Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

53b. országos ülés 191Í május %-án, szombaton. 269 szellemi nyomorúságban bámulattal látta maga előtt feltámadni egy a romok alatt fekvő világnak géniuszát és nagyszerű alakjait, és természetes, hogy ez az ö kincsök volt, természetes, hogy ők ezen építettek tovább és hogy a klaszszikus műveltséget tartották minden műveltség alapjának. Azután uj stúdiumok jöttek, bár ezek az uj stúdiumok területben nagyon szűkek voltak. így volt ugyan történelem, de mi volt az? Királyoknak és csatáknak felsorolása, de az összekötő kapocs, a vezető gondolat mind hiányzott. A földrajz igen lassan fejlődik. Igaz, hogy Columbus átmegy Amerikába, Vasco de Gama eljut Indiába és Magelhaeus átjut a róla nevezett szoroson, az ausztráliai szárazföld is már élő valóság, de mert még a XIX. század közepén is a térképeken óriási fehér foltok jelölik azon teriileteket, ahová az emberi kutató szellem nem tudott még eljutni. A földrajz még mindig a Földközi tenger melléke körül mozog, és az, ami a közép- és újkoron keresztül lassanlassan keletkezik, az asztronómia, a mathematika, a fizika, azon fontosságot és jelentőséget, amelyet ma elfoglalnak, csak 100—150 év óta kezdi elnyerni. Egészen természetes tehát, hogy akkor, amikor tanterveket dolgoztak ki, akkor, amikor a Ratio Educationis megjelent, amely még mindig alapja a mi tantervünknek, akkor a klaszszikus műveltség, a klasszikus filológia, a klaszszikusok ismerete a legfontosabb. És mi következik ebből? Következik ebből az, hogy a mi fiatalságunkban, amikor gimnáziumot látogattuk, de azoknak gimnáziumi tanulmányaiban is, akik most szemünk előtt végzik el azt, a klasszikus világ olyan területet foglal el, olyan anyagot tölt be, amely a mai élet fejlődésével, a mai felfogásokkal egyáltalában nem egyeztethető össze és legkevésbbé egyeztethető össze azzal a praktikus szükséglettel, amelyre a diáknak igazán szüksége van. (Igaz! Ügy van!) Hiszen méltóztassék csak összehasonlítást tenni, hogy mit tud az a diák és mit nem tud, amikor az érettségijét leteszi és akkor meggyőződhetnek arról, hogy ő pontosan tudja egy római ház egész beosztását, tudja, hogy az átrium és a peristilium hogy következtek, a gyertyatartó hogy lógott le, hogy szőtték a szőnyeget, a lánczőrző kutya hol volt elhelyezve sth., az ergastulumban hogyan dolgoztak, de fogalma sincs arról, hogy egy textilgyár vagy egy vasgyár, vagy egy, a mai technikai élet központjában levő bármilyen szervezet hogyan néz ki, hogyan működik és milyen a közgazdasági jelentősége. (Igás! TJgy van!) De menjünk még tovább egy lépéssel. A mithologiát a legnagyobb pontossággal tanítják. A gyermeknek meg kell tanulnia azt, hogy az Atridák egész igen komplikált családfájában hogy következett egyik a másik után, ami a legnehezebb dolgok egyike, hogy miért kellett Agamemnonnak elpusztulnia, hogy Agamemnon nagyatyja hol követte el azt a tragikus bűnt, amelyért unokája a legkülönbözőbb viszontagságokon ment keresztül; a legnagyobb pontossággal tanulják meg, hogy Zeusnak meglehetősen nem jüatonikus jellegű kalandjai milyen nők számára szereztek földi gyönyörűséget, hogy ezen kissé illegitim frigyekből milyen gyermekek származtak, ezen gyermekek mit végeztek el. És a legkülönösebb az, hogy pl. én magam, aki szerzetes iskolában tanultam, meg vagyok róla győződve, hogy ha a szerzetes tanár rajtakapott volna engem egy franczia regény olvasásán, amelyben csak megközelítőleg olyan dolgok vannak leírva, mint amilyeneket Zens Kalypsoval tett, hogy tudvalevőleg egy medvebőrben jelent meg neki, vagy lóval, vagy pláne Danáéval, ahol mint aranyeső szerepel, ami igen szimbolizáló allegóriája a modern j>rostitucziónak, mondom, ha rajtakapott volna egy ilyen franczia regény olvasásán, bizonyára kilökött volna. De nekem ott meg kellett tanulnom mindezen dolgokat, nekem pontosan tudnom kellett, hogy Zeus hol, mikor én milyen módon csalta meg a feleségét és ezt mint a klasszikus világnak reánk maradt (Zajos derültség és helyeslés.) értékes dolgait adták elő. De menjünk tovább. Mikor a diák leteszi az érettségit, a mai j>arlamentáris életről, a magyar közjogról csak az a bizonyos homályos fogalma van, amelyet a VIII. osztály végén szerez, amikor ott összefoglaló úgynevezett közjogot tanul két órán, közvetlenül az osztályvizsga előtt és az érettségi vizsgától való félelem hatása alatt »csak gyorsan, csak gyorsan!« kiáltással. Erről aztán persze alig van fogalma, de egészen pontosan tudja, hogy mi a külömbség a comitia centuriata, a comitia tributa és a comitia curiata között, és ha nem tudja, hogy a comitia tributa alatt a Janiculuson kék zászló lobogott, akkor kétségkívül megbukik. De azt nem tudja, hogy a magyar képviselőház oszlopán miért lobog néha két zászló és néha egy zászló; ez olyan dolog, amelyre a tantervnek mai álláspontja mellett nem lehet kitérni. Méltóztassék elhinni, hogy bár kissé túlozva adom elő a dolgokat, de a lényeg ez. Tessék a régiségtanokat végigolvasni, azoknak a szegény gyermekeknek értelmét egy csomó olyan haszontalan tudnivalóval tömik meg, amelyre mint szakembernek talán szüksége van, ha magát klasszikus filológusnak akarja kiképezni, akkor jól teszi, ha megtanulja, hogy a római ergastulumban milyen munkáltatási rendszer volt, de miért kell ezt tudnia akkor, ha a Kereskedelmi Bankhoz gyakornoknak akar belépni, vagy ha orvos akar lenni, vagy ha hidat akar építeni vagy laboratóriumban akar dolgozni ? Hogy mi összefüggése van a laboratóriumnak és Zeus harmadik vagy negyedik