Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

176 * 532. országos ülés 19U április 30-án, Csütörtökön. ideiglenes rendelkezés, amelynek hatálya csupán addig tart, amíg a Reichsrath össze nem iil és ha abban négy hét alatt be nem mutattatik, akkor hatálya önmagától megszűnik. Ugyancsak bizonyos az is, hogy ha a Reichsrathnak beinutattatik, akkor annak joga van azt egyszerűen elvetni. Ugyanez a joga van meg az osztrák urakházának is. (Igaz! Ugy van! a túloldalon.) Hát, t. képviselőház, törvényhozási megnyilatkozás-e az ilyen provizórius rendezés? Avagy pedig kérdem, lehet-e, szabad-e a delegáczióban a közös költségvetést ilyen alapon felemelt ujonczlétszámra megszavazni, amikor az egy provizórius rendelkezés, amely vagy önmagától megszűnik, vagy ki van téve annak az eshetőségnek, hogy az országgyűlés bármelyik háza által egyszerűen elvettetik. Nekünk éreznünk kell azt, hogy ilyen rendezés utján maga az egész véderő, amely tulajdonképen az államnak legfontosabb olyan feladatai közé tartozik, amelyet mindenképen preczizitással kell rendezni, a levegőben lóg. Mert méltóztassék nekem megengedni, mi történik akkor, ha most a 14. §. alapján elrendelik a sorozásokat, a delegáczió megállapítja a közös költségvetést, Ausztriában ez törvényerővel kihirdettetik — mert a delegáczió határozatait 0 felsége szentesíti és törvény gyanánt hirdettetik ki — mi történik akkor, ha összeül a Reichsrath és a Reichsrath egyszerűen visszadobja ezt a javaslatot? (Mozgás. Felkiáltásolc a baloldalon: Mi történik vele ?) Kún Béla: Hol a viszonosság? Polónyi Dezső: A kérdésnek lényege abban élesedik ki, lehet-e, szabad-e ilyen alapon költségvetést megszavazni, amikor maga az alapul fekvő rendelkezés provizórius .rendelkezés. De másfelől hogyan vagyunk a viszonossággal, a recziproczitással ? Mi meghoztuk a recziprok törvényt, amelynek alapján kétségtelenül ki kellene állitanunk az ujonczokat, azonban az osztrák törvényhozás nem foglalkozhatván a dologgal, ott egy esztendőre állapittatik a létszám meg. En nem vagyok hivatva vizsgálni azt, hogy mi következhetik ebből és nem is kívánok ebbe a témába belemenni; pusztán azt az egyet kívánom konstatálni, hogy az alaptörvényekben, az egyezményes törvényekben lefektetett elvek sérelmével az osztrákok a recijjrok törvényt nem hozták meg, hanem merőben alkotmányellenesen és a mi szempontunkból el nem fogadható módon, ideiglenesen, provizórius módon, rendelettel intézték el ezt a kérdést. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a provizórius rendelet pedig semmiképen sem szolgáltatja azt a garancziát, amelyet egy viszonos törvénytől várhatunk s amely garanczia — itt ismételten vissza kell térnem erre — egyedül ós kizárólag csakis törvényhozási intézkedéssel, »legislative Tätigkeit«, »durch die Gesetzgebung* szolgáltatható. Ezzel iuterpellácziómnak indokolását befejeztem, csupán mégegymegjegyzést kívánok hozzáfűzni. (Halljuk! Halljuk! bal felöl) Normális viszonyok között egészen kétségtelen, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésnek, mondjuk, sietős elintézése — nem akarok más kifejezést használni s én ilyen sietős elintézés alatt értem azt, hogy mielőtt a másik állam törvényhozása a kérdéssel foglalkozhatott volna, szentesítés alá bocsáttatott a törvény — a 48-iki törvények értelmében feltétlenül alapul szolgálna arra, hogy e miatt a felelős minister ellen vád aláhelyezési indítvány adassék be. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ma természetesen én erre csak rámutatok azzal, hogy mégis nézetem szerint épen a 67-es pártoknak lenne kötelességük olyan irányban működni; hogy Deák Ferencznek az a nagy konczepczióju gondolata megóvassék és maga a kiegyezési törvény szelleme ilyen eklatáns sérelmet ne szenvedjen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. ház! Megint csak rámutatok arra, hogy Deák Ferencz azt akarta, hogy mikor differencziák vannak, szabadon egyezkedjünk; sohasem gondolt volna arra, hogy a 14. §. alapján való rendezéssel honvédelmi kérdésben a viszonosság megállapítható legyen, illetve ez még csak vitatható is legyen. (Igaz! Ugy van! a, balés a szélsöbaloldalon.) Miért nem hívják soha egybe azokat a regnikoláris deputácziókat, ami pedig ha megtörténnék, mindenesetre hozzájárulna ahhoz, hogy ezen kérdésekben egyöntetű megállapodás jöjjön létre. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Ezek után befejezve interpellácziómat, tisztelettel a következőket van szerencsém kérdezni a honvédelmi minister úrtól (olvassa): >-A pragmatica szankczióból folyó kölcsönös védelem folyományaként rendeli az 1867: XII. t.-cz. 13. §-a, hogy a védelmi rendszer megállapítása vagy átalakítása csak ugy eszközölhető, hogy a két ministerium előleges megállapodása után egyenlő elvekből kiinduló javaslat terjesztendő mindkét törvényhozás elé. Ha pedig a törvényhozások nézeteiben különbségek merülnek fel, ugy ezek kiegyenlítése regnikoláris deputácziók által történik.« Lényegileg azonos rendelkezést tartalmaz az osztrák 1867. évi deczember 21-iki 8-ik Staatsgrundgesetz 36. §-a. Az 1867. évi XII. t.-cz. 25. §-a a közös ügyek közös együttértéssel való kezelhetésének egyik alapfeltételéül jelöli meg azt, hogy az osztrák örökös tartományokban is teljes alkotmányosság lépjen életbe, mert: »Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe.« Emez alkotmányjogi tételeknek mogfelelőleg az 1912. évben egyenlő elvekből kiinduló javaslat terjesztetett mindkét törvényhozás elé. A magyar képviselőházban azonban jjarlamenti csinynyel mondatott ki a javaslat elfogadottnak és e törvényellenes eljárása daczára a javaslat