Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

184 533. országos ülés 191í május 1-én, pénteken. Bátor vagyok még elemliteni, hogy ettől a költségelőirányzattól különösen két tiszti státus várta rendezését, még_ pedig az állategészségügyi szolgálatot teljesítő Állatorvosi tiszti státus, valamint a telepítési és állami jószágoknál alkalmazott tisztviselői kar. Nekik ez meg lett igérve, a múlt évi költségvetés indokolásában ez ki is van nyomtatva; de az a nagy takarékosság, amely a jelenlegi helyzetben a minister urat arra kényszeritette, hogy ezt az ígéretet most nem válthatja be, ne kedvetlenitse el az érdekelteket, mert hiszen a minister ur bizonyosan gondoskodni fog arról, hogy ami az idén elmaradt, az a következő esztendőben részükre biztosi ttassék. Továbbá még csak azt legyen szabad megérintenem, hogy bizonyára méltóztattak gazdatársadalmi faktorok részéről, szaklajiokban és politikai lapokban ismételten találkozni azzal a váddal, hogy a földmivelésügyi tárcza mostohája ennek a kormánynak; hogy azt minden tekintetben háttérbe szorítják, annak czéljaira semmiféle anyagi eszközöket engedélyezni nem akarnak ; hogy amidőn az államháztartás 200 millió K-val emelkedik kiadásaiban, ebből a földmivelésnek alig jut valami. Vagyok bátor itt megemlíteni, hogy mindazok az összegek, amelyek eddig fel voltak véve a földmivelés czéljaira, különösen a földmivelő nép jólétének előmozdítására, annak oktatására, a gazdasági cselédek és mások érdekében, a szövetkezeti és egyesületi élet fejlesztésére stb., mindezek csorbítatlanul fel vannak véve ebbe a költségvetésbe is. A telepítési szolgálatra is közel 2 millió K van felvéve. Tehát az az összeg, amely eddig fel volt véve, csak 240.000 K-val csökkent, ami azzal indokolható, hogy a régebbi és az 1894 : V. t.-cz. alapján létesitett telepeknél elvégre az állami gyámkodásnak és anyagi támogatásnak lassankint redukálódnia kell, örökké nem lehet azokért mindent: papot, tanítót stb. fizetni. Elvégre ezek a telepek is már nagykorúakká válnak és szükségleteikről maguk gondoskodhatnak. (Helyeslés.) B. Pap Géza: Erkölcsi szükségletek! Pirkner János előadó: De nemcsak annyit áldoz az állam a földmivelésügy érdekében, mint amennyiről maga a költségelőirányzat tanúskodik. Itt vaunak az összes, házilag kezelt ménesbirtokok, az állami jószágok és kincstári birtokok, fürdők, Deliblát stb. Ezeknek összjövedelme, ha a beruházásoktól eltekintünk, alig haladja meg az 1 millió K-át. Ezekből a birtokokból ugyanis közvetetten támogatást nyer a földmivelés ügye; bár ez számszerűleg kitüntetve nincs, de mindenesetre nagy értéket jelent. Hiszen ha csak azokat a nemes állatokat veszem számításba, amelyek az állami birtokokból fél- vagy harmadáron kiosztásra kerülnek, amelyeket sokkal drágábban lehetne értékesíteni, vagy a kiosztott vetőmagvakat, nagy értékkel csökken az állami jövedelem s ez előnyére és hasznára szolgál az ország földmivelésügyének. (Igaz! Ugy van!) A földmivelésügyi minister ur költségvetésének indokolásában — ezt azért vagyok bátor most említeni, nehogy a részletes tárgyalás során az egyes czimeknél emiatt fel kelljen szólalnom — kéri, hogy azt az átruházási jogot, amelyet a földmivelésügyi tárcza eddig élvezett, meghagyni és az országos erdei alap 6. czim első és második rovata között, továbbá a kirendeltségek 32. czim összes rovatai között ujat engedélyezni méltóztassék. Ez volna az a két uj átruházási engedély, illetve átruházási jog, amelynek engedélyezését kéri a minister ur és aminek megadását a pénzügyi bizottság is helyeselte és ajánlja. Továbbá felhatalmazást kér a földmivelésügyi minister ur arra, hogy ugy mint eddig, szőllővesszőket, szőllőkarókat, szénkéneget stb. ezentúl is juttathasson a szőllőmivelőknek, a székelyföldi és hegyvidéki kirendeltség területén, s pedig a szegény népnek vetőmagot, esetleg géjjeket, avagy tenyészállatanyagot kedvezményes árban, vagy ahol az indokolt, ajándékképen is kioszthasson. E tekintetben uj csak az, hogy arra is kér felhatalmazást a minister ur, hogy az állami vadászterületeken összefogott vadat, mint tenyészanyagot vadszegény vidékeken kioszthassa, (Helyeslés), és hogy amennyiben az állami erdők gazdálkodásában az 1912. évi mérleggel szemben javulás mutatkoznék, ezt a többletet erdőfeltárási czélokra felhasználhassa. Végül pedig tudomásulvételre ajánlja azokat a jelentéseket, amelyek az indokolás végén foglaltatnak és amelyek az erdővásárlási alap pá, äz erdőtisztek gyermekeinek nevelési alapjára, a munkásházépitési alapr állattenyésztési, a lótenyésztési alajookra, továbbá a vízszabályozási munkákra és azok költségeire, úgyszintén a beruházási munkákra és azok költségeire, valamint a sáskairtásra vonatkoznak. Ezzel befejeztem volna azt, amit az előttünk fekvő költségelőirányzatból felemlíteni szerény véleményem szerint szükségesnek láttam. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy mostanában, amikor a jubilálás annyira divattá vált, mikor az emberek minden deczenniumot, sőt sokszor annak közeit is jubileummal ünneplik meg, (Ugy van! Derültség.) valamit a t. kéjjviselőház nagybecsű emlékezetébe idézzek. (Halljuk! Halljuh!) Sajnálom, hogy már tegnap nem kerültem sorra, mert tulajdonképen tegna}) lett volna igazán helyén és igazán értékes ez a reminiszczenczia. (Halljuh! Halljiűc!) Emlékezzünk meg ugyanis arról, hogy 1889. április 30-án szavazta meg a képviselőház az 1889: XVIII. t.-czikket, amely az 1847/48:111. t.-czikk 14. §-ának módosításáról szól és amely törvényezikknek 2. §-a statuálja a külön földmivelésügyi ministeriumot. (Éljenzés.) Annak most épen kerek huszonöt éve. (Éljenzés.) Ezt