Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés 1914 májrts 1-én, pénteken. 185 a törvényjavaslatot egy napon tárgyalták le és érdekesek a következő adatok: Péchy Tamás elnökölt; az előadó Hegedüs Sándor volt. Az első, aki a javaslat ellen felszólalt, az öreg Madarász József t. képviselőtársunk volt, aki csak azért kifogásolta azt a törvényjavaslatot, amely a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumből kereskedelemügyi ministeriumot, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumből pedig földmivelésügyi ministeriumot alakított, mert, amint ő mondotta: »kérem itt el van sikkasztva az ipar, a közlekedés és a közmunka. (Elénk derültség.) Ez pedig az ország nagy kárát jelentheti és azért nem fogadta el a törvényjavaslatot*. (Derültség.) Voltak azután más, nem épen jóakaratú elbírálói is ennek a törvényjavaslatnak, akik azzal indokolták állásfoglalásukat, hogy itt megint valami nagyúri kedvezés rejlik a dologban, amennyiben azért akarják a földmivelésügyi tárcza keretébe beolvasztani a vízszabályozási és ármentesitési ügyeket, mert a Tiszaszabályozásnál a kisembereket mellőzni kívánják, — holott Baross Gábor ugyancsak egyforma mértékkel mért a kis- és a nagybirtoknak. — Ez természetesen lehetetlen felfogás, mert hiszen, ha a nagybirtokot megvédtem az ár ellen, akkor megvédelmeztem a mellette levő kisbirtokot is. Szapáry gróf akkori ipar- és kereskedelemügyi minister igy is védte meg ezt a javaslatot. Az első önálló földmivelésügyi budget pedig 1890 február 7—11-ig négy napon át tárgyaltatott. Rengeteg sok felszólaló volt; akkoriban kezdődött a phylloxera-vész az országban és jóformán az egész budget-tárgyalás a phylloxerakérdéssel foglalkozott. Még Jókai Móricz is hosszú beszédet tartott a phylloxeráról. Mint jellegzetes dolgot bátor vagyok említeni, hogy Szalay Imre, a naturalista politikusnak észjárásával azt mondotta: hát nem bánom, legyen külön földmivelésügyi budget, hanem ha már külön földmivelésügyi ministerium van, akkor tessék a kvaliíikaczionális törvényt is megváltoztatni, mert a gazdának eleget kell szenvednie a szárazságtól vagy a nedvességtől stb., ne szenvedjen a bürokratizmustól is; s ha azt a földmivelésügyi ministeriumot a fennálló kavilifikaczionális törvény értelmében csupa jogképzett ember fogja vezetni, akkor a bürokratizmust nem tudjuk onnan kiűzni. (Felkiáltások: Van benne valami!) Ez nem egészen ugy van. Tessék elhinni, 20 évig szolgáltam abban a ministeriumban és mondhatom, hogy ez nem egészen ugy van. S hogy ott egyéb kvalifikáczióval bíró emberek is érvényesülni tudnak, annak élénk és élő jíéldája szerény csekélységem (Éljenzés). Válly Árpád ugyanezen budgettárgyalás alkalmával felszólalt és azt mondotta: csak egyet csodálok, hogy akkor, amikor a képviselőháznak jóformán összes tagjai kizárólag közép- és nagybirtokosokból állanak, azoknak legalább 80%-át KÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915. XXIV. KÖTET. teszik, 1890-ig kellett várni, mig egyáltalában földmivelésügyünk ilyen külön és kellő méltatásban részesül, és figyelmeztette a házat Bismarck herczegnek arra a mondására, hogy ott, ahol a földmivelő nép boldog, boldog az állam is. (Igaz ! Ugy van!) Ezek után pedig tessék megengedni, hogy csak egypár szóval (Halljuk! Halljuk!) összehasonlítsam az akkori, az 1890-ik évi budgetet az 1914/1915. évivel. Erre már azért is ki akarok térni, mert az 1913-ik évi budgettel való összehasonlítás nem okozhat különös nagy örömet, azonban emez összehasonlítás egészen más színben tünteti fel a most tárgyalt előirányzatot és egyúttal igazolja a múltnak óriási mulasztásait s azt az iparkodást, amely az utolsó néhány évben szemmel látható s amely ezen mulasztásoknak pótlására irányul. (Helyeslés.) 1890-ben az összkiadások 31 milliót tettek ki, holott most 112 millióra rúgnak, tehát a kiadások a négyszeres összegre emelkedtek. A bevételek akkor 24 milliót tettek ki. Ezek, sajnos, nem emelkedtek az akkorinak négyszeresére, hanem csak a duplájára s ennek tulajdonitható, hogy a hiány, amely akkor 7 millió volt, most 50 millió. A mezőgazdasági szakoktatás, a kisérletügy, a tudományos intézményeinkre, a népnek szocziális javaira fordított mai összegek az akkorihoz ugy viszonylanak mint 1:13-hoz. Akkor az egész dologra 1 milliót költöttek, most közel 14 milliót, pontosan 13,731.000 koronát. A szőlőszet, borászat, kertészet, méhészet, selyemtenyésztés akkor együttesen körülbelül 3,360.000 és egynéhány koronával volt dotálva, most pedig közel 12 millióval. Az állattenyésztés, beleértve a lótenyésztést és az állategészségügyet, akkor tulajdonképen csak a lótenyésztés czime alatt volt jelentékenyebben dotálva 5 millióval, amiből magára az állattenyésztésre, vagyis egyéb állattenyésztési ágakra körülbelül 320.000 korona esett és egypár százczer korona az állategészségügyre, holott ma ez a három főosztály: lótenyésztés, állattenyésztés és állategészségügy 18 millió korona költséget igényel. A vízügyi szolgálat akkor 1,300.000 korona költséggel járt, ma 7 millió koronával. A személyi járandóságok akkor 5 milliót tettek ki, ma pedig kitesznek 20 milliót; s amiről akkor egyáltalában nem volt szó, a telepítés költségei ma közel 2 millió koronára rúgnak. Megalkotása alkalmával a ministerium maga csak öt főosztályból állott, ha az elnöki osztálytól és a számvevőségtől eltekintünk; ma pedig 17 főosztályból áll. Ez mutatja a mai fejlődésnek azt az igazán örvendetes képét, amely egyúttal biztatásul is szolgálhat nekünk a jövőre nézve. Hiszen szükséges, hogy a földmivelésügyi kormányzás ily arányban ezentúl is fejlődjék, (Helyeslés.) de vannak mégis oly dolgok is, amelyek tekintetében a 25 év alatt mulasztások történtek és amelyeknek csak itt-ott látjuk némi nyomát a 24