Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ütés 191k május 1-én, pénteken. 207 a mi mostani átlagunkról arra az óriási termelési mennyiségre, amelyet most mutat fel. Nézzük most, melyek azok a lehetőségek, amelyek módot nyújtanak arra, hogy nálunk többet lehessen termelni. (Halljuk!) Mert épen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szónokaitól is hallottam azt, hogy nálunk nem lehet elérni azt az átlagot, amelyet Kémetországban, mert ez csapadékviszonyaink folytán lehetetlenség. Talajviszonyainkról ugyanis ne beszéljünk, tudjuk, hogy talajunk oly elsőrendű, hogy az a németországinak magasan felette áll. Nézzük tehát a csapadóki viszonyokat. Itt is bátor leszek untatni a t. képviselőházat, de megelőzőleg egy momentumot vagyok bátor kiemelni. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon a csapadék a közép Tisza mély sikján 500 és 600 milliméter között váltakozik, amennyiben soha sincs 500 alatt és soha sincs 600 felett. Halléban, ahol igazán j)ontosan szokták mérni, az évi csapadék 10 éves átlag szerint 484 milliméter. Azt szokták erre mondani: igen ám, kevés csapadék van, de hogyan oszlik meg az a csajjadék. A nyári hónapokban Halléban eső van, de nálunk nincs, nálunk a nyári hónapok rettenetesen szárazok. Méltóztassék a statisztikát megnézni, a számok ékesszólóan beszélnek. Ebből a csapadékból Halléban május elsejétől, augusztus 31-ig lehull 49%, tehát 239 milliméter. Nálunk a Tisza-Duna mély sikján 215 millimétertől 258 milliméterig terjed az a csapadékmennyiség, amely május elsejétől augusztus 31-ig lehull, tehát semmivel sem állunk hátrább, mint a hallei gazdaságok, ahol pedig óriási maximumok termeltetnek a mi viszonyainkhoz képest. Nálunk más a gazda beosztása is. mindenki, hacsak teheti, szalmást termel, azért, hogy júniusban learasson és nem várja meg az augusztusi szárazságot, nem teszi ki terményeit annak a koczkázatnak, hogy az augusztusi szárazságnak áldozatul essenek. De viszont nem törekszik arra, hogy az őszi szántásnál biztosítsa magának azt a csapadékmennyiséget, amely mellett akármelyik kultúrnövény gazdaságosan termelhető. Nem akarok hosszasan beszélni a birtokmegoszlásról. A nagy-, közép- és kisbirtok aránylagos megoszlása: ez sokkal nagyobb kérdés, semhogy a földmivelósi költségvetés tárgyalásának keretébe beilleszthető és részletesen kifejthető lenne. Azonban meglepett, hogy mig 1907-ig Ausztriában és Magyarországon a gabona áralakulását a világpiacz, tehát a londoni piacz jegyzései feltétlenül befolyásolták és magukkal vittek, addig 1907-ben előállott az az eset, hogy a nálunk termelt gabona a londoni piaezon elkelt gabonánál drágább volt és pedig volt egy év, amikor a búza métermázsánként 8 koronával volt drágább. Mi lehet ennek a feltűnő különbségnek az oka? Az, hogy Ausztria és Magyarország felemésztette azt a mennyiséget, amelyet termelt. Mi azt hiszszük, hogy nekünk tulajdonképen búzából és oly nyers terményekből kellene hogy kivitelünk legyen, amelyeket itthon tudunk termelni, hogyha már nincs iparunk és nincsenek feldolgozott terményeink, amiket kivigyünk, hogyha már minden iparczikket behozunk. De ez nem igy van. Megint kénytelen vagyok a statisztikához fordulni — csak összesített számokban beszélek. Magyarországon termett 1901 — 1910-ben évenként átlagban búza, rozs, árpa, zab és tengeri 122,300.000 métermázsa, Ausztriában 78,790.000, összesen 2011 millió métermázsa. Ez alatt a tiz év alatt a vámkülföldre 67'6 millió métermázsa gabonát vittünk ki, mig a behozatalunk 56'6 millió métermázsa volt. A kiviteli többlet tehát 111 millió métermázsa volt, évi átlagban 11 métermázsa. Az osztrákmagyar monarchia területéről tehát mindössze ennyi volt évi átlagban a kiviteli többlet. Ebből megállapítható, hogy az osztrákmagyar monarchia évi szükséglete 200 millió métermázsát tesz ki, oly mennyiséget, amely mellett, hogyha Magyarországban egy oly arányú többtermelés állana be, mint aminő ma Németországban van, akkor Magyarország az egész osztrák-magyar monarchia szükségletét kényelmesen elláthatná, kényelmesen fedezhetné az egész monarchia szükségletét még abban az esetben is, ha az igények fokozódnának. Mert az igények feltétlenül fokozódni fognak abban az arányban, amelyben többet termelünk. Hiszen ma a monarchia egy lakosára egy esztendőben tulajdonképen csak 4'26 kilogramm szem termés esik. A születési és halálozási arány Németországgal szemben az osztrák-magyar monarchiában sokkal kedvezőbb, ugy hogy ez a feltétel is megvan, hogy a többtermelés előmozdittassék. Hogy többtermelés szükséges, hogy többtermelés kell, hogy ez előbbre viszi az országot : ez nem uj dolog. Ezt méltóztattak hallani ma is, ebben a tekintetben mindnyájan teljesen egyetértünk. Azonban lehetnek a felfogások különbözők abban a tekintetben, hogy milyen módokon szolgáljuk, milyen eszközöket adunk ahhoz, hogy igenis többtermelést létesítsünk Magyarországon. Szerény véleményem szerint elsősorban is ezeket az exisztencziákat, amelyek ma megvannak, amelyek ma a megélhetés nehézségeivel küzdenek, támogatni kell, minden eszközzel meg kell tartani, életképesekké kell tenni. (Helyeslés.) Ki kell térnem itt az altruista bank kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Nagy örömmel láttam és tapasztaltam Erdélyben is, hogy tulajdonképen az utolsó időben találta meg az altruista bank, szerény véleményem szerint, azt a terrénumot, ahol igazán hazafias munkát végezhet és nagy eredményeket érhet el, t. i. azokat az adósságokat, azokat a hiteleket gyűjtötte össze, amelyekért Erdélyben voltak gazdák, akik 20%-ot fizettek, (Élénk mozgás.) és amelyek mellett tönkre