Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

216 535. országos ülés 191// május 1-én, pénteken. A szerzett jogok sérelme nélkül a már meglévő hitbizoraányokra ezen m&ximumnak utólagos megállapítása és kiterjesztése meglehetősen nehéz. Az adott viszonyok közt körülbelül háromféle módja lehetne ezen reform keresztülvitelének. Az első ismét néhai boldogult Beksics Gusztáv ideája, hogy t. i. elő kell mozdítani az illetékes faktoroknak azt, hogy a sík mezőgazdasági hitbizományok lehetőleg nemzetiségi vidékeken fekvő erdőbirtokokra helyeztessenek át. Magától értetődik, hogy ezt kényszereszközökkel előírni nagyon nehéz, de h élet és a viszonyok megérlelik a kérdést arra, hogy kellő irányítás ós útbaigazítás mellett némely hitbizományok igy átalakuljanak, akkor ezt a reformot keresztül lehetne vinni. A másik megoldási mód pedig az, hogy ahol több olyan birtok van egy kézben kumulálva, amely birtokok mindegyike külön alkalmas volna ugyanazon családnak tagjai részére egy normális nagyságú vagyont biztosítani, ott a hitbizomány több családtag között felosztatnék, vagyis bizonyos fokig megoszlanék a hitbizomány az elszaporodott családtagok között Ez magának az illető családnak is érdekében állana, mert hiszen minden család annál hatalmasabb, mennél több gyökere fűződik a nemzet talajához, mert nem egyes nábobok üvegházi tenyésztésére van a nemzetnek szüksége, hanem minél több jól szituált független magyar családra, A harmadik megoldási mód pedig az, hogy a hitbizományok törzsbirtoka megmaradna, a többi rész pedig ingó értékekben, elsősorban állanipapirokban és készpénzben köttetnék le. Egy ilyen kombinált hitbizománynyal, amely az ingó és ingatlan vagyont köti össze egymással, egy csapással orvosoltatnék a kitbizományoknak az a hibája, hogy a hitbizományosnak rendesen sok a földje és nincs forgótőkéje. (Igaz! Ugy van!) Erre vonatkozólag szintén Tisza István értekezésében találunk hasonló megoldási módot, de megvan ez a porosz javaslatnak 38. §-ában is, ahol a Verbesserungsmassának, vagyis üzemi tőkének gyűjtése van kimondva. Ez Magyarországon nagyon könnyen elérhető lenne a ma már meglévő hitbizományoknál ugy, hogyha a hitbizományok felesleges és terhes többletét eladnák és ez az érték pénzben vagy főleg állani})aj)irokban vinkuláltatnók. Ugyancsak igy lehetne megorvosolni a hitbizományok azon hátrányát és igazságtalanságát is, hogy a családban egynek jut minden, a többinek semmi. Szó sincs róla, t. ház, amikor az ország érdekéről van szó, — és majd ki fogom fejteni, hogy mennyiben képeznek a hitbizományok bizonyos fokig közérdeket — akkor én az egyes emberek érclekét mennél hátrább tolom, mert első a közérdek. De véleményein szerint összhangba lehet hozni az egyenlőségi elméletet és az igazságérzetet is azokkal a közczélokkal, amelyeket a hitbizományok kellő reform után szolgálhatnának. Erre vonatkozólag ismét utalok a porosz javaslatra, amelynek 87. §-ában van egy Versorgungsmassa gyűjtéséről rendelkezés olykép, hogy a többi családtagok részére is minden évben megtakarítások eszközlendők. Ezen összegyűjtött tőke kamataiból azután a többi családtagok kiházasitási, nevelési és ajmnazsirozási . járulékokat kapnak arra az esetre, ha az életben más pályát választanak, ha a hitbizomány intézménye a család egyes tagjait más hivatás körébe szorítja. Sajnos, a magyar hitbizományi intézmény történetében meglehetősen ritkán találkozunk ezzel az igazságos, bölcs és amellett előrelátó intézkedéssel, amelynek gazdasági haszna is van, mert ezt a Versorgungsmassát ismét fel lehet használni inveszticziókra, hiszen annak csak a kamatait kell kifizetni. Egy-két hitbizományi levélben nálunk is nyomát találj ik ennek. Igy a gróf Esterházy Páléban, a báró Prónay Gáboréban és különösen a nagy nemzeti alapításairól hires, pár évvel ezelőtt elhunyt gróf Pálffy János végrendeletében. Pálffy János az ő 70.000 holdjából nem egy hitbizományt akart csinálni, nem egy nábobot akart teremteni, hanem öt-hat jól szituált családot. Ezenkívül hatalmas tőkék gyűjtését rendeli el a család tagjainak kiházasitására, a család fiatalabb tagjainak neveltetésére, ellátására, az életben való segítésére, külföldi tanulmányokra stb. Egyszóval Pálffy János végrendeletében megvan a hitbizománynak modern, családias, szocziális felfogása, épen ugy, mint ahogy azt gróf Tisza István 27 év előtti czikkóben is megtaláljuk. Ezek volnának, t. képviselőház, azok a reformok, amelyeket a már meglevő hitbizományokra nézve is egy törvény alkotása utján be lehetne hozni és életbe lehetne léptetni. Más kérdés azonban az, hogy a jövőben engedélyeztessenek-e uj hitbizományok és ha igen, milyenek és hol ? Egy rövid mondatban felelek a kérdésre. Szerény véleményem szerint a jövőben hitbizományt, főleg nemzetiségi vidéken, de elsősorban középbirtokra kellene engedélyezni. (Helyeslés.) Középbirtokra azért, mert annak sokkal nagyobb szüksége van különleges jogi védelemre, mint a latifundiumoknak. Hiszen a középbirtokos osztályt ugyanazok a társadalmi és politikai terhek nyomják, mint a nagybirtokot, anélkül, hogy annak a középbirtoknak gazdasági alapja olyan szilárd lenne, mint természetszerűleg a nagybirtoké. Ha visszatekintünk Magyarországon az utolsó 60 év történetére, azt látjuk, hogy szinte villanyerővel ment tönkre a magyar középbirtokos osztály. Ma már nagyon szomorú statisztikával állunk szemben: nem egész 1%-a a magyar földbirtokoknak jut a középbirtokra. Ez, t. kép-