Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

232 534. országos ülés Í91í május 2-án, szombaton. szép jövedelmet szolgáltat, amit a többi állami birtokokról nem lehet mondani, mert a mezőhegyesi 45 K jövedelemmel szemben a gyengébb talajjal biró Bábolnán már csak 16 korona, Kisbéren pedig 10 korona a tiszta jövedelem ; mig Fogarason, akol igen rossz a föld, ahol a hivatalos adatok szerint talajmelioráezióra szükség van, ahol gyakori az árviz és "elviszi a termésnek egy részét, katasztrális holdanként átlag 91 fiJlér veszteséggel dolgoznak 16 év óta; Gödöllőn pedig, ahol a talaj homokos, hullámos, ahol igen sokat kell vesződni a homok megkötésével, a veszteség 16 év alatt katasztrális holdanként 5.41 K volt. állami birtokok inkább üzleti szellemben kezeltessenek, aminek, eltekintve az egyénektől, ma a rendszer is erősen útját állja ; útját állja nevezetesen a számviteli rendszer, a számviteli törvény, amelynek utasításai értelmében a mezőgazdaságokból származó minden jövedelmet azonnal be kell szolgáltatni és budgetszerüen dolgozva, a kiadásokat csak olyan arányban szabad igénybe venni, amint a törvényhozás megengedte. Az természetesen, hogy a befolyó jövedelmekből időközönkint kiadásokat is fedezzenek, nincs megengedve. Szó sincs róla : a törvény igy szabályozza, abból indulva ki, hogy igy az ellenőrzés a lehető legtökéletesebb. De viszont a forgótőke szükségletei az ilyen birtoknak olyan nagyok, amint az magángazdaságokban ismeretlen; hiszen magángazdaságban, ha berendezek egy tehenészetet, azt épen azzal a ezéllal rendezem be, hogy mindig aprópénzem legyen kiadások fedezésére ; ha azonban az állam rendez be tehenészetet, akkor más a helyzet, mert ott a tejből eredő jövedelmet folyton be kell szolgáltatni és ez is csak olyan jövedelmet képez, mint ha nem tudom pl. hosszú ideig tartó hizlalással foglalkoznak, szóval az nem gyarapítja folytonosan a gazdaság pénztárát és nem hozza a pénztárt abba a helyzetbe, hogy abból minden perczben fedezhesse a felmerülő kisebb kiadásokat. Azt hiszem t. ház, hogy ez a törvény elvégre elavult, abszolúte nem simul a gazdálkodás természetéhez, nem eléggé elasztikus és talán itt lenne az ideje, hogy ehelyett a törvény helyett valami más rendszer dolgoztassék ki, amelybe az ellenőrzés ép oly jó lenne foganatosítva, mint a mai keretben és amely mégis a gazdálkodás természetéhez alkalmazkodnék. Egy tétel van még itt, amelyet felemiitettem, hogy ugyanis a tenyészállatok felneveléséből meglehetős nagy kára származik a gazdaságnak, amennyiben a tenyészállatok felneveléséből származó kár átlaga 16 éven keresztül évente 43.169 K. Ez oly tétel, amelyet szintén nagyon furcsának találok, mert itt a jelentés indokolja ugyan, hogy kény telének mindenféle tenyészállatokat felnevelni, — ugy érti egyébként, hogy a megfelelőket — azokat j ól kell tartani és ha nem akad vevő, az igy drágábban felnevelt állatok kárba vesznek, például a bikákat ki kell herélni, azokból tinók lesznek, túlságosan drágán vannak tehát felnevelve. Bocsánatot kérek, ha ezek a tenyészállatok olyan kiválók volnának minden vonatkozásban, nem hiszem, hogy csak egyetlen egy is a nyakukon maradna és a veszteség évről-évre oly nagy arányokat öltene, mint amilyeneket ma ölt. Ezekre kívántam a t. földnrivelésügyi rninister ur szives figyelmét felhívni és még csak arra az egyre kérem, legyen szives lehetőleg hasznos befektetéseket a ménesbirtokokon minél nagyobb arányban alkalmazni, ahol szükségesek, de mindazokat a befektetéseket, amelyek közvetlen haszonnal nem járnak, sőt az egész mezőgazdasági Ebből azt a konzekvencziát vonhatjuk le, amint erre már az előbb voltam bátor reámutatni, hogy csakis jó talajjal biró gazdaságok bírják meg azt a nagy rezsit, amelylyel az állami birtokokon dolgoznak. Tehát elsősorban is a rezsinek, de csakis azon rezsinek leszorítására kellene törekedni, amely mint ballaszt szerepel minden ilyen üzemnél, vagyis az épülettőkénck és a személyi kiadásoknak leszorítására. Ezen megtakarított összegeket azután haszonállatokra kellene fordítani, a haszonállatokat pedig gyengébb birtokokon elhelyezni, hogy azok által a talajerő visszapótlásáról gondoskodni lehessen. Egyáltalában az állami birtokokon el kellene tekinteni a kezelésnek uniformizálásától, mert azok az elvek, amelyek jók Mezőhegyesre, abszolúte nem állanak Gödöllőre vagy Fogarasra. Mindenütt másként és másként kellene a kezelést végezni. Fogarasra nézve a talaj meliorácziók, amelyek ebben a budgetben még mindig nincsenek keresztülvezetve, olyan befektetéseket fognak képezni, amelyek csak hasznot hajtók lehetnek. Mert ha abból a talajból termőföldet csinálok, ha alagcsövezek, ha azt művelésre alkalmas állapotba hozom, jövedelmet is várhatok. Ezt a meliorácziót tehát sürgősen keresztül kellene vezetni és odatörekedni, hogy az a föld jó kulturállapotba hozassék és megfelelő termést adjon. Itt van Bábolna, amelyről a jelentés bizonyos melankóliával arról számol be, hogy ott czukorrépát nem lehet termelni, mert messze fekszik a nagyigmándi czukorállomás, ahonnan Ácsra a czukorrépának szállítása sokba kerül, Ácsra pedig fuvarral nem mehetnek. Ez tényleg igy van, de vegyük megint azt, hogy a birtoknak középpontja Ács vasútállomástól összesen 11 kilométernyire fekszik, — ezt mondja a jelentés — ez a 11 kilométer pedig már csak nem képez áthidalhatatlan akadályt, ha a birtokot emelni akarom arra nézve, hogy ott egy keskenjrvágányu vasutat vezessek, amelyet amortizálok tiz év alatt, sőt amortizálok öt év alatt is, ha czukorrépa-termesztést vezetek be, amelynek nyomán nemcsak több állatot tarthatok és jobban tarthatok, hanem amelylyel nagyobb terméseredmények is járnak. Fontosnak tartanám még azt is, hogy az