Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés l§lk május 1-Ín, pénteken 209 ház, hogy kikből állanak a vidéki pénzintézetek. (Igaz!' Ugy van!) Vidéki pénzintézeteinket vezetik ma Magyarországon igen tisztességes, becsületes, megbízható emberek, de — tisztelet a kivételeknek — legnagyobb részben ahhoz nem értők. (Igaz! Ugy van!) Egy nyugalmazott alispán, vagy egy saját magát penzióba helyezett ügyvéd, vagy egy volt országos képviselő, akinek neve van, akinek valamelyes tekintélye van és akiről tudják, hogy azt a tőkét meg fogja őrizni és nem fogja elherdálni. De ezek minden szakképzettség nélkül vezetik azt a v déki pénzintézetet. (Ugy van!) A vidéki pénzintézetek természetesen visszleszámitolási kölcsönökért folyamodnak budapesti nagybankokhoz, azok meg is adják, de azzal a kegyetlenséggel, amivel visszavettéii az igy adott pénzeket az elmúlt három esztendőben, százakat öltek meg. Merem állítani, t. képviselőház, és eseteket tudok felsorolni annak igazolására, hogy ez igy van. (Igaz! Ugy van!) Tudok eseteket, hogy 22°/o kamatot vettek egy erdélyi gazdától, aki ma az altruista banknak 5%-ot fizet. (Felkiáltások a középen: Hallatlan! Zaj.) Az altruista bank meg tudta adni az 5°/o-os kölcsönt, minthogy a hitelalap megvolt; de az megvolt a 22°/o-hoz is. Amint tehát látjuk, t. képviselőház, muszáj tönkremenni ilyen eljárás mellett. És az előadó ur mégis azt mondja, hogy ne legyen kishitűség. Hát mer ma valaki vállalkozni ezek után? (ígaz! Ugy van!) Hát ki meri tenni valaki még egyszer a családját, ki meri tenni a saját exisztencziáját annak, hogy egyes pénzintézetek vezetői azt mondják, hogy már messerreif a vállalkozás és ő dobja oda mindenét, áldozza fel mindenét? (Igaz! Ugy van!) Hát szabad vállalkozni ilyen körülmények között Magyarországon ma? (Ugy van!) Bocsánatot kérek, talán sötét színekkel festek, (Felkiáltások a középen: De ez igaz! Teljesen igaz!) ha talán túlságos erővel szólok, de méltóztassanak elhinni, meggyőződésem az, amit előadtam és hiszem, hogy nagyon sokan, akik ezt látták, akik nyitott szemmel járnak a világban, igazat fognak nekem adni. (Igaz! Ugy van!) De ez is csak siránkozás. Nekem tulajdonképen az volna a cjzélom és szándékom, — és azt hiszem, nem veheti tőlem rossz néven a t. ház, hogy előadom és kifejtem e részben felfogásomat — hogy módot keressünk arra, miképen lehetne segíteni valahogyan a helyzeten. Bemutattam itt már a gazda nehéz helyzetére, a hitel irányára, a bankok czentralizáló törekvésére és czentralizáló politikájára, amely szerint az országból minden pénzt és pénzügyi téren az egész uralmat magukhoz akarják ragadni. Bocsánatot kérek, de a kormánynak azt a törekvését, hogy a részvénytársaságokat törvényhozási utón kellene valahogyan megrendszabályozni, én hiábavalónak tartom. Szerzett jogok EÍPVH. NAPLÓ 1910 1915. XXIV. KÖTET. sérelmével valamely régi hibát megjavítani, helyreállítani lehetetlenség. Ennek is meg kell lennie a maga természetszerű fejlődésének, a maga természetszerű módjának, mert csak ebben az esetben lehet eredményeket várni bármilyen akcziótól. Meggyőződésem szerint egyetlen mód van arra, hogy a mezőgazdasági hitel létesíthető lenne, és ez az, ha nem keresünk erre uj tőkéket, hanem egy meglevő vagyont használunk fel. Meggyőződésem szerint egyetlenegy mód van, amelylyel biztosítani lehet a vidéki bankolt exisztencziáját, amelylyel meg lehet szerezni függetlenségüket a nagy bankokkal szemben, — mert ez a két kérdés összefügg — ez a mód pedig egyedül a közadók bankszerű kezelésében rejlik. T. képviselőház! Érzem, hogy nagyon súlyos szót mondtam ki; hiszen egy rendszerváltozást jelentene ez. Nem kívánom, sokkal szerényebb vagyok annál, mintsem hogy azt kívánnám, hogy ezzel a gondolattal prompt foglalkozzék a kormány, ugy, hogy azt meg is valósítsa; a kormánynak azonban meg kell várnia, fel kell hivnia a ház több tagját, akiket — meg vagyok róla győződve — ugyanaz a hazaszeretet vezet, mint amely engem, amikor gondolkozom, amikor ideákat keresek, mondom a kormánynak meg kell várnia, hogy foglalkozzanak ezen ideával nálam hivatottabb szakemberek, és ha csak bármi részben is közelebb leszünk a kérdés meg valósításához, akkor, ugy hiszem, nem beszéltem hiába. A közadók mai kezelése mellett az adóhivatalok dologi és személyi kiadásai évenként 8 millió koronát tesznek ki, az adóbehajtás költségei évenként 2 millió katonát, ugy, hogy egész Európában Magyarországon a legdrágább az adőkezelési rendszer. E tekintetben az 1911. évi zárszámadás adatait vettem irányadóul, mert ez normális évvolt; abnormális évet nem akartam irányadóul venni. Ezen bázis mellett bizony megtörtént, hogy az adóhátralók az 1911-iki zárszámadás szerint egyenes adóban 68 millió, fogyasztási adóban 110 millió, bélyeg- és jogilletékekben pedig 100 millió koronát tett ki. Hibásnak kell lennie annak a rendszernek, amely 100 millió korona illetékhátralékot mutat ki, mert az illetékeket a meglevő vagyon után rójják ki, a fedezet ott van készen. Méltóztassanak betekinteni az illetékek behajtásának módozataiba; méltóztassanak figyelemmel kisérni azt, hogy mennyi illeték iratik le elévülés czimén és mennyi illeték iratik le azon a czimen, mert elveszett az a vagyon időközben, mely után az illeték beszedendő volt. Tudom, hogy nagyon gyűlöletes dolog adók, illetékek behajtásáról beszélni, nem is akarok e tárgynál sokat időzni, de rá akarok mutatni, hogy mivel az adóhivataloknak kötelességük az állam részére ezen hátralékokat behajtani, biz27