azt látjuk, hogy 1911 —1912-ben felsőbb leányiskolái és leánygimnáziumi tanuló volt nálunk 7300, Ausztriában 14.000, Poroszországban 141.000 és Prancziaországban 31.000. Ennekfolytán tehát egy leánytanuló jut Magyarországon 2500 lakosra, Ausztriában 2000 lakosra, Poroszországban 284 lakosra, Francziaországban 12.805 lakosra. E tekintetben tehát sokkal hátrább vagyunk, mint Prancziaország, amely különben nevelésügy tekintetében mögöttünk van; nem is vagyunk összehasonlíthatók Poroszországgal, ahol, amint emiitettem, 284 lakosra esik egy felsőbb iskolai leánytanuló. Hogy e tekintetben milyen hátra vagyunk, azt épen most kezdjük éi'ezni, amidőn a leányok mindenütt iskolába törekszenek. Minthogy pedig ilyen iskola kevés van, fiugimnáziumba törekszenek bejutni, mint magántanulók a demonstratív tárgyaknál v Én azt hiszem, hogy itt nagyon vigyáznunk kell. Őszintén megvallva, nem vagyok híve a koedukácziómk; szükségesnek tartom, hogy az iskolaügy rendeztessék, ugy a leányokra,
