Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

SÓS 533. országos ütés Wih május 1-én, pénteken. mentek, különösen a közgazdasági válság idejében. Ezeket a biteleket összegyűjtve, az altruista bank az exisztencziákat megmentette, megadta a lehetőséget arra, hogy tovább élhessenek és munkás tagjai lehessenek az államnak. (Helyeslés.) Amit más irányban csinál az altruista bank, hogy t. i. birtokokat vásárol és ad el kisgazdáknak, hogy a birtok vételárát 75°/o erejéig kölcsön adja, hogy 75%-ot ad annak, akinek 25°/o pénze van és ezzel átengedi az életnek: ez hiábavaló dolog. Forgótöke nélkül, 75%-os teherrel Magyarországon megélni senki sem fog, (Ugy van! Ugy van!) nyomorék exisztencziákat teremthet, egy csomó pénzt beleölhet az állam, de ebből virágokat nem látunk, ez elveszett, kidobott pénz. (Ugy van!) Erőszakosan exisztencziákat nem lehet teremteni, annak természetszerűleg kell kinőni, megerősödni és megküzdeni a nehézségekkel, amelyekkel minden exisztencziának meg kell küzdeni, ha az élet komoly harczaiban győzni akar. (Ugy van!) Nem értek egyet — sajnálatomra — előttem szóló Sztranyavszky t. kéjaviselőtársammal sem abban, hogy a gazdasági szakiskolák, a gazdatisztképző iskolák, a földmives iskolák az igényeket nem elégítik ki. Talán egyes sporadikus esetekre méltóztatnak gondolni, amikor azt mondják, hogy Magyarországon csak rossz gazdatiszti vagy földmivesiskolát végzett ember van. Ez nem igy van. Méltóztassék elmenni, akit érdekel, a gazdasági szakiskolák vizsgáira, méltóztassanak munkaközben megnézni a földmivesiskolát, megfigyelni azok működését. Olyan embereket nevelnek ottan, akik az életben minden körülmények között feltétlenül meg- állhatják helyüket. De bocsánatot.kérek, ne várjuk egy 22—23 éves embertől, aki az iskolából kijön és akinek odadobnak egy 4—5000 holdas gazdaságot, mindenesetre nagyobbat, mint amelyet képességei megbirnának, — ne várjanak itt valami eredményt. Mindenesetre az ilyen földmivesiskolát végzett, gazdatiszti czimmel felruházott ember alá lovat adunk, hogy nagyobb urnak érezze magát és princzipálisa elmondhassa, hogy gazdatisztje van. De ettől ne méltóztassanak várni azt, hogy ez kiforrott gazda legyen, aki mögött évtizedes tapasztalatok állanak. Az ilyennek még dolgozni, produkálni kell, az életnek, a társadalomnak kell belenevelni, ami még szükséges. Tehát, sajnálatomra, nem érthetek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy gazdasági iskoláink nem állanak megfelelő nivón, olyan nivón, hogy szakképzett erőket neveljenek. A bérlőosztályról kell még megemlékeznem, mert meg vagyok győződve, hogy a középbirtokos osztály elvesztésével ez az egyetlen osztály az, amely még megmenthet valamit és amely a középbirtokos osztály megszűntével teljesiti annak kötelességét. A bérlőnek több intelligencziát, több munkát, nagyobb forgótökét kell bevinni, mint amilyen a tulajdonosnak van, mert mindenesetre többet kell hogy produkáljon, mint a tulajdonos. A bérlőosztálynak az altruista bank segédkezet nyújtott némely esetekben és azt hi| szem, nagy előny volna az országra, ha a bérlőelemet, a bérlőosztályt még sokkal nagyobb ' segítségben részesítené. (Igaz! Ugy van!) T. képviselőház! Mindebből — mert hiszen j tulajdonképen csak szavak azok, amiket elmon! dottam — egyetlenegy a lényeg, amivel a többtermelést el lehet érni és amivel segíteni lehet, t. i. a pénz. A pénz, a forgótöke, t. képviselő| ház, mert pénz nélkül gazdálkodni nem. lehet. (Igás! Ugy van!) Mennél többet fektet be a földbe, annál többet kap. (Igaz! Ugy van!) A földmivelési tárcza költségvetésének igen t. előadója, akivel én mindenképen egyetértek és aki igen szép beszédben ismertette a költségvetést, azt mondta, hogy Magyarországon csodálatosképen lábrakapott a kishitűség és hogy ez a kishitűség az, ami nagyon káros hatással van a közgazdasági fejlődésre. De adós maradt a t. előadó ur azzal, hogy mi az oka ennek a kishitüségnek. Nézzünk vissza az elmúlt három eszten! dőre és nézzük meg, hogy három évvel ezelőtt • milyen hatalmas és milyen egészséges vállalko! zási szellem uralkodott Magyarországon. Mindenütt lábrakaj>ott a kultúrnövények termesztése, nem volt gazdaság, ahol ne láttunk volna bármilyen irányban szép, erős és nagy fejlődést. Az állatállomány fejlesztése, ezukorrépa, kender és egyéb kultúrnövények termelése, ipari vállalkozások stb. dominálták a gazdaságokat. És három év múlva? Méltóztassanak most visszanézni. Ezek a kultúrnövények ma már nem teremnek, ma már nem termesztik azokat Erdélyben sem. Miért? Mert nincs hozzá pénz. (Ugy van!) Mert ma már senki sem mer vállalkozni. (Igaz! Ugy van!) Mert annak idején közszájon forgott egy kiszólás, — talán nem igaz, de mindenesetre jellemző — hogy mikor a budapesti nagybankok egyikéhez kölcsönért fordult valaki ez alatt a három év alatt, akkor az egyik igazgató ugy bírálta el a kölcsönt, hogy : Noch nicht messerreif, és megtagadta a kölcsönt. És mikor már messerreif volt, akkor megadta. (Mozgás). Bocsánatot kérek, az a pusztítás, amit épen nagybankjaink vittek véghez ez alatt a három esztendő alatt, hazafiatlanság volt. (Igaz! Ugy van!) Mert tessék csak megnézni azoknak a nagybankoknak osztalékait az alatt az idő alatt, amig a magyar gazdaközönség tönkrement. (Igaz! Ugy van!) Százezer exisztenczia ment tönkre Magyarországon. (Igaz! Ugy van!) Nézzük csak meg, t. képviselőház, hogy miként áll ez a bankszervezet és miként áll a gazdának a hitele, milyen hitelt kaphat az a gazda. Méltóztassanak megnézni, t. képviselő-