Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-534
5á>4. országos ülés 19tk május 2-án, szombaton. 267 akik a magyar kultúra terén nézetem szerint mégis a legnagyobb munkát végzik. Ezt kötelességemnek tartottam elmondani, bár egészen tisztában vagyok azzal, hogy igen sokan a t. házban és a házon kivül is ezekkel a nézetekkel nem értenek egyet. A másik pont, amelyre Mártonffy Márton t. képviselőtársam beszédéből reflektálni akarok, az, amit ő a főigazgatói látogatásról és a főigazgatókról általában mondott. Én ezt a kérdést sokkal fontosabbnak és sokkal komolyabbnak tartom, mintsem hogy ezt egyetlen egy mondattal elintézni lehessen. Nézetem szerint nem is az a baj, hogy a főigazgató megjelenik, megtartja a konferencziát, megteszi a látogatásokat és elutazik anélkül, hogy a város társadalmi köreivel érintkezést keresett volna, ami azt jelenti, hogy az a bizonyos bankét is megtartatik, amelyen a főigazgató úrra a jwlgármester. egy tosztot mond. Mert valóban nem hiszem, hogyha a főigazgató tényleg meg is jelennék és huszonnégy óra alatt húsz vagy harminez emberrel kezet fogna és a város szépségeiről vagy a magyar kultúra általános jelentőségéről néhány közhelyet váltana is, azzal tényleg komolyabb közeledést hajtana végre. Ellenben igaz szerény nézetem szerint az, hogy az egész főigazgatói intézmény, ugy amint van, nem felel meg annak a czélnak, amelyet tulajdonképen szolgálnia kell. Mi a főigazgató czélja? Hogy ugy az intézetek tanulmányainak előrehaladását, a tanterv megtartását, mint az eg}'es növendékek előmenetelét konstatálni tudja. Már most kérdezem a ház minden egyes tagjától: lehetséges-e az, hogy egy vadonat idegen ur megérkezik egy vidéki városba, bemegy egy intézetben nagy szvittel, sorra látogatja az osztályokat és ott kihívja vagy azt, akit a tanár akar kihívni, vagy akit ő véletlenül maga kikeres. Ott feleltet az összes tárgyakból, annak daczára, hogy az ő szakképzettsége egy vagy más tárgynál tovább nem terjedhet és például mathematikából vizsgál előmenetelt akkor, amikor ő historikus. Méltóztatnak talán emlékezni t. képviselőtársaim azokra az időkre, amikor maguk is főigazgatói látogatásokat élveztek, amikor például egy mathematikát nem tudó főigazgató látogatása előtt a mathematika tanára arra kérte őket, hogyha a főigazgató kihívja, feleljenek csak nyugodtan és folyékonyan, mert bármit mondanak, ő úgysem érti. Erre nézve koronatanú vagyok magam, mert én magam vezettem le Newtonnak két tagú tétele helyett, amelyet nem tudtam, Pythagoras tantételét és a főigazgató nagyon megdicsért, miután folyékonyan mondtam el. (Derültség.) Hosvay Lajos: Fegyelmit érdemel az a tanár, akit ilyet megenged. Farkas Pál: Megjegyzendő, hogy ez húsz esztendővel ezelőtt történt, az illető már rég meghalt, a fegyelmi vizsgálat tehát reá már ki nem terjedhet. (Derültség.) Én nem szeretek dolgokat nagyképűen előadni, azért választottam ezt a kissé humoros formát. A humoros forma mögött azonban nagyon komoly lényeg van. A komoly lényeg az, hogy nem lehet tanulmányi felügyelőket, egyes embereket polihisztori minőségben alkalmazni. Hiszen igen jól tudjuk, hogy a fejlődés mai iránya a polihisztonságból a speczializálás felé halad minél előbbre és minél következetesebb lépésekkel. Már most vagy van szükség valakire, aki egy intézet egész fejlődését és az illető egész tanulótestületnek szellemi előmenetelét kontrollálja, vagy nincs. Ha nincs szükség, akkor a főigazgatói intézmény ipso facto ad absurdum van vezetve. Ha pedig van szükség, akkor intézkedni kell és gondoskodni kell róla, hogy az minél komolyabban, minél hathatósabban és minél eredményesebben történjék. Ennélfogva én igazán nem merem magamnak arrogálni azt, hogy kezdeményező f>ropozicziókat tegyek, hanem én a szakfelügyelői rendszert ajánlanám a főigazgatói rendszer helyett, ugy, hogy a szakfelügyelő bizonyos szakokat állandóan és intenzive vizsgáljon meg; ez a czél elérésére sokkal eredményesebbnek látszik És jobbnak tartanám, ha kevesebb számú iskolában ugyanazt a szakot egy felettes hatóság ugy vizsgálná meg, hogy tényleg betekintése legyen a tanítás menetébe. De ez ne évente egyszer történjék, hanem egy hónapban kétszerháromszor, hogy az illető vizsgálóbiztos meggyőződhessék, mennyire halad előre az osztály és mennyire tartják meg a tantervet. Ez a vizsgálóbiztos azonban ne ugy jelenjék meg, mint valami rettenetes fenyegető rém, akinek számára Potemkin-falvakat csinálnak és előre kiosztott kérdéseket feleltetnek. Lehet, hogy ez csakugyan fegyelmi eljárás alapját képezhetné, de az államtitkár ur is meg van győződve, hogy sokkal többször történik, mint amennyire ez a magyar kultúra érdekében kívánatos volna. De a főigazgatónak van még egy szerepe: az érettségi vizsgálatnál. És ha már erről beszélünk, méltóztassanak megengedni, hogy teljes őszinteséggel elmondjam itt is véleményemet. Itt ismételten hangsúlyozom, hogyha valaki nem radikális,, pedagógiai szempontból, ugy az én vagyok. És én mégis azt állítom, hogy az érettségi vizsga mai formája mindig jobban és jobban olyanná válik, amely nem tartható fenn, amely helyett valami másról kell gondoskodni. (Helyeslés.) Mindnyájan tudjuk, hogyan folynak le az érettségi vizsgák. Tudjuk, hogy egy vizsgán valakinek nyolez esztendei tudását teljesen lehetetlen megítélni, mert az illetőt a kérdések, az ő idegrendszere, izgatottsága és számos más momentum befolyásolhatja. Lehet valaki a legkitűnőbb tanuló és az érettségin idegrendszere teljesen felmondhatja a szolgálatot, viszont lehet valaki a legfelületesebb svihák és az érettségin 34*
