Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-535
535. országos ülés Í9ik május 5-én, kedden. 289 autonómia, akkor legyen az becsületes ; (Helyeslés.) ne legyen az fészke a veszekedésnek, ne legyen fészke és állandó gyupontja az egymás iránti torzsalkodásnak. (Helyeslés.) Legyen az oly intézmény, amely az egyházi és a világi hatalmat egymáshoz közelebb hozza a kölcsönös megértés utján. (Élénk helyeslés.) Azt mondotta többi között tavalyi beszédében G-iesswein Sándor t. képviselőtársam, hogy az autonómia ne legyen adókivető bizottság. Én pedig azt mondom, hogy ne törekedjék az autonómia arra, hogy vagyonkezelő bizottság legyen, mert ebből ismét kellemetlenségek származnak, (ügy van! ügy van !) Sajnos, bármennyire szeretném és óhajtanám, hogy a kormány bölesesége a görögkeleti egyház arra hivatott tényezőivel egyetértve létrehozza a békességet az autonómia kérdésében, és hogy autonómiájuk is visszaállittassék, azonban tanulmányozván az ő autonómiájuk történetét., azt látom, hogy azon vörösfonálként húzódik végig a vezérlő elemek közötti harcz, nem egyházuk javára, hanem annak kárára, "(ügy van ! ügy van !) kz autonómiának ilyen módon való felállítását részemről perhorreszkálom és ehelyett inkább arra kérném a t. kultuszminister urat, hogy tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e czélszerü az összes egyházi tényezőkkel egyetértőleg felállítani az úgynevezett hitközségi autonómiákat, amelyek kezelnék az iskolaügyet, kezelnék az egyházközségi vagyonügyet és azt hiszem, hogy addig, mig az úgynevezett nagy autonómia létesíttetnék, ez funkczionálhatna és helyettesíthetné azt. (Helyeslés.) Ezek után rátérhetnék beszédem utolsó részére. (Halljuk!) Megvallom, hogy nincs valami szoros összefüggése az iskolával és a szorosan vett kultuszügyi autonómiával, azonban a nemzet kulturális életében rendkívül fontos tényezőnek tekintem a műemlékek fentartását. (Halljuk! Halljuk !) A műemlékekről tudtommal még eddig nem szólt ez alkalommal t. képviselőtársaim közül senki s amidőn itt felszólalok, akkor zavarban vagyok, mert rögtön konstatálni fogják, hogy haza beszélek. Igen is, haza beszélek, mert a Bácskában olyan hatalmas műemlék van, aminő a nagy magyar Alföldön egyéb helyen nincs. így például közvetlenül a tatárjárás utáni időkből a gótikus templom, illetőleg szentélye a bácsi francziskánusoknak, továbbá a Nagy Lajos utáni korból egy hatalmas torony; ott van azután a Mátyás király utáni időből, legkésőbb Ulászló idejéből ä hatalmas várrom, amelyről egy szakférfiú ugy nyilatkozott, hogy annak gótikus kápolnája olyan, amelyhez hasonló értékű rom az egész országban csak egy van. Szomorúan konstatálom, hogy erről nagyon kevesen hallottunk valamit, sőt magam sem hallottarn semmit, amig oda nem mentem lelkészkedni. En azt mondom, hogy amely nép a maga múltját tiszteli és becsüli, az a múlton építi fel a szebb jövőt, (Igaz ! Ugy van !) amely KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. nép a romokat őrzi, f nem romokon, hanem hatalmas fundamentumc kon épit. (Helyeslés.) És ezen műemlékek elhanyagolása annál inkább fáj, mert egynéhány kilométernyire lejebb ott van a szintén gyönyörű múlttal dicsekvő mag3 r ar műemlék, az iloki hatalmas gótikus templom, teljesen elhanyagolva a legújabb időkig, amelyet g3 r önyörüen restaurált a horvát országos kormány, restaurált dicsőségére a francziskánus rendnek, dicsőségére azoknak a férfiaknak, akik azon fáradoztak, s mondhatom, hogy valahányszor látom azt, felsóhajtok magamban, hogy mikor fog igy ékeskedni a mi gyönyörű multu műemlékünk, ugy a gótikus kápolna, mint a Nagy Lajos korabeli torony, valamint Béla királynak szentélye. Én becses figyelmébe ajánlom ezt a kultuszminister ur ő exczellencziájának, hiszen látom, hogy a műemlékek megőrzésére százezer koronával nagyobb összeget vett fel, de tudom, erről is lehet mondani : quid hoc ad tantam sitim, de nagy dolgokban akarni is szép, s ha ez nem is elég, de mindenesetre dicséretre méltó. Azért, amikor ezt szives figyelmébe ajánlom, arra kérem a kultuszminister urat, hogy amikor ezt a munkát foganatba veszi, legyen meggyőződve arról, hogy nem fog egyedül maradni, hanem azt hiszem, lelkesedni fog ezért Bács megye törvényhatóságának közönsége és lelkesedni fog a kalocsai érseki uradalom, amelynek dicsősége ahhoz a várhoz, ahhoz a toronyhoz van kötve. Ezekben óhajtottam szerény véleményt mondani a kultusztárczáról és bizalommal lévén a koimány és a kultuszminister ur iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ki a következő szónok ? Almássy László jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T, képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Nem szándékozom ezúttal a vallás és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalása során hosszabb kultúrpolitikai fejtegetésekbe bocsátkozni, csupán egy konkrét ügyre óhajtanám a nagyon tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister urnak az ő széles resszortja minden kérdésére kiterjedő éber figyelmét irányítani, amely konkrét ügy azonban nem nélkülöz talán minden elvi jelentőséget. (Halljuk! Halljuk !) Az ügy, amelyet szóbahozni kívánunk, mert sajnálatomra annak nyomát az előttünk fekvő költségvetésben nem látom, a székesfővárosi II. kerületi állami főreáliskola ügye. Ez az intézet az ország legrégibb és, bátran mondhatnám, legtekintélyesebb reáliskolája, amelynek épületét akkoriban, 1859-ben, mintaszerűen a székesfőváros állította fel. Ez az intézet az akkori rendszer szerint, mint reáliskola, hat osztályból állott. Az akkor hat osztályú reáliskola számára épült házban ma 12 osztálynak kellene elhelyezve lennie, mert a parallel osztályokkal együtt ennyi osztályból áll most az intézet. Természetesen ennyi osztály nem fér el ott és ennek következtében nem nagyon közel és nem nagyon czélszerüen, bérház37
