Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
533. országos ülés Í9H május 1-én, pénteken. 203 gyan és miként volna ez megváltoztatható. (Halljuk ! Halljuk!) Hallottam már több esetben kijelentéseket, amelyek a kirendeltségek működését elitélték. Nem mondom azt, hogy a kirendeltségeknek működése körül itt vagy ott visszásságok tapasztalhatók ne lettek volna, de viszont ezek a kirendeltségek lennének azok a góozpontok, amelyekbe a ministermmban ma összefutó sok vékony szálat elterelni, elvezetni kellene, mert igy mentesíteni lehetne a földmivelésügyi minister urat és a ministeriuinot azoknak a kisebb ügyeknek halmazától, amelyeknek elintézését nem tőlük várjuk, mert hiszen a minister úrtól és a földmivelésügyi ministeriumtól nagy konczepcziókat, egy nagy és a messze jövőre kiható birtok- és gazdasági politika terveinek megalapozását és annak a lehetőséghez képest mielőbbi keresztülvitelét várjuk (Igaz ! Ügy van !) s meg vag3^ok róla győződve, hogy nem is hiába. Ezeket a kirendeltségeket tartom én fejlesztendőknek és pedig oly módon, hogy ezek ne csak ott állittassanak fel, ahol segélyezési akczióra van szükség, hanem az ország minden részében, hogy ezek a gazdasági kirendeltségek kvázi a vezetői, oktatói, irányitói legyenek a népnek, a kisgazdáknak és a középbirtokos osztálynak is ; ezek vezessék, ezek irányítsák, ezek tereljék rá a gazdákat arra az útra, arra a helyes nyomra, amely a föld intenzivebb kihasználásához vezet. Es t. ház, a gazdasági felügyelőségek is, azt hiszem, helyesen fejlesztendő lennének és jiedig azért, mert azt hiszem, hogy ezeknek lenne a kötelességük az, hogy a gazdákkal, különösen a kisgazdákkal való közvetlen érintkezés alapján irányítsák azoknak gazdálkodási módszerét, aszerint, amint az egy-egy vidék követelményeinek leginkább megfelel. Természetes, hogy ebből a munkából ki kellene venniök a részüket a gazdasági egyesületeknek is. (Helyeslés.) Harmonikus működésnek, harmonikus munkálkodásnak kellene kifejlődnie a gazdasági egyesületek és a gazdasági felügyelők között. Sajnos, ma még több helyen tapasztaljuk azt, hogy bizonyos ellenszenvvel viseltetnek a gazdasági egyesületek a gazdasági felügyelőkkel szemben és viszont. De ennek az oka voltaképen mindig kicsinyes eredetekre vezethető vissza, leginkább és legtöbbnyire az egymás tudományának a kölcsönös lebecsülésére. (Igaz! Ugy van!) Ezek azonban olyan kicsinyes okok, t. ház, hogy ezeknek az eltüntetéséről, megszüntetéséről, azt hiszem, igen könnyű szerrel lehetne gondoskodni. A gazdasági felügyelők azonban ma nincsenek abban a helyzetben, hogy ők azt a munkát, azt a hivatást, amely reájuk vár, olyan odaadással, olyan alapossággal végezhessék, amint azt végezniök kellene, nem pedig azért, mcrt*a legtöbb helyen olyan területek és azokon a területeken olyan fontos és nagy gazdasági érdekek vannak az ő gondjaikra bizva, hogy azokon a területeken intenzív, alapos munkát kifejteni képtelenek. És épen ezért tartanám szükségesnek a gazdasági felügyelőségek szaporítását, még pedig amint én ezt elgondolom, talán ugy lehetne ezt keresztülvinni, hogy minden törvényhatóság területén kellene egy-egy gazdasági felügyelőséget szervezni, sőt egyes törvényhatóságok területén belül egy-egy nagyobb járás területén, amelynek nagyobb gazdasági jelentősége van, külön gazdasági felügyelőség szervezését gondolnám szükségesnek, még pedig a törvényhatóság központjában lakó gazdasági felügyelő hatáskörébe beosztva. (Helyeslés.) A gazdasági felügyelők és a gazdasági felügyelőségek azért sem tudják a rájuk bizott Jontos munkát oly intenzivitással elvégezni, amint kellene, mert épen az ott is tapasztalható bürokratikus rendszernél fogva agyon vannak nyomva, túl vannak halmozva irodai teendőkkel, irásmunkával (ügy van !) ugy hogy napokon keresztül írják a jelentéseket, leveleket, amelyeket a földmivelésügyi ministeriumba kell küldeniök. (Mozgás.) Ezért tartanám szükségesnek most a közigazgatási reformmal kapcsolatban a gazdasági felügyelőségek átszervezését akként, hogy ezek a földmivelésügyi ministeriummal szemben fennálló közvetlen alárendeltségi viszonyukból kiemeltetnének és a törvényhatóságok első tisztviselőjének rendeltetnének alá, akivel, valamint a hatáskörében megnövekedett, újonnan szervezendő közigazgatási bizottsággal együtt, a viszonyoknak kölcsönös és közvetlen ismerete alapján intéznék azokat az ügyeket, amelyeket ma a földmivelésügyi ministeriummal hosszantartó purparlék után intéznek vagy egyáltalán nem intéznek el. Tudom, hogy e terv megvalósítása nehézségekbe ütközik. Ez egyelőre utópiának látszik. Latinovits Pál: Pedig meg kellene lennie! Sztranyavszky Sándor: Tudom, t. képviselőház, hogy ennek oka az a takarékosság, amelyet a pénzügyminister ur a földmivelésügyi tárczával szemben is kifejteni kénytelen, de tudjuk, hogy ez az ő részéről kikerülhetetlen. Latinovits Pál: Pedig itt nem kellene takarékoskodni ! (Ugy van !) Sztranyavszky Sándor: Talán azért, ha nem is egyszerre, de fokról fokra tudnánk egy-egy kevéssel mindig többet és többet fordítani ezeknek a czéloknak előbbrevitelére is és igénytelen meggyőződésem szerint nem sok lenne a 2 s % milliárdból hasznosabb befektetésekre fordítható, mint az az összeg, amely ezt a czélt szolgálná. (Helyeslés.) T. ház ! Az én helyzetem voltakép igen nehéz, mert Bujanovics Gyula mélyen tisztelt képviselőtársam ma délelőtt tartott nagyszabású beszéde után szólalok fel. Ö mint a jó arató learatta azokat a kalászokat, amelyekből nekem már csak imittamott maradt felszedni való és ezért méltóztassék elnézni, ha esetleg ismétlésekbe is bocsátkozom. (Halljuk ! Halljuk !) De talán nem felesleges többször is említeni azokat a kérdéseket, amelyekre különösen Bujanovics Gyula t. képviselőtársam 26*
