Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
12 5*29. országos älés 19H április 23-án, csütörtökön. költségvetésében megtaláljuk ezt. A jelenlegi helyzetre szabad talán azt mondanom : Solamen est socios habuisse malorum. Ez a rendkívüli jelenlegi helyzet ugyanazt a nyomást gyakorolja az összes többi államháztartásokra is és nincs olyan boldog ország, amely eddig ezen nyomás alól menekülni tudott volna. Hogy ez igy van, annak igazolására, t. ház, utalok a német, 1913. június 3-iki törvényekre, ahol nagyon nagy vagyoni adókkal voltak kénytelenek a középeurópaí helyzet nyomása s a fegyverkezések súlya alatt a költségvetés egyensúlyát fentartani. S ez igy van minden államban. A franczia költségvetésről a legutóbbi költségvetési vita alkalmával szólottam már ; most arra kérem a t. házat, engedje meg, hogy két más ország költségvetését mutassam be, azért is, mert ezeknek viselkedése a mi további viselkedésünkre is világot vet. (Halljuk! Halljuk!) Ezek egyike, t. ház, Anglia. A nagy szigetország nyugodtan elmondhatja magáról, hogy ő volt legtávolabb a Balkán tüzétől, ellenben nekünk, szegény magyaroknak, mig annak idején a törökkel szemben védtük Európát, most mi itt álltunk megint a Balkán tüzénél mint Európa tűzoltói s magunkra kellett vennünk az ezzel járó költséget. Azt kellett volna hinnünk, hogy Anglia, amely oly távol volt a balkáni bonyodalomtól, költségvetésében semmiben sem érzi meg a rendkivüli nehézségek, a rendkivüli gazdasági nyomás nagy csapását. S azt látjuk, hogy az angol költségvetésben a felvett adósságok kamata még sokkal nagyobb mértékben növekedett tavaly, mint a mienk. Az angol államháztartás kezemben lévő kimutatása szerint, a legutóbbi állampénztári kimutatásban Anglia kamatszükséglete 3 miliárd fonttal, vagyis 72 millió koronával növekedett egy esztendő alatt. Ez azt mutatja, hogy mily óriási nyomásnak kell lennie annak, amely ilyen távolfekvő, ilyen óriási, ilyen nagy bevételi forrásokkal rendelkező birodalmat is, mint Anglia, ilyen tétel beállítására kényszerit. Hogy azonban az érem másik oldalát is lássuk, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy a többieket mellőzve, egy pillantást vethessek a szerb költségvetésre. (Halljuk! Halljuk !) A szerb költségvetés, a két hadjáratban diadalmas, megnagyobbodott területekkel itt álló fiatal ország költségvetése 213 miUió dinár bevételt és kiadást tüntet fel. E költségvetés az első, amely a török uralom alól felszabadított uj tartományokra is kiterjed és amelyből azt látjuk, hogy ezen uj tartományoknak csak adminisztrácziója 25 milüó dinárjába fog Szerbiának kerülni. De látjuk azt is, hogy e költségvetésben Szerbia egyetlen hidra, egyetlen lokomotivra, egyetlen épületre nem bír fedezetet találni, minthogy összes kiadásait leköti az a berendezkedés, amelyre e nehéz helyzetben magát el kell szánnia. De ez még nem minden. A szerb költségvetés e diadalok után nagy adóemeléseket rejt magában. Egyrészt behoz minden adózóra nézve egy hat dináros fejadót, amely rendkívül magas adónak mondható, másrészről az alapadótételeket 23 százalékkal felemeli. Méltóztassék elképzelni, hogy egy olyan költségvetésben, ahol az egész földadó nem több, mint 5,100.000 dinár, mit jelent egy ilyen adóemelés, amely 5 millió dinárt kell, hogy kitegyen. Méltóztassék elképzelni, hogy azok a tartományok, amelyek ezen adót fizetni fogják, a jámbor törökök járma alatt, a felszabadítás előtt jóval kevesebb terhet viseltek, mint amennyit most magukra kell vállalniok. Kevesebb terhet viseltek, nemcsak annyiban, mert — mint méltóztatnak tudni — a török vámrendszer enyhébb, 11%-os értékvámon nyugszik, most pedig Szerbia egy nehéz védvámfegyverzetet visz be uj országaiba, daczára annak, hogy egyelőre hiányzanak az ipari fejlődés alapjai, hanem azért is, mert ez uj tartományok megtizedelt lakosság, elpusztult állatállomány mellett fognak körülbelül háromszor annyi adót fizetni a felszabadítás után, mint amennyit fizettek akkor, amidőn még a török uralom alatt voltak. Mutatja ez, hogy mily sok verejtékbe és teherbe kerül maga a szabadság és mutatja azt is, hogy nincs ország, a legnagyobbtól a legkisebbig, amely ki bírna maradni a nagy fegyverkezésnek, a nagy készülődésnek, a nagy országteremtésnek és ezzel kapcsolatos gazdasági depressziónak súlyos nyomása alól. Azt hiszem, egész világos a konzekvenczia. Bármily súlyos is a 37 milliónyi kamatszaporodás a magyar költségvetésben, ez általános jelenség, amely Angliától Szerbiáig, Németországtól Erancziaországig végigvonul az összes államokon és mindeniknek talpra kell állnia, hogy azt mondhassa a külföld, hogy az az állam a saját terheivel maga meg tud birkózni. Ez az egyik és talán legfontosabb konzekvencziája a költségvetés tanulmányozásának, Méltóztassék megengedni, hogy ezek után áttérjek a második részre, amelylyel szintén gyorsan fogok végezni. (Halljuk!). A pénzügyi bizottság ily helyzetben a kormánynak azt a tanácsot adja, hogy elsősorban belső bevételeink fejlesztésére kell gondot fordítania és azt a meggyőződést hangoztatja, hogy a gazdasági válság elmultával ezek a belső bevételek természetszerűleg maguktól fognak fejlődni. Ezt hangsúlyoznunk kell azért, mert ettől reméljük azt, hogy a költségvetésben helyes arány fog beállni a rendkivüli és a rendes bevételeit között. Mindezeket így beállítva, meg kell látnunk, hogy e költségvetés nem magában álló jelenség. Az állam csak egy gazdasági alany a sok millió gazdasági alany között, akik itt vagyunk és annak hátterében is ott vannak azok a nagy jelenségek, azok a nagy középeurópai átalakulások, amelyeket röviden gazdasági válságnak neveznek. Midőn a t. háznak az 1914. év első félévére szóló költségvetést előadtam, bátor voltam