Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

236 53í. országos ülés 191í május 2-án, szombaton. jesen szanálni. A gyümölcspálinkáról az a tévhit ment át a köztudatba, aminek alaptalan voltát Krolopp Hugó t. barátom igen helyesen fejtette ki, hogy tulajdonképpen ez a kis embereknek adandó kedvezmény. Ma azonban már ezt a kedvezményt a közvetítők élvezik és ma tulajdonképen közgazdasági fontossága sincs ennek a gyümölcsszesz-védelemnek azért, mert akkor, mikor az aszalt szilvát 60, 66, sőt 80 K-ás árak mellett értékesíthetik métermázsánként, akkor szeszt belőle csak az esetben lehet jövedelmezőn termelni, ha ez az államkincstár megkárosításával történik, vagyis a meglevő és létező adótörvények kijátszásával. (TJgy van!) Én a magam részéről sokkal helyesebbnek tartom azt a megoldást, amit Krolopp Hugó t. barátom mezőgazdasági szempontból is említett, hogy igenis állítsunk beváltó telepeket, ahol az állam állapítsa meg a czukortartalom és a mindenkori gyümölcsszesz árakhoz mérten a beváltási árakat; minden termelő hozza oda a maga gyümölcsét, ahol méltányos beváltási árt kap és ezeknek a beváltott telepeknek lesz a feladatuk és hivatásuk a príma gyümölcsöt gyümölcsízre, vagy aszalt gyümölcsre feldolgozni, a salakját pedig szesszé feldolgozni. (Helyeslés.) Itt óra mellett történvén a leszámolás, ki van zárva minden visszaélés és módjában áll az államnak, ha a gyümölcstermelést bonifikálni akarja, hogy akár, nem bánom, 50°/o-os kedvezményt adjon a meglevő szeszadóból a termelőnek, ami sokkal többet fog érni, mert akkor a gyümölcstermelő kapja meg azt, mig ma közvetítők kapják és a gyümölcstermelőnek semmi haszna sincs belőle. (Igaz! TJgy van!) , Ezekben voltam bátor t. ház, a szeszadóra vonatkozó észrevételeimet előadni. Még csak azt jegyzem meg, hogy én felhívtam t. barátomnak a pénzügyministernek figyelmét arra, mikor ő hozzájárulásomat kérte ahhoz, hogy a szeszadó tételét már most 20 K-val felemeljük és ő szives volt megígérni, hogy ezzel a felemeléssel kapcsolatban ezt a kérdést szanálni fogja. (Elénk helyeslés.) Meg vagyok róla győződve, a t. pénzügymini ster ur ezen igéretót mielőbb be is fogja váltani. Igen t. barátom, Bujanovics Gyula, felemlítette annak fontosságát, hogy a készülő * erdőtörvény keretén belül meg kellene oldani a felvidéki legeltetési mizériákat is. Tökéletesen igazat adok neki, hogy ez nagyon kényes és nehéz kérdés. De én azt hiszem, ha abból az elvből indulunk ki, hogy a kisbirtokosoknak és urbéresekek mindaddig, mig az a talaj nincs kitéve az elkopárosodás veszélyeinek, az ő marháik legeltetését megengedjük, — eltekintve attól az alaptól, amelyen ma állunk, t. i. hogy a mostani erdőtörvény rendelkezésétől, amely azt mondja, hogy ha akár a talajban, akár a növedékben ez a legelőmarha kárt csinál, a legeltetés eltiltandó — akkor elmentünk a liberalitásnak addig a határáig, amelynél tovább az erdészeti szempontok veszélyeztetése nélkül már nem mehetünk. (Igaz! TJgy van!) Igen t. barátom Bujanovics Gyula szives volt a balkáni állatbehozatalra is kitérni. Van szerencém erre vonatkozólag hivatkozni arra a régebbi felszólalásomra, amelyben, ha jól emlékszem Szilassy Zoltán t. barátomnak válaszoltam, ezúttal is kiemelve, hogy a kormánynak ma is az az álláspontja, hogy ezidőszerint a balkáni állategészségügyi viszonyok miatt az élőállatbehozatalt nem tartja megengedhetőnek. (Élénk helyeslés.) Szilassy Zoltán és Krolopp Kugó t. barátaim a magnemesités kérdésére is felhívták figyelmemet. Tökéletesen igazuk van abban, hogy ez is egyik forrása a jövedelmezőség fokozásának és legyenek meggyőződve, hogy a gazdasági intézetek, igenis, foglalkoznak ezzel a kérdéssel és minden lehetőt elkövetünk, hogy e téren is segítségére siessünk a gazdaközönségnek. (Helyeslés.) Sztranyavszky Sándor t. barátom felhozta, hogy a legelővételi segélyeknél bizonyos visszaesést lát, amennyiben tavaly, költségvetésileg beállított 850.000 K-ás tétellel szemben ezidén csak 700.000 K szerepel a költségvetésben. Ez azonban nem jelenti azt, mintha azt az akcziót vissza akarnók fejleszteni; ez egyszerűen hü képe a mostani nehéz financziális viszonyoknak, mert, amint méltóztatnak tudni, ezen legelővételekhez évente a kölcsönök annuitásához hozzájárul a kormány. A mai pénzügyi viszonyok mellett csak oly drágán lehet ezeket a kölcsönöket felvenni, hogy nem fizetődik ki az ilyen legelővételi akczió, ezért mindaddig, mig a a pónzviszonyok javulni nem fognak, természetszerűleg csak kisebb keretekben mozoghat ezirányu tevékenységünk. Bujanovics Gyula, Sztranyavszky Sándor és Szász Pál t. képviselőtársaim beszéltek még a földmivelésügyí tárcza deczentralizácziójának és az u. n. középfokú hatóságok beállításának szükségességéről is. Ami az utóbbit illeti, a középfokú hatóságok beállítására szükség lett volna az állami közigazgatás nélkül, de a tervezett állami közigazgatás folytán tulajdonképen minden vármegye alispánja egy ilyen középfokú hatósággá válik, tehát nem marad más feladat, mint összekapcsolni a gazdasági érdekeket a közigazgatási érdekekkel, (Igaz! TJgy van!) ami, azt hiszem, a közigazgatási érdekeknek is javára lesz, mert csak előnyös lehet, ha azokat több gazdasági ós praktikus tartalommal hozzuk összeköttetésbe. (Helyeslés.) Ez a kérdés tehát mintegy önmagától meg lesz oldva. Ami a földmivelésügyí ministerium deczentralizáczióját illeti, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy a földmivelésügyí tárcza az, amely talán ma is a leginkább deczentralizálva van,