Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
196 533. országos ülés Í9ík május 1-én, pénteken. (Szünet után) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok? Szinyei-Merse Félix jegyző: Szilassy Zoltán! Szilassy Zoltán: T. képviselőház! Az állami háztartásnak azokkal a nagy igényeivel szemben, amelyek minden egyes polgárt súlyos terhekkel rónak meg, a produktív munka szervezésével, emelésével és ezen emelés eszközeinek megteremtésével kell a polgárokat felfegyverezni. (Ugy van!) A volt földmivelésügyi minister úrtól nagyon helyesen hallottuk hangsúlyozni a többtermelés jelszavát, amelyet az annyi gyakorlati érzékkel biró jelenlegi földmivelésügyi minister ur is magáévá tett. Ennek a többtermelésnek eszközeit azonban a kormány feladata megteremteni és elterjeszteni. A földmivelésügyi minister ur beszédében rámutatott arra a szomorú körülményre, hogy Magyarország termésátlagai milyen alacsonyak. Az 1913. évi budget tárgyalása alkalmával tartott beszédemben én is bátor voltam reámutatni, — és a földmivelésügyi minister ur által idézett adatokat csak ezzel akarom kiegészíteni — hogy arról nekünk mindnyájunknak tudomásunk volt, hogy a nyugati államok- terméseredményei mily magasak a mieinkhez képest, de azzal, hogy Ausztriában is mennyire emelkedik a gabonatermesztés a mi termelésünkkel szemben, azzal eddig keveset foglalkoztunk. (Ugy van!) Azt lehet mondani, hogy Ausztriának gabonatermesztése olyan arányokban emelkedik, hogy nagyon közel van az az idő, amikor Magyarországnak ebben a közös vámterületben megszűnik a maga gabonatermesztő túlsúlya és Ausztria tul fog szárnyalni bennünket a gabonatermesztés terén is. Erre nézve nagyon érdekes adatok foglaltatnak a budapesti áru- és értéktőzsde tanácsának az 1913. évről kiadott jelentésében, amely azt mutatja, hogy mig Ausztria termése az 1896—1900. évek öt évi átlagában 59'5 millió volt, addig az 1909—1913. évek átlagában már 85'1 millióra emelkedett . Ezzel szemben a magyar birodalom termése 1896—1900. évek átlagában 73 millió volt és az 1909—1913. évek átlagában 89 millióra emelkedett, vagyis amig Ausztriának a négy fő gabonanemben termésmennyisége ezen 10 évi átlagban 43 9 /o-kal emelkedett, addig Magyarországnak a négy fő gabonanemben való termése ezen években csak 22%kal emelkedett, ugy, hogy az emelkedés Ausztriában tényleg olyan nagymértékű, hogy közel állunk ahhoz, amit előbb voltam bátor említeni, hogy Ausztria a gabonatermesztésben is tul fog szárnyaim bennünket. Már most, ha ennek alapokait kutatjuk, akkor azt látjuk, hogy a jelentékeny haladás alapoka tulajdonképen Ausztria mezőgazdaságának intenzivitásában van, mert hiszen Magyarország gabonatermesztés tekintetében kétségkívül a legjobb talaj- és klimatikus viszonyokkal bir és a gabonatermesztésre felhasznált föld menynyisége sem szajjorodik nagyobb mértékben Ausztriában, mint Magyarországon, sőt talán ellenkezőleg, Magyarországon a vizszabályozásoknak és különösen a belvizszabályozásoknak terjedése által a gabonatermesztésre alkalmas területek, különösen az Alföldön, nagyobb arányokban szaporodnak, mint Ausztriában és mégis összgabonatermelésünk fejlődése nem áll arányban azzal a fejlődéssel, amelyet ebben a tekintetben Ausztria kétségtelenül felmutat. Ez az az intenzív gazdálkodás, amelyet nekünk is feltétlenül fokoznunk kell. A földmivelésügyi minister ur is rámutatott erre, ós azt gondolom, hogy a gazdálkodás intenzív fokozásának eszközei közül három olyan eszközt ajánlhatok a minister ur figyelmébe, amelyek általános érdekűéit és amelyeknek kifejlesztése kétségen kívül gabonatermesztésünk intenzitását és ez által gabonatermelésünk mérvét hatékonyan szolgálhatja. (Halljuk! Halljuk!) Ezek egyike a vetőmagvak nemesítése, másika a műtrágyák használatának általános ismerete és elterjedése ... Farkas Zoltán: Olcsóbbá tétele! Szilassy Zoltán: ...harmadika a szakoktatás fejlesztése. A külföld mezőgazdái már évtizedek óta igen behatóan foglalkoznak a vetőmagvak nemesítésével, hogy olyan fajtákat állítsanak elő, amelyek a viszonyokhoz képest a legjobb és a legtöbb termést adják. A mi törekvő gazdáink között is megvolt és megvan a törekvés arra, hogy jobb vetőmagvakat használjanak fel, és ezért nagymennyiségű ilyen vetőmagot hoz be évenkint a külföldről, amely jobb vetőmagvakkal igyekezünk terményeink, minőségét és termésünk mennyiségét emelni. Ámde mindenki, aki a mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, nagyon jól tudja azt, hogy idegen viszonyok között, idegen gazdasági kultúrában, idegen fajtákból nevelt uj fajták, bármilyen jók legyenek is, hogyha hozzánk behozatnak és itt termeltetnek, csak egy bizonyos ideig tartják meg jó tulajdonságaikat, azután elfajzanak, és ezért a vetőmagvat újból változtatni kell. Itt van az oka annak, hogy évrőlévre jóformán mindig nagyobb mennyiségben hozzuk be ezeket a külföldi jó vetőmagvakat termelésünk emelése érdekében, ugy hogy ezen a téren határozottan adózói vagyunk a külföld gazdáinak. Pedig minálunk is vannak igen jelentékeny gazdák, akik próbálkoztak már vetőmag-nemesitéssel, akik a vetőmagnemesités terén igen jelentékeny eredményeket értek el. Csak rámutatok itt arra, hogy pl. Székács Elemér, a Berchtolduradalom felügyelője, Baross László, József főherczeg bánlaki uradalmának tiszttartója,
