Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-535
32Ö 535. országos ülés l9ik- május 5-én, kedden. Minthogy pedig a költségvetés az utolsó tiz esztendő alatt 100 millióval szaporodott, ezen tétel pedig 50 millióval, a többletnek 50%-a az elemi oktatásra esik. (Helyeslés.) Ezzel azonban az elemi oktatás adatai nincsenek teljesen kimerítve, mert nagyon jól tudjuk, bogy a városok és községek szintén hozzájárulnak. Kiszámítottam ezen hozzájárulás összegét, ez kitesz 39 milliót. Ennek folytán Magyarországon az öszszes népoktatásra fordított költség kitesz a folyó tanévben 106 millió koronát. (Élénk helyeslés.) Ha már most' összehasonlítjuk ezzel a nyugati államok állapotát, pl. Erancziaországét, azt látjuk, hogy ott az állam 1912-ben az elemi oktatásra 226 millió frankot fordított. Minthogy pedig Magyarországon két és félmillió tanköteles van, Francziaországban pedig öt és félmillió, kitűnik ebből, hogy mi aránylag épen annyit fordítunk elemi oktatásra, mint a demokrata Francziaország, ennek' folytán tehát mi e részben azon a nívón állunk, melyen Francziaország van. (Helyeslés.) Giesswein Sándor t. képviselőtársam volt ugyan szives felemlíteni, hogy New-York városa 39 millió dollárt fordít erre a czélra, vagyn's 200 millió koronát és ezen indokból megtagadta a költségvetéshez való hozzájárulását, minthogy szerinte mi aránylag nem költünk e czélra ugyanannyit, ha azonban figyelembe vesszük, hogy New-Yorknak összes költségvetése 420 millió dollár, tehát 2100 millió korona és ebből 200 milliót fordít népoktatásra, vagyis czirka tized részét, mi pedig összes költségvetésünknek szintén 10°/o-át, akkor kitűnik, hogy mi aránylag ugyanannyit fordítunk e czélra, mint NewYork városa. Ha tehát ez volt az egy r etlen indok, mely miatt a költségvetéshez nem kivánt hozzájárulni, akkor felkérem, szíveskedjék ezen elhatározását szavazás előtt ujabb megfontolás tárgyává tenni. (Derültség.) El kell ismernem, hogy az, hogy az ügyek idejutottak, kizárólag elődeim érdeme, elsősorban Berzeviczy Albert t. képviselőtársamé (Éljenzés.), aki először nyújtott be a házban modern törvényjavaslatot a népoktatásról, de a politikai viszonyok folytán nem volt képes azt törvénynyé emelni. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam volt az, ki ezt a törvényjavaslatot némi módosítással a lényegben megvalósisitotta és gróf Zichy János elődöm volt az, ki a költségeket tovább is emelte. Hogy ez milyen szükséges volt és milyen helyes utón jártak elődeim, mikor az elemi oktatásnak ezen emelését napirendre tűzték és megvalósították, ki fog tűnni a következő adatokból, melyeket bátor vagyok a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk.') Már a t. előadó ur is szives volt felemlíteni és kérdést intézni hozzám abban az irányban, hogy honnan van az, hogy 1908-tól 1911-ig a rendszeresített uj tanítói állások száma átlagban csak évi 500-zal szaporodik, noha a költségvetésben már régtőlfogva mindig 6Ö0 állami tanítói állás rendszeresítése és 1909 óta 400 uj felekezeti tanitó fizetéskiegészitése volt évenként felvéve, vagyis már az előző években évenként 900 uj állami és felekezeti tanítói állás volt felvéve, sőt 1913 óta elődöm, gróf Zichy János óta ezer ilyen állás vétetett fel a költségvetésbe és ezer uj ilyen tanítói állás szervezhető. Ennek daczára azonban 1911-ig ezen állások száma évenként csak mintegy 500-zal szaporodik és csak 1911/1912. tanévben szaporodik 832 állással. Igen hálás vagyok az előadó urnak, hogy ezt a kérdést felvetette, mert ez igen jellemző arra a hatásra, amelyet ezen ujabb törvények az elemi népoktatásra gyakoroltak. Ez a jelenség onnan magyarázható, hogy eleinte azok a tanítók lettek ujakkal helyettesítve, akik már gyengék voltak, elöregedtek, akik erre a pályára alkalmatlanok voltak. Ilyen esetekben tehát uj állásokat nem rendszeresítettek. Hasonlókép igen sok iskola túlzsúfolt volt és azért sok helyütt anélkül, hogy szaporodott volna az iskolák száma, a létező iskolákban kellett a tanítók számát szaporítani. Hogy tényleg ez volt az oka, az kitűnik abból, hogy mig 1908-ban egy-egy tanitó átlag 62 tanulót tanított, 1912-ben csak 59-et. A differenczia látszólag igen csekély, de ha figyelembe veszszük azt, hogy itt legalább 2 millió tanköteles tanításáról van szó, ilyen nagy számnál az évi szaporulat és az évi különbség nagyra nő. Egy másik oka volt ezen csekély szaporításnak az előző években az, hogy igen sok esetben létező községi ós városi iskolákat vettünk át és azokat helyettesitettük állami iskolákkal. Végül, hogy a fizetéskiegészités szintén nem vétetett mindenütt igénybe, az kitűnik abból, hogy az 1909 óta rendszeresített fizetéskiegészités eleinte igen szigorú feltételekhez volt kötve az iskola szervezete tekintetében, amely feltételeknek a községek kezdetben nem tudtak megfelelni, mert ez ujabb terhet rótt volna rájuk. Végül 1910-ben számos olyan iskola megszüntette a szervezett felekezeti iskolai vagy részben a községi iskolai állásokat, amelyeket azután állami iskolával kellett pótolni; ez iskolák t. i. 1910-től kezdve az 1907. évi iskolai törvény alapján kötelezve lettek volna arra, hogy az abban kikötött fizetéseket teljes egészükben fizessék meg. Ezek az okok idézték elő azt, hogy az uj tanítói állások nem tűnnek ki teljesen a statisztikából és csakis 1911 óta kezd ez az ujabb népoktatási irány és a néptanítók számának szaporítása hatást gyakorolni és azóta remélhetjük azt, hogy tényleg az iskolázatlan tankötelesek száma is csökkent. Hogy milyen fontos körülmény ez, az kitűnik abból, hogy a statisztika szerint a tankötelesek száma évenként 25.000 tanulóval szaporodik. Ennek folytán, ha egy tanítóra 50
