Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-535

53 . országos ülés 191 mint a fiúgyermekekre nézve; (Helyeslés.) de ezzel együtt jár az is, hogy a leányiskolák száma szaporittassék. Ezzel szintén a középiskolai reform kapcsán fogok foglalkozni részletesen és pedig a felsőbb leányiskolák továbbfejlesztésével és a leánygimnázium rendszeres megvalósítá­sával is. Azt hiszem, típusul és például vehetjük Poroszország példáját, ahol a legutóbbi években 1908 — 1912. évben a Höhere Mädchenschulet kapcsolatba hozták a különböző kurzusokkal, ahonnan tovább mehetnek a nőképzőbe, tanító­képzőbe vagy a gimnázium, reál, vagy reálgim­náziumba. Ott mindezen típus megvan a leány­iskolával kapcsolatban. Nálunk talán nem lesz szükséges ilyen messze mennünk; mi kevesebb típussal beérhetjük, de az egész fejlődés menete oda tendál, hogy a felsőbb leányiskolákkal kap­csolatban fejlesztessenek ki a leánygimnáziumok különösen olyan helyen, ahol egyetem van. Ha megengedtük, hogy egyetemre mehessenek, szük­séges, hogy az egyetemi városokban középfokú oktatásról gondoskodjunk; de kívánatos ez más városokban is, ahol a lakosság erre nagy súlyt fektet. (Élénk helyeslés.) E tekintetben semmi veszedelmet nem látok, sőt fontos kulturális érdeket látok abban, hogy eleget teszünk azon törekvéseknek, amelyek naj)­nap után az országban mutatkoznak. E szük­séglet kielégítése azért is fontos, mert azt ta­pasztaljuk, hogy minél inkább halad a kultúra, annál inkább el van foglalva a férfi az élet­küzdelemmel, amely erejét, leköti. A nő az, aki otthon a neveléssel foglalkozik; ha képzett nő az, aki ezzel foglalkozik és ha gyermekeinek középfokú oktatását is elő tudja segíteni, akkor azt hiszem, ez kulturális szempontból a fiuk és leányok érdekében egyaránt fontos. Minél in­kább fejlesztjük a fiuknál és leányoknál egy­formán a szellemi képességet, annál gyorsabban haladhatnak a kultúrában, már pedig ez az egyetlen biztositéka a középosztály további fej­lődésének és szaporodásának. (Altalánoshelyeslés.) A szakiskolákra vonatkozólag, amelyeket Mártonffy Márton t. képviselőtársam volt szí­ves felemlíteni, azt vagyok bátor megjegyezni, hogy tényleg a kereskedelmi iskola fejlődése az utóbbi években igen nagy lendületet vett. Je­lenleg 54 ilyen iskolánk van 10.400 tanulóval jövőre számuk 60 lesz. Ezt igen egészséges és örvendetes fejleménynek tartóin, mert ez egy praktikus iskola, amely folytatja a polgári is­kolának vagy az algimnáziumnak négy osztá­lyát. Gyakorlati irányú ugyan az oktatás, de elméleti alapon, minthogy a könyvviteltől és a kereskedelmi levelezéstől eltekintve a többi tár­gyak mind elméletiek. Miután ezzel összefügg a kereskedelmi isko­lai tanárképzés is, amely a felső oktatás kérdé­séhez tartozik, ennélfogva czélszerünek tartom, hogy ez az ügy a vallás- és közoktatásügyi ministerium hatáskörében maradjon meg. (Elénk 4 májas 5-én, kedden. 327 helyeslés.) Miután az iskolában magában nem a gyakorlati iránynak, hanem a pedagógiai irány­nak kell érvényesülni. A czél pedig az, hogy pedagógiai alapon adjuk meg az elméleti isme­reteket, amelyek gyakorlati alkalmazása az élet­ben szükséges. Ez az az iskola, amely feleslegessé tette és helyettesítette a polgári iskolák előbbeni V. és VI. osztályát. Ebből fejlődött ki az az egészséges irányzat, amely hogy milyen nagy sikerrel működik, bizonyítja azoknak a száma, akik ezen iskolából kikerülve alkalmazást nyernek. Kimutatásom van, hogy a kereskedelmi is­kolát végzett tanulók közül hányan, hol lesznek alkalmazva. Ebből kitűnik az, hogy alkalmazást nyert az árukereskedelemben 21'5%, a hitel­intézeteknél majdnem 30%, a mezőgazdasági, ipari és közlekedési vállalatoknál 22'5%, tehát a különböző kereskedelmi foglalkozásokban ösz­szesen alkalmazást nyert 74%. Pótlólag meg­jegyzem: e statisztika vonatkozik az 1860­tól 1910-ig terjedő időre, tehát 50 évre. Azonkivül 26 százalék más téren van al­kalmazva, de minthogy igen sokan ezek közül a tisztviselők közül közlekedési és közigazgatási ágazatban működnek, amelyeknek száma 12%, ennek folytán tehát összesen 86% azoknak a száma, akik praktikus pályán működnek ezen kiképzés alapján és csak 14% azok száma, akik j)ályájukat megváltoztatták. Azt hiszem, ez az iskolák tekintetében minden várakozásnak és minden követelménynek teljesen megfelel. (Élénk helyeslés). A második dolog, amelyet ezzel kapcsolat­ban kívánatosnak tartok, az ipariskolák tovább­fejlesztése, amely t. barátom, a kereskedelem­ügyi minister ur ügykörébe tartozik és ahol szintén ma mintegy 46 iskola áll már fenn 14,100 rendes tanulóval különböző tanfolya­mokban. Végre további tapasztalatok alajyján fogjuk meglátni, mennyiben szükséges a mező­gazdasági iskolák szervezése is, amint hogy Békéscsabán és Orosházán már szervezve van­nak. Mindenesetre sokkal czélszerübbnek tartom, hogy itt ily szervezettel is a polgári iskolák négy osztálya elválasztassék a szakiskoláktól és a kettő külön-külön működjék. Egységes szer­vezet csak ott lehetséges, ahol egy típusú iskola alkalmazható; ennek folytán továbbra is e ki­képzésnél alapul fog szolgálni a négy osztályú polgári iskola és annak oktatása lesz kiegészítve 3, esetleg 4 osztályú későbbi szakiskolával. A kereskedelmi iskolákat illetőleg további refor­mok vannak tervbe véve. A jelenlegi tanterv 1895 óta van érvényben. Most ujabb tervekkel, tanrend kidolgozásával a kereskedelmi oktatás tanácsa foglalkozik s legközelebb meg is fogom kapni, amelynek alapján oda törekszik, hogy az oktatás egy év alatt kibővittessék és az anya­got részletesebben eloszszák. A mai rendszer mellett túlságosan nagy az anyag. Azt hiszem, ez csak üdvére lesz az iskoláknak. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom