Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés Í9í?t május 1-én, pénteken. 217 viselöház, a vég kezdete! Erdélyben már alig van 800 középbirtok és vájjon hány van abból ma már magyar kézen? Három-négy generáczió múlva a középbirtok mint közgazdasági fogalom is el fog tűnni Magyarországon. Már pedig ha Poroszország szükségét látja annak, hogy talajának 25 százaléka középbirtokok által legyen lekötve, akkor azt hiszem, különösen Magyarországon volna szükség arra, hogy a középbirtokos osztály végső pusztulásának az utolsó órában gátat vessünk! (Helyeslés.) A közéjjbirtokos osztály tönkrejutásának két fő okára akarok rámutatni. Az egyik gazdaságtörténelmi és társadalmi, a másik öröklési jogi. A gazdaságtörténelmi ok visszanyúlik 1848-ba, amikor a viharos reformok egyszerre egy megváltozott uj világ közepébe állították a magyar középbirtokos osztályt anélkül, hogy ennek az osztálynak módja lett volna arra, hogy gazdaságilag és különösen a hitelügy terén előre berendezkedhessek. Ezen megváltozott világ közepén ott állott minden munkaerőtől csupaszon hagyott földdel a magyar középbirtokos osztály. Az uri jogok megváltása évek múlva következett be olyan kötvényekben, amelyeket 40—50 %-os kurzuson lehetett csak pénzzé tenni. Azután ne feledjük el azt, hogy a 48-as eseményekből és szabadságharczból elsősorban a középbirtokos osztály vette ki a részét, a Bachkorszak j>olitikai nyomása szintén elsősorban ennek a nyakas kuruczfajnak megtörésére irányult. De ugyanebben a korban mindennél jobban pusztította a középbirtokos osztályt annak helytelen nevelése. A Bach-korszakban az iskolában való járástól, a szellemi, magasabb műveltség megszerzésétől és a szellemi életben való részvételtől visszatartotta a magyar középbirtokos osztály nagy részét annak a műveltségnek és iskolának német volta. Ez a politikai gyűlölség azután visszaszorította a magyar középbirtokos osztályt a szellemi élettől. Járt egyik kúriáról a másikra és czigány mellett siratta hát a hazát. Minden praktikus életpályától ez a szerencsétlen politikai viszonyokból származó helytelen nevelés tartotta vissza a magyar középbirtokos osztályt. Hiszen jellemző, hogy amikor 1868-ban a magyar középosztály visszanyerte politikai jogait, a tagjai sorából álló parlamentnek első dolga az volt, hogy meghozták az 1868 : XXXI. t.-czikket az uzsorának és az uzsoraüldözésének eltörléséről. Az volt tehát legsürgősebb dolga a magyar középosztálynak, amikor a politikai jogokat visszanyerte az államban, hogy a nyakára szabadította az uzsorát. Magától értetődik, hogy hozzájárult ehhez még a gazdasági hitelnek ázsiai volta, hiszen a mezőgazdasági ingóhitel kérdéséről épen Szász Pál képviselőtársam tartott az imént tanulságos beszédet, s ez a kérdés ma is, 60 év múlva 1848 után még nincs megoldva. Mindezen gazdasági és szocziális okokon kivül azonban lehetetlenné teszi a középbirtok fennmaradását a mai öröklési rend, az egyenlő kényszerKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XXIV. KÖTET. osztály. Ha csupa angyali erényekkel biró emberekből állana is a középosztály, akkor sem lehetne a középbirtokot fentaTtani 2—3 generácziónál tovább a mai öröklési jog mellett! Vegyünk csak egy példát. Valakinek van 800, vagy 1000 hold földje, amely megfelel egy normális magyar középbirtoknak, van hozzá négy-öt gyermeke, mert a vidék egészséges társadalmi felfogása mellett a családok szaporák. Életében még az a 800, vagy 1000 hold elegendő volt arra, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően egy intelligens család megélhessen belőle. Az a földbirtokos tisztes tagja volt a vármegyei közéletnek, a vármegyei autonómiának, amit most annyit hangoztatnak, oszlopa volt, szocziális és politikai vezetője volt a népnek, különösen nemzetiségi vidéken nagyon becses, szinte nélkülözhetetlen vezére volt a magyar társadalmi életnek. Mi lesz ezzel a birtokkal, ezzel a családdal az apa halála után az egyenlő kényszerosztály mellett ? Három variáns képzelhető el. Vagy átveszi egy fm a birtokot és a többinek készpénzben való kielégítése végett adósságot csinál. Egy pár rossz év alatt végez aztán azzal a négyötöd részben agyonterhelt birtokkal. Vagy jön a második variáns, hogy megállapodnak a testvérek, eladják a birtokot és a készpénzen megosztoznak. Ez esetben egy csapással megszűnt, elpusztult arról a vidékről egy magyar vagyonos család és ha az nemzetiségi vidék, a magyar társadalomnak kidőlt egy oszlopa. Juriga Nándor: Jön helyébe friss! Ez okos dolog ! Baross János: Hiszen, ha magyar jönne, akkor okos volna ! De ismétlem, ha angyali erényekkel bir is az a család, akkor is tönkre kell mennie az egyenlő örökösödési osztály mellett. Egy sokkal okosabb ember, mint a képviselő ur és én, tudta ezt nagyon jól: nagy Napóleon. Majd ő felel beszédem során helyettem a kéj> viselő urnak. A harmadik variáns, amely elképzelhető, az, hogy természetben osztják meg az örökösök egymás közt a birtokot. Jut egyre 100, vagy 200 hold. Az a 100, vagy 200 hold akkor, amikor a gyermekek ezer holdas igények között nőnek fel, röghöz köti, ott tartja valamennyit azon a birtokon. Az emberi gyengeség, az emberi hiúság, sőt az emberi nemesebb érzések tartják őket ott fogva, röghöz kötve. És mi lesz a vége ? Ezer hold még elég volt arra, hogy egy intelligens családot eltartson, 100—200 hold azonban már nem elég. Ennek folytán egy-két évnek nyomorúságos tengődése után tönkremegy valamennyi családtag. Ismétlem, képviselő ur, hogy angyali erények mellett sem lehet egy középbirtokot egyenlő örökösödési osztály mellett fentartani. (Igaz I Ugy van !) Hivatkoztam Napóleonra. Az egyenlő örökösödési rendszert a mai jogokba elsősorban a római jogból, illetőleg Napóleon kódexéből vették át az