Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-535

535 országos ülés 191 4 május 5-én, kedden. 311 Ezekben végeztem is a Nemzeti Színház ügyeivel, csak még egy egészen rövid, nem színházi, de irodalomtörténeti kapcsolatú kérést intézek az igen t. minister nrhoz. Arról nem akarok szólni, t. ház, hogy az irodalmi és közművelődési osztályt, amelynek bölcsőjénél én ott voltam a kultuszministeriumban, amelyet annyi lelkesedéssel vezettem, a minister ur megszüntette. Ezt a kérdést nem akarom most itt tárgyalni; megengedem — hisz e tekintetben nem érintkeztem a minister úrral — hogy neki meglehettek az okai, talán súlyos személyi okok; nem szeretek vádaskodni; én most csak a lelkemből kitörő fájdalomnak akartam kifejezést adni afelett, hogy a kultuszministeriumban az az irodalmi és közművelődési osztály, amely sok tekintetben tengelye lehetett volna a magyar kultúrának, megszűnt. Azt mondhatja a minister ur, hogy ott van ő és akárhány osztályba szórta is szét az ügyosztály anyagát, ő ezeknek az érdekeknek legfőbb őre marad és azoknak gondját viseli. De aki ismeri a ministeriális ügykezelést, az tudja, hogyha az összetartozó ügyek szét vannak szórva egyes osztályokban, azok többé nem tengelyt, nem íőtényezőt, hanem mellékes részleteket képviselnek és elsorvadnak. így volt ez azelőtt az irodalmi és közművelődési ügyekkel is. Lukács György t. képviselőtársam volt äz az érdemes minister, aki az én szerény előterjesztésemre ezt az osztályt megalkotta; négy esztendő alatt az irodalmi és közművelődési ügyek budgetjük tekintetében is, másképen is, minden tekintetben oly fejlődést mutattak, hogy ha ez az osztály megmarad a maga önállóságában és függetlenségében, hozzáértő referenssel, a hazai irodalom szeretetteljes ápolása mellett igen nagy eredményeket lehetett volna ezen a téren elérni. Mondom, erről nem akarok most szólni; csak az irodalmi és tudományos czélok támogatása czimén előirányzott összegek 4. rovata kapcsán, ahol tudományos társaságok és intézetek segélyezéséről van szó, vagyok bátor a minister úrhoz egy kérést előterjeszteni. Itt elő van irányozva a Természettudományi Társaság részére, nagyon helyesen, 8000 K, a Földrajzi Társaság részére 3000 K, a Eöldtani Társaság részére 3000 K, a Néprajzi Társaság részére 3000 K,.a Történelmi Társulat részére, sajnos, csak 2000 K. Van azonban nekünk ezeken kivül egy uj társaságunk is, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. Igazán nem is érti az ember, hogyan kellett annyi esztendőnek lefolynia, amig ez a társaság megalakult. Valóban irodalmi közszükséglet teremtette meg ezt a társaságot, amely tagjainak elsőrendő folyóiratot ad, felolvasásokat rendez, egyáltalában megbecsülhetetlen szolgálatokat végez. Az irodalomtörténet a mi legnemzetibb tudományunk; talán még a históriánál is nemzetibb. Ez az Irodalomtörténeti Társulat — mint a többi társulat is — segély nélkül meg nem élhet,, A vallás- és közoktatásügyi minister ur segélyezte is ezt a társaságot a múlt évben: 2000 K-át utalt ki részére, a folyó évben is meg van igérve, hogy megkapja ezt az összeget; az első fele már ki van utalva, a másik felét pedig bizonyára ki fogja a minister ur utalni. Most azt vagyok bátor kérni a minister úrtól, hogy, ha a Földrajzi Társaság és más érdemes társaságok megkapják a 3000 K segítséget, ugy méltóztassék ezt a 3000 K-át megadni a Történelmi Társaságnak is, amely eddig csak 2000 K-át kap, valamint méltóztassék megadni — már a folyó évre — az Irodalomtörténeti Társaságnak is és ez az összeg jövőre kifejezetten előirányoztassék a költségvetésben, mert jelenleg nincsen előirányozva, csupán csak a minister ur jóvoltából kapja meg a társaság. Ezekben voltam bátor a magam töredékes gondolatait előadni. Ha sikerült a képviselőház tagjait, a Nemzeti Színház vezetőségét — bár talán kissé erős és szenvedélyes hangon, de nem rosszakarattal, nem vádaskodólag, nem rosszszándékkal szólottam — és ha sikerült talán a minister urat, mint e tárcza felelős vezetőjét is meggyőznöm arról a nagy fontosságról, amely a magyar nyelv és irodalom érdekéhez ez országban fűződik, s ha sikerült beigazolnom azt, hogy ezeknek az érdekeknek egyik kielégítője, egyik ápoló tényezője kell, hogy legyen mindig a budapesti Nemzeti Színház, akkor én elértem czélomat; és mivel én az összkormány iránt teljes bizalommal vagyok és teljes bizalommal vagyok e kormány keretében az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur iránt is és mert a magyar kultúráért semmiféle áldozatot sem tartok nagynak, ennélfogva én a tárgyalás alatti költségvetési tételt elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Szólásra ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Báró Radvánszky Antal! B. Radvánszky Antal: T. ház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy előttem szóllott t. képviselőtársaimnak, Farkas Pálnak és Giesswein Sándornak felszólalása után, jól lehet bővebben óhajtottam volna foglalkozni a középiskolák tanügyének rendszerével és a középiskolai reform kérdésével, voltaképen röviden fogok végezni Utalok rá, hogy e tekintetben, egyes kivételektől eltekintve, körülbelül egy véleményen vagyok Farkas Pál t. barátomnak előadásával. Hogy mégis felszólalok ebben a kérdésben, teszem azt azért, hogy kifejtsem azt, miszerint nem is annyira a középiskolai reform