Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-529

629. országos ülés 191h- április 23-án, csütörtökön. 15 költségvetés, amelylyel a világ szemét ki akarja szúrni. Ez a kishitűség megöli a lelkeket, megbénítja a tisztánlátásunkat, és zavarja nemcsak hitelezőinket, ä& magunkat is. Ezzel szemben meg kell állapítani azt, hogy először is a magyarság elhelyezkedése a Kárpátok medenczéjéhen oly egészséges, tiszta, amelynek ha meg is van az a nagy hibája, hogy nem lehet semmit hozzá ragasztani, hiába próbálták nagy királyaink, de viszont olyan egységes medencze, melyből nem lehet semmit elvenni, (Elérik helyeslés.) mert nemcsak ezer éve igy van, de geográfiailag sem lehetséges máskép. (Élénk helyeslés.) Másodszor meg kell állapitanunk, hogy még csak ma vagyunk gazdasági fejlődésünk kezdetén, még csak most kezd bugyogni a földgáz, most jön, még csak az első petróleum és az Alföld még kikutatlan. Hol vagyunk még attól, mig elérkezünk nagyobb kincseinkhez ? Nagyobb kincsek alatt mást nem értek, mint az emberi energiát. (Igaz! Uqy van!) Mert a földgáz és a petróleum megmutatja, hogy nincsenek a mai világban olyan gazdasági kincsek, melyekhez Aladin csak bemegy a lámpával és rubinokat és gyémántokat talál. Nagy kincs csak egy van: az emberi erő, az emberi energia, mely nélkül a többi kincs csak hamu és por. (Igaz! TJgy van!) Ez még nincs felfedezve nálunk. Hol vagyunk még attól, hogy ebből egy nagy országot teremtsünk, hol vagyunk attól, hogy a nagy Alföld felébredjen álmából ? A harmadik, amit meg kell állapitanunk, az, hogy azt hiszem, hogy . hiába mondják az ellenkezőt, az a mai nemzedék is képes lesz megküzdeni a bajokkal. A mai nemzedéknek nagy baja az, hogy talán az elkényeztetés folytán nem tudunk tűrni és nem merünk remélni, holott minden oKúnk meg volna ahhoz, hogy felhasználva azt, ami megvan, mi is azon bátrak közé állhassunk be, kik folytatják ezen munkát és összes nagy kérdéseink elé bizalommal nézzünk. De még abban sem találnék veszedelmet, ha egyik "vagy másik nemzedék vagy család összeroppanna ebben a munkában. Hiszen magam is azok közé tartozom, kiknek családja már. ezer év óta itt lakván, hallom és olvasom a sajtóban, hogy a magyar középosztály tönkremegy. A magyar középosztály ezer év óta tönkremegy, mert mindig újra születik, mert az a hivatása, hogy rajta keresztül jöjjenek az uj nemzedékek. (Igaz!. TJgy van !) Ha a mai generáczió kimerülne, akkor majd más erősebb és fiatalabb generácziók fognak jönni, de azt a nagy tőkét, mely kiaknázatlanul hever az országban, elpocsékolni és elpusztulni hagyni nem lehet. Épen azért avval végzem, hogy ha igazán állna az, hogy mi és a mostani generáczió nem felelünk meg hivatásának, még akkor is minden kétségbeesés felesleges volna, mert legfeljebb az fogna kitűnni, hogy »korcs volt korunknak vére, de uj faj áll majd a kidőlt helyére, mely tűrni és remélni megtanult«. A pénzügyi bizottság nevében a költségvetést elfogadásra ajánlom. (Zajos helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladván, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet titán). Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Budisavljevic Srgjan jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor: T. ház! Az a tény, hogy a sors ugy hozta magával, hogy nekem jutott a szerencse, hogy egyedül képviseljem az ellenzéket és egyedül legyek jelen a mai ülésen román képviselőtársaim közül, nagyon karakterizálja politikai viszonyainkat. Mert azok az én román képviselőtársaim, akik nagyon szivesen részt vettek volna, mint ellenzékiek, ebben a vitában, kénytelenek voltak más harcztérre sietni és rámbizni azt, hogy a párt ellenzéki álláspontját itt kifejtsem, azok pedig, akik eléggé számosan vannak, hogy itt az ellenzéket képviseljék, jobbnak tartották meg nem jelenni. Magyar ellenzéki képviselőnek lenni jó és komót dolog, mert az ember megválaszthatja az alkalmat, hogy mikor ellenzékieskedjék és mikor nem. Nagyon komót most távolmaradni és csak akkor tündökölni ellenzéki fényben, mikor a nagy külföld előtt a delegáczióban lehet az ellenzéki álláspontot kifejteni. Nagyon hálátlan azonban az én szerepem, mert bizony a mi ügyünknek nem*csinálhatok olyan nagy reklámot, mint azok az urak, akik majd a delegáczióban fognak ellenzékieskedni. Nekem azonban kötelességem eleget tenni meggyőződésemnek és annak a megtisztelő feladatnak, amelyet pártom rám bizott. Tanakodtunk azon, vájjon egyáltalán állást foglaljunk-e a budget általános vitájánál és kifejtsük-e ellenzéki álláspontunkat, mert hiszen már régen beláttuk, hogy a mi ténykedésünket, a román nemzeti párt erejét nem itt a parlamentben fogjuk kifejthetni, — a jövőben még kevésbbé, mint a múltban —, hanem hogy öszszes erőinket arra kell konczentrálnunk, hogy a parlamenten kivül mennél nagyobb tevékenységet és energiát fejtsünk ki. Egy hang (a jobboldalon): Elég rossz! Vajda Sándor: Elég rossz, azt mondja t. képviselőtársam, de hát mikor csak öt emberrel vagyunk képviselve, s ezek közül egy nehéz beteg, a másik fontos dolgai folytán van akadályozva a megjelenésben, kettőnek pedig Szatmárra a végtárgyalásra kellett utaznia. Hogy öt ember képviselje a román nemzeti pártot ebben a parlamentben a parlamenti siker minden sansza nélkül, az bizony elég rossz. De nem rajtunk múlik, hogy a régi választótörvény rossz volt, s hogy az ismert