Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-535

290 535. országos ülés 191í május 5 én, kedden. ban kellett helyiségeket bérbe venni már hosszabb idő óta e parallel osztályok elhelyezése ezéljából. De egyébként is az intézet elhelyezése nagyon elmaradt állapotban van. Nincs külön fizikai előadóterme, nincs külön természetrajzi előadóterme, nincs könyvtára, nincs földrajzi szertára, nincs orvosi szobája, a tanári szoba kicsi, fogadószoba, a melyben a szülőket fogadni lehessen, egyáltalában nincs, A tornaterem csak 96 négyzetméter területű, holott a szabály és előirás szerint legalább 240 négyzetméternyi területtel kellene birnia és azonkívül oly mélyen fekszik a pinczesorban, hogy a szellőztetés teljesen elégtelen és ha szigorúan alkalmaznák itt az egészségügyi-rendőri szabályokat, ezt a tornatermet használaton kivül kellene helyezni és be kellene zárni. Ezenkívül az épületnek semmiféle udvara nincs és igy a tanulóknak óraközben sincs semmiféle játszóterük. Az intézetnek — bár elhelyezése tekintetében ily nehéz viszonyok közt van — pedagógiai működése teljes elismerésre méltó, hírnevének bizonyítéka az is, hogy abban a kitüntetésben is részesült az intézet, hogy a felséges uralkodóháznak egy reményteljes sarja ennek az intézetnek nyilvános rendes növendéke. (Élénk helyeslés.) Hogy az épület kibővítésének kérdése oly hosszasan és régóta vajúdik, annak oka bizonyos tekintetben abban a viszonyban rejlik, amely az intézetre nézve az állam és a főváros közt íenforog. Az intézet ugyanis állami főreáliskola, személyi kiadásairól az állam gondoskodik, ezek az állami költségvetésben szerepelnek, de az épület a főváros tulajdona és a dologi szükségletekről a fővárosnak kell gondoskodnia. Elismerem, hogy a megosztott birtoklási viszony hátrányos és némileg megneheztiti a kibővités kérdésének megoldását. De azt hiszem, ha azt akarjuk, hogy ez az intézet különösen az ujabban felépült modern középiskolák mellett a versenyt megállja, akkor a kérdést bármiképen is megoldásra kell juttatnunk. A székesfőváros legutóbbi előterjesztésében alternatív ajánlatot tett a ministeriumnak. A többek közt egyik ajánlata az volt, hogy felajánlja a ministerium tulajdonába az épületet, hogy azután a ministerium mint a saját épületét fejleszthesse, bővíthesse. Habár a megosztott birtoklási viszony, ismétlem, nehezíti a megoldást, a megoldás módját okvetlenül meg kell találni és az utóvégre sem lehet más, mint az, hogy az állam tetemes áldozatot hoz e nevezetes és fontos intézet kibővítésére. (Helyeslés.) Nem képzelem, hogy itt elháríthatatlan nehézségek lennének. Hiszen ha az állam a felekezeti középiskoláknak minden jogfentartás nélkül, minden kikötés nélkül, igen helyesen, százezreket ad épités ezéljából, csak nem vonhatja meg ezt a saját intézetétől és nem kívánhatja, hogy annak az intézetnek fejlesztése, amely utóvégre is állami intézet, a főváros bőkezűségétől és hozzájárulásától tétessék függővé. Persze, erre is felhozzák a pénzügyi nehézségeket, de azt hiszem, a jelen esetben ezekre utalni alig lehet. Ha a most előterjesztett költségvetést vizsgáljuk, látjuk, hogy az állami középiskolák rendes, rendkívüli és átmeneti kiadásai 12,121.000 koronával szerepelnek összesen; ezzel szemben a felekezeti középiskolák állami dotácziója 7,250.000 korona ; tehát elismerem, hogy ma még a felekezeti középiskoláknak juttatott államsegély lényegesen csekélyebb az állami középiskolák költségvetési dotácziójánál. De ha a folyó évi költségvetést összehasonlítjuk a tavalyival, azt tapasztaljuk, hogy tavalyhoz képest az állami középiskolák dotácziója csökkent 490.000 koronával, ellenben a felekezeti középiskolák állami dotácziója emelkedett 1,687.000 koronával. Tehát ezen tendenczia mellett nemsokára el fogjuk érni azt, hogy a felekezeti középiskolák dotácziója el fogja érni, talán meg is fogja haladni az állami középiskolák költségvetési dotáczióját. Ezzel szembe lehet állítani azt' a tényt, hogy tudvalevőleg a felekezeti középiskolák száma sokkal nagyobb, mint az államiaké. Ezt elismerem, de viszont nem tévesztendő szem elől, hogy az államiaknak gazdája, egyedüli fentartója az állam, holott a felekezeti középiskolákban az állam utóvégre is csak szubszidiárius szerepet visz. (Igaz ! ügy van !) Nagyon sajnálnám, ha valaki félreértené felszólalásomat azon irányban, mintha én helyteleníteném a felekezeti iskolák ezen bőséges dotáczióját. En ezt nagyon örvendetesnek, szükségesnek, helyesnek tartom és hivatkozhatom talán arra, hogy mint államtitkár és ininister magam vettem részt olyan törvényhozási intézkedések előkészítésében, melyekkel a felekezeti középiskolák állami segélyezéséneklehetősége bővíttetett, tágittatott. (Igaz! (ügy van!) Felszólalásom tehát nem ez ellen irányul, de azt hiszem, hogy nem volna helyes, hogy mikor az állam ilyen bőkezű a felekezeti középiskolákkal szemben, iigyanakkor bizonyos tekintetben a saját intézeteivel szemben fukarkodjék. (Helyeslés.) En méltányiom azon nehézségeket, amelyek a kérdés megoldását eddig gátolták és meg vagyok győződve, hogy az igen t. minister ur bölcs belátásának és erélyének sikerülni fog a kérdést mielőbb kedvező megoldásra juttatni. Csak arra óhajtottam kérni az igen t. minister urat, hogy ezen kérdés megoldását tovább ne halaszsza és hogy a jövő évi költségvetésbe állítson be ezen a czimen olyan összeget, mely a II. kerületi állami főreáliskolának immár sürgősen szükségessé vált megfelelő kibővítését lehetővé tegye. (Élénk helyeslés.) Csak ezt akartam a költségvetés tárgyalásánál elmondani. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Ki a következő szónok ? Almássy László jegyző: Pékár Gyula ! Pekár Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak röviden akarok a kultusztárcza művészeti kérdéseinek komplexumához hozzá-