Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

53í. országos ülés Í9íí május 2-án, szombaton. ni mert hiszen minden erdőigazgatóság, sőt minden kirendeltség és gazdasági felügyelőség is bizonyos dolgokat önállóan, saját hatáskörében intéz el, arról azonban nem tehetünk, — sajnos, ez a közönség hibája — ha mindazok a kérvények, amelyek odakünn a perifériákon, ha fellebbezés vagy felszólalás nincs ellenünk, végleg elintézhetek lennének, első intrádára a földmivelésügyi ministeriumba küldetnek, ugy hogy nekünk kell azután azokat elintézés végett a perifériákra visszaküldeni. Magyar Károly t. barátom felemlítette a sertés-pestis, sertés-orbáncz, lépfene és serezegőüszög elleni kötelező védőoltás szükségét. Erre nézve megjegyzem, hogy a kötelező védőoltás kérdését csak az uj állategészségügyi törvénynyel kapcsolatban lehet megoldani. A magam részéről most csak azt helyezhetem kilátásba t. képviselőtársamnak, hogy az illető állatorvosokat utasítani fogom arra, hogy az állam által adandó ingyen szérumokkal egyes kiszállásaik esetében, vagy a tavaszi állatszemlóken önként kínálják fel közreműködésüket a gazdaközönségnek az oltásra. Jakabffy Elemér t. képviselőtársam felemiitette a gazdasági felügyelőség statusrendezésének kérdését. Már a pénzügyi bizottságban voltam bátor felemlíteni azt, hogy tekintettel a mostani súlyos pénzügyi helyzetre, nemcsak a gazdasági segédfelügyelői statusrendezés, de épen ugy a jószágigazgatósági, valamint az állatorvosi status rendezése is függőben tartatott, mert a kormány a statusrendezéseket az egész vonalon függőben tartotta; ezek a statusrendezések jobb időkre tolattak ki, ami azonban nem jelenti azt, mintha azok végleg elejtettek volna. Igaza van a képviselő urnak abban, hogy ezek tényleg meg lettek ígérve és a kormány ezen ígéreteket az első alkalommal, amint azt teheti, be is akarja váltani, mert azokat jogosaknak és méltányosaknak ismeri el. Juriga Nándor t. képviselőtársam a Morva szabályozására hívta fel figyelmemet. Van szerencsém bejelenteni, hogy ez a kérdés már meglehetősen tisztázva van, amennyiben az osztrák kormánynyal már sikerült teljes megállapodásra jutnunk a szabályozás keresztülvitelét illetőleg s az egész szabályozási müvelet ügyében most küldetett ki az osztrák földmivelésügyi ministerium két magasrangu tisztviselője, akikkel az árlejtés eredménye tekintetében már döntés is történt s a munkát a napokban a vállalkozónak ki is adtuk. Az 1908 :XL. t.-cz. 192 millióban nyújtja az erre vonatkozó fedezetet, uj fedezetről gondoskodni tehát nem szükséges. Igen nagy élvezettel és érdekkel hallgattam Baross János t. képviselőtársam birtokpolitikai beszédét. (Halijuk! Halljuk!) O szives volt reám is hivatkozni, illetőleg, ugy gondolom, a gazdagyülésen, 19 évvel ezelőtt mondott beszédemre. A magam részéről ma is mindazt fentartom és állítom, amit akkor mondottam, hogy meglevő és fennálló örökösödési jogrendszerünk mellett a középbirtokot fentartani teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van!) De ha visszaemlékezik t. képviselőtársam akkori nyilatkozatomra, ugy tudhatja, hogy akkor azt is mondtam, hogy méltóztassék ezen eszmének a nagy közvéleményben propagandát csinálni. Nagyon szívesen csatlakozom én is ahhoz a munkához, kiveszem abból részemet, de mindaddig, amig ennek szüksége át nem megy a közvélemény tudatába, kezdeményező lépést ez irányban nem tehetek, a magam részéről azonban nagyon szívesen biztosítom hozzájárulásomat az esetben, ha ő e téren megindítja a propagandát. Ha visszaemlékezik a t. képviselő ur akkori nyilatkozatomra, én akkor csak azt mondtam, hogy fakultative gondolom a dolgot megoldhatónak, amennyiben csak a lehetőségét kellene megadni annak, hogy amely középbirtokos akarja, kösse meg a birtokot, ugy hogy az a további elaprózások veszélyének kitéve ne legyen. Azt hiszem, hogy ha ennyit elérnénk, már az is tetemes változást von maga után. Itt csak azt jegyzem meg Juriga Nándor t. képviselőtársamnak, hogy a közbirtok fentartását elsősorban épen a kisbirtokos osztály érdekében bizonyos arányban szükségesnek tartom. Én azt tapasztaltam, hogy kevés kivétellel, a kisbirtokosok a középbirtokosokban találják meg elsősorban tanácsadóikat, jóbarátjukat és épen ezért az ő prosperálásuk érdekében tartom szükségesnek, hogy a közép- és kisbirtok közti megfelelő arány lehetőleg az egész vonalon lótesitessék. Tökéletesen igaza van, Krolopp Hugó, t. barátomnak abban, hogy a ménesbirtokok jövedelmezősége is erős kifogás alá esik. Igaza van abban is, hogy indokolatlanul sok a meddő beruházás. Arra vagyok bátor felhívni a figyelmét, hogy a mi egész állami életünk a múltban évtizedeken keresztül azon nagy bajjal operált, hogyha tudtunk volna egy épületet 1 millióért felépíteni, a magyar állam méltóságán alulinak tartották, azt csak annyiért megcsinálni, az volt a virtus, hogy 10 millióért csinálják meg. (Igaz ! Ugy van!) Itt a magam részéről teljesen osztom azt, hogy ezt a nagy épület-tőkét kamatoztatni sem magán-, sem állami birtokokon nem lehet. Igenis minden jövedelmet hozó befektetés hasznos, attól nem kell sajnálni a pénzt, de viszont minden lukszuriózus befektetést épen gazdasági érdekből kerülni kell. (Elénk helyeslés.) Végül legyen szabad kitérnem a Gazdaszövetség elnökének a telepítési politikára és a kormány birtokpolitikájára vonatkozólag tett megjegyzésére. Igen sajnálom, hogy azt nem itt ezen a helyen tette meg, mert hiszen bármilyen nagyok legyenek is a politikai nézeteltérések egyesek között, a magam részéről, hogyha pártkülönbség nélkül birom a gazdáknak a bizalmát olyan vezetőállásban, mint ő, kötelességemnek ismertem volna akkor, amikor a földmivelésügyi