Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

186 533. országos ülés 191A május i-én, pénteken. budgetben. így pl. az óriási nagy értéket képviselő hegyilegelők 1,600,000 katasztrális holdat kitevő területükben nincsenek ngy istápolva, mint ahogy azt megérdemelnék. A budgetben három helyen találjuk nyomát a havasi gazdaságnak. Az állattenyésztési budgetben havasi gazdasági ezélokra 50.000 K van felvéve, az erdészeti budgetben beruházásokra 50.000 K-t látunk, azonkívül a hegyvidéki kirendeltségnél is egy kisösszeget. Ez természetesen mind kevés arra, bogy igazán hasznos munkát lehessen kifejteni. Peclíg ne tessék elfelejteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy körülbelül másfél millió hegyi lakónk van, akik azokban a szűk völgyekben élve, azokon a csekély kis völgyi részeken csak akkor tudják életfentartásukat biztosítani, ha e völgyi gazdaságok szoros kapcsolatba hozatnak a hegytetőkön lévő, óriási kiterjedésű nagy legelőkkel, amelyek természetesen mások tulajdonában vannak, a holt kézéi, az államéi, hitbizományokéi stb. Kendezni kellene ezt az állapotot. Azok a községek ugyanis, amelyek lent a völgyben a begyormok árnyékában vannak, noha a felettük elterjedő legszebb havasi legelőket könnyen elérhetnék, mégsem boldogulnak, mert esetleg kiliczitálja őket valamilyen idegen vállalkozó és így másutt kénytelenek legelőt keresni, s 40—50 és több kilométernyi messzeségbe kell ilyent szerezniök. Ezek rendezetlen állapotok. Akkor, amikor Svájcznak körülbelül 1,900.000 katasztrális holdnyi legelője már évszázadok óta törvényes rendelkezés alatt áll, Ausztriában körülbelül 2,400.000 katasztrális hold ujabban, a legutóbbi 10 évben, jóformán minden osztrák hegyi tartományban törvényhozási gondoskodás alá került, addig nálunk e téren eddig semmi sem történt. Pedig ez a hegyvidéki nép megérdemli, hogy megmentsük és megadjuk a módot neki arra, hogy életét tovább tengethesse. Hiszen a feltételek, hogy az a nép éjragy boldoguljon, mint az alföldi gazda, mind megvannak, csak fel kell tárni a nép előtt, hozzáférhetővé kell tenni ezeket a feltételeket. (Igaz! Ugy van!) Tapasztalatból tudom: tessék elgondolni, hogy Magyarországon van másfél millió polgártársunk, aki nem ismeri a kenyeret. (Nagy mozgás.) Nem ismeri a kenyeret, nem ismeri a rántást, a berántott főzeléket. Eszi a káposztát savanyítva, de nyersen. (Mozgás és ellenmondás.) Nem ismeri a gyűrött tésztát. (Ellenmondás.) Biztosan tudom, saját tapasztalatomból, hogy ugy Máramarosban, mint Seregben az ottani oláhok és rutének igy élnek. Meg vannak igenis adva az összetételhez szükséges anyagok, de a kulináris művészet teljes hiányában nem tudják magukat helyesen élelmezni. Nemes feladat volna ezeket az embereket erre rászoktatni, A jelzett 1

U évszáz alatt elhanyagoltatott az is, hogy amig egyrészt az országos statisztikai hivatal gyűjti az erre való szükséges és I helyes adatokat, másrészt pedig a föMmivelésügyí minísterium saját statisztikai apparátusával tájékoztat bennünket még pedig mindig helyesen a terméseredményekről, külforgalmi statisztikánkat mégis egészen téves szinben ismerjük. Épen a mai lapok foglalkoznak ezzel és megint oldassuk, hogy legfontosabb kiviteli czikkeink ezúttal is gabonánemüek és liszt. A gabona és liszt kivitele 127 millió korona, a vágó- és igásállat kivitel pedig 75 millió korona. A szembeállítása ennek a két tételnek egészen téves, mert hiszen már néhány év óta az állattenyésztésből az ország határán túl értékelt termékeink vagy elérik a gabona és liszt által elért összegeket, vagy pedig azokat meg is haladják. De miután azok az adatok, melyeket az országos statisztikai hivatal kibocsát, bizonyos áruosztályok szerint vannak csoportosítva, megtörténhetik az, hogy míg a gabonával a liszt együtt van kitüntetve, addig az állati termékek az állatoktól el vannak különítve. A baromfi — leölt és eleven állapotban —, a tojás, tej, vaj, sajt, zsír, háj, szalonna, különböző húsfélék mind nem foglaltatnak benn ebben a tételben, mely az állattenyésztési eredményeket lenne hivatva feltüntetni, kérem tehát a földmivelési minister urat, hogy talán az ő saját statisztikai apparátusával állapíttatná meg ezt helyesen és tájékoztatná igy a közönséget a valóról,' mert ezek az adatok, melyek az országos statisztikai hivatal feljegyzései révén közhírré tétetnek, bennünket teljesen homályban hagynak. Végre pedig még fel kell említenem azt is, hogy az 1888 : VII. t.-cz., mely äz állategészségügyről szól, időközben tényleg elavult. Vannak abban mindenféle olyan rendelkezések, melyek már túlélték magukat, ellenben ujak, melyek a tudomány haladása folytán szükségessé váltak, hiányoznak belőle. De különben is vannak olyan állatbetegségek, melyeknek beszüntetése égetően szükségessé vált. Igy csak a takonykórt említem, meg a veszettséget. Ha a veszettséget közelebbről figyelembe veszszük, azt tapasztaljuk, hogy pl. a múlt évben 5300 és néhány ember lett beoltva a Pasteur-intézetben. Ez lehetetlen állapot, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) nem szólva arról, hogy e közül 19 olyan, kit megveszett embertársa mart meg.' Ezek igazán ázsiai állapotok, melyeket tovább tűrni nem lehet! Az 1888: VII. t.-cz. 72. §-a rendeli él a törvényhatóságoknak szabályrendelet alkotását a kutyaadóról stb. és mégis vannak törvényhatóságok, melyek ezt a szabályrendeletet még mindig nem alkották meg. Igy nem lehet remélni, hogy ez a kutyaügy valaha rendezve lesz s épen ennek a következménye, hogy a veszettség elleni oltások száma ilyen nagy. Aki reggelenként a külső Üllői-utra megy, láthatja a nagy proczesszióját azoknak a szerencsétleneknek, kiket kutya vagy macska mart meg. Különben is a küszöbön álló vámtárgyalások feltétlenül igénylik, hogy uj állategészség-