Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

534. országos ülés Í9H május 2-án, szombaton. 231 amennyiben fel vannak véve, s ugyanannyit ér Palánka is, amely Bácskában van, s a többi gazdaságok földjei is legalább a dupláját megérik. Ez tehát a mérleg hátrányára van. Viszont azonban — és ezt is ki kell emelnem — a mérlegnek előnyére van az, hogy a gazdasági épületek jelenlegi beállítása túlságosan nagy; sokkal nagyobb értékben szerepelnek, mint amennyit tényleg megérnek. Ez onnan van, hogy az államnál a számviteli törvény értelmében az épülettőkét nem irják le évről-évre ugy, mint a magángazdaságokban, hanem az az épület, amely emelve lett, újkori értékben szerepel mindaddig, amig vagy lebontásra kerül, vagy össze nem dől. Ez azután nagyon természetesen túlságosan nyomja a gazdaság jövedelmét és ezért az épülettőkét nagyon bátran le lehet irni legalább is egyharmadára. Ugyancsak helytelennek tartom azt is, ami azonban szintén a számviteli törvényből folyik, hogy az állami birtokokon a leltárból nem törlik, vagyis nem helyezik kiadásba azokat a gépeket, amelyek nem használhatók és voltaképen mint felesleges ballaszt nyomják az egész holt-leltárt, az egész gépfelszerelést. Ha abból a szempontból indulunk is ki, hogy ezek is értéket képviselnek és az állami gazdálkodásnál az értékeket mindig nyilván kell tartani, elvégre ezeket külön leltárban is nyilván lehetne tartani és nem kellene bekapcsolni a leltárba. így a mérleg nem tüntetne föl helytelen adatokat. Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk, hogy ha a kimutatott telektőkét a legszerényebben véve a duplájára emeljük, hogyha az épülettőkében és holtleltárban most szereplő értékek egy harmadát leírjuk, az állati terményeket és egyéb értékeket pedig oly nagyságban veszszük be, mint a legutolsó, 1911-iki kimutatásban szerepelnek, vájjon minő kamatozást hozhatunk ki. A föld értéke lenne ilyenformán 53,664.050 K, az épületek tőkeértéke 8,508.944 K, a gépek értéke 2,998.158 K, az állatok az 1911. évi'beállítás szerint 5,883.344 K, a termények értéke 5,116.501 K, egyéb értékek 642.000 K, ugy hogy az összérték 76,835.797 K-t képviselne. Ha ezt szembeállítjuk a 16 évi átlagjövedelemként szereplő 1,501.578 K-t kitevő tiszta jövedelemmel, akkor azt látjuk, hogy a befektetett tőkék kerek számban 2%-ot kamatoznak. A hivatalos kiadványok szerint az állami birtokokon a jövedelmezőséget igen hátrányosan befolyásolja számos körülmény, nevezetesen az a 23,708 K költséget okozó munkástartalék, amelyet azért kénytelenek tartani, hogy ha az országban arató-sztrájk lép fel, legyen honnan munkásokat hozatni. Azután a rendes iskolákon és a kegyúri terheken felüli 30,796 K-t kitevő iskolaterhek, amelyek szintén hátrányosan befolyásolják a jövedelmezőséget, továbbá az utazások, jutalmak, inségkölcsönök, segélyek 6792 K költségei, a tenyészállatok felneveléséből származó veszteségek, amelyek évenként 43.169 K-t szoktak képviselni, azután a ménesek által elfoglalt terület kihasználatlanságából eredő 35,276 K-t kitevő veszteség, a méneseknek 9163 K értékű ingyen átengedett igás és kézimunkaerő és végül az az értéktöbblet, amely a méneseknek átengedett széna- és szalmaértékben meg nem téríttetik és az ő számításuk szerint 125.532 K-val vétetik fel. Ezeken kívül a vendéglátással járó 21,607 K-ás terhek is figyelembe veendők. Ha mindezeket összeszámítjuk, azt látjuk, hogy a ménesbirtokokon azon kiadások összege, amelyek a mezőgazdasággal tényleges összefüggésben nincsenek és amelyek azokat ok nélkül terhelik, 296.043 K-t tesznek ki. Ez kétségtelenül igen nagy teher, mert hiszen ez magát a jövedelmet kat. holdanként 4 koronára szállítja le. De ez a négykoronás leszállítás, amely tagadhatatlanul meglehetős nagy összeget képvisel, mégsem indokolja azt, hogy miért nincs ott nagyobb jövedelem és azért tovább kutatva, azt kerestem, hogy talán a tőkék aránytolanságában van a baj. És a hivatalos adatok alapján láttam, hogy az állatokba befektetett tőkéből egy kat. hold szántóföldre 114 K esik, ami a talajerő visszapótlása szempontjából egyáltalán nem túlságosan magas összeg, mert hiszen akárhány magánuradalom van Magyarországon, ahol egy kat. szántóföldre az álló tőkéből 120—160 K esik és a nagy ménesbirtokokon ezen aránylag gyenge létszámot csakis azért fogadhatom el helyesnek, mert hiszen a háta megett áll minden ménesbirtoknak az a nagy ménes, amely azt a trágyát, amelyet a gazdasággal szorosabb összefüggésben álló haszonállatok nem produkálnak, szolgáltatják. A gépekbe és eszközökbe fektetett tőkékből egy kat. hold szántóföldre jut 88 K, amit azonban túlságosan magasnak kell tartanom, mert ennek körülbelül felét teszi ki a magángazdaságokban ilyen czimen szereplő tőke. A gazdasági épületek tőkéje, amint emiitettem, igen magas és a szántóföld kat. holdjára vonatkoztatva 265 K-ra rug. Ez a magángazdaságokkal összehasonlítva nagyon magasnak mondható, mert azokban, amint azt az országos átlag feltünteti, 108 K-ra rug ez az összeg. De ugyancsak magas összegeket képviselnek ezeken kívül a személyi járandóságok is, amelyekből az összterület egy kat. holdjára 10 K esik, ha pedig a szántóföldre vonatkoztatom, akkor 14 K esik egy kat. holdra. Ez már oly magas tétel, amelyet más uradalmakban sehol sem találunk, mert más uradalmakban, ahol nagyon intenzív a kezelés 5—8 K szokott lenni ez az összeg. Mindent összevéve az a tajmsztalat szűrhető le, hogy az állami birtokokon igen magas a rezsi. A magas üzemi költségeket azonban csak a jó keresettel biró birtokok birják el. Ez kitűnik ezen hivatalos összeállításból is, amelynek adatai szerint Mezőhegyesen 16 évi átlagban, daczára annak, hogy ilyen nagy a rezsi, katasztrális holdanként mégis 45 korona a jövedelem. Tehát nagyon