Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-532
532. országos ülés litlA április 30-án, csütörtökön. 155 egyének megválasztásánál és alkalmazásánál minden protekcziót mellőzni akarok, (Élénk helyeslés.) csak az érdemesség lesz nálam az irányadó s kénytelen leszek esetleg rövidebb szolgálati idővel biró egyénekre is, ha ezek erre alkalmasak, magasabb rendű teendőket bizni. (Élénk helyeslés.) Úgyszintén, mint már előbb volt szerencsém jelezni, a helyszíni ellenőrzés elvét is keresztül akarom vinni. Én ugyanis abból indulok ki, hogy az üdvös rendszabályok elérésével még czélt nem értünk, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy ezek tényleg keresztül is vitessenek s különösen ez alkalomból meggyőződni arról, hogy az illető egyének, kikre bizonyos feladatokat bíztunk, meg is feleljenek. Eddig, sajnos, azt tapasztalom, hogy a zöld asztal mellől lettek ezek az ellenőrzések többé-kevésbbé gyakorolva. Ezt akarom most megszüntetni s tényleg beutazva a vonalakat kell a helyszínen ellenőrzést gyakorolni, nem pedig statisztikailag. (Élénk helyeslés.) így, igen tisztelt ház, bár természetesen nem momentán hatásról lehet szó s nem akarom túlbecsülni ezen intézkedéseket, remélem, hogy nemcsak a szolgálatot fogom megjavítani, hanem a kiadásokat is apasztani fogom. A bevételek szaporítása azonban, amint azt helyesen a pénzügyi előadó ur, Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam is jelezte, nincs tulajdonképen hatalmunkban, bár hiszem, hogy helyes üzleti politika itt is megtermi gyümölcsét bizonyos fokig. Épen ezért azonban a jobb pénzügyi eredmény elérésére, amelyre feltétlenül szükségünk van, hogy feladatainknak megfelelhessünk, a főfigyelmet a kiadások apasztására kell fordítani. (Helyeslés.) Annyival is inkább kell ezt tennünk, mert a bevételek emelésének azt a módját, hogy a tarifát emeljük vagy nyújtott engedményeket megvonjunk ott, ahol közgazdaságunknak ezekre tovább is szüksége van, közgazdaságunk mai helyzetében nem merném alkalmazni. (Helyeslés.) Erre nem is gondolok és legfeljebb arról lehet szó, hogy e téren egyes hibákat, egyes anomáliákat kiküszöböljünk. Szentpáli t. képviselőtársam ma délelőtt mondott beszédében a MAV-nak szemére vetette, hogy az ipart nem támogatja díjszabásában kellőképen, különösen a vasipar és a malomipar terén kifogásolta ezt. T. képviselőtársam figyelmét felhívom a díjkedvezmények jegyzékére és azt hiszem, ha ezt alaposan áttanulmányozza, meg fog győződni, hogy épen az általa emiitett téren, t. i. az ipartámogatás terén, jóformán az önköltség határáig mentünk el. Amit nézetein szerint helyesen is tettünk. Részemről ugy a malomiparnak, mint a vasiparnak igen nagy fontosságot tulajdonítunk. Hegedüs Lóránt t. kéjDviselőtársam a mostani buclget tárgyalása alkalmával mondott beszédében több oly faktort említett, amely erősen alterálja a MAY pénzügyi eredményét és mint említi, kivonja magát a kereskedelemügyi minister befolyása alól. Nagyban és egészben igaza van t. képviselőtársamnak. Felhozza ugyanis beszédében, hogy a tarifaemelések, amelyeknek szükségességét különben ő is elismeri, a tömegszállitást igen redukálták, azt a kisebb távolságokra szorították és ezáltal is lényegesen befolyásolták a magyar államvasutak jövedelmét. Erre nézve bátor vagyok a t. házat és t. képviselőtársamat is figyelmeztetni, hogy a tarifa-emelések ezen hatását a statisztika nem igazolja. Az egész tarifaemelés kérdését a közvélemény túlozza és hatását, különösen a- tömegáruszállitást redukáló hatását messze túlbecsüli. A tömegáruk által 1910-ben megtett ut átlaga 169'85 km. volt. 1912-ben ez csaknem azonos, sőt valamivel emelkedett, ugyanis 172'20%. Egyáltalában a magyar állam vasutakon a teheráruforgalom, bár nem jelentékeny, de mégis állandó emelkedést mutat. így míg 1911-ben 35,108.000 tonna volt, 1912-ben 37,082.000 tonna, 1913-ban pedig 38,269.000 tonna volt. Azt a mentséget tehát, hogy ez okozta főleg az államvasút bevételeinek visszaesését, nem fogadhatom el. A kocsikihasználásnál felhozza Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, hogy mindaddig, míg Magyarország egyoldalúan mezőgazdasági állam marad, a helyes kocsikihasználás lehetetlen vagy legalább is igen nagy nehézségekbe ütközik és addig a kocsikba fektetett tőke nem fog kellően kamatozni. Igen t. barátomnak ezen megfigyelései egészen helyesek, azonban itt javult a helyzet és pedig már azáltal is, amit t. barátom beszédében felhoz, hogy t. i. míg exportunk fogyott vagy legalább is nem arányosan emelkedett, behozatalunk tetemesebb emelkedést mutat, ez tehát bizonyos fokig javítja a vagonok kihasználásának kérdését. Azonkivül iparkodunk javítani ezen az állapoton azáltal is, hogy az önkezelési, tehát a vasútépítési forgalmat és az útépítési anyagok szállítását azon időkben bonyolítjuk le, midőn vagonjainkra a mezőgazdasági áruforgalom tekintetében nincs szükség. (Helyeslés.) A magyar államvasutak bevételeinek csökkenése, mely különben csaknem párhuzamos a többi hazai vasutak bevételeinek sülyedésével is, nézetem szerint az elmúlt esztendők és különösen az elmúlt év közgazdasági viszonyaira és nagy mértékben a balkán államokkal és Romániával való forgalmunkban felmerült forgalmi nehézségekre vezethető vissza. (Igaz! Ugy van!) Remélem tehát, hogy a közgazdasági helyzet és a balkán államokkal való forgalmi viszonyok javultával a magyar államvasutak bevételei is javulni fognak. Nagyban és egészben azonban osztom Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam és az előadó urnak is abbeli nézetét, hogy elsősorban agrárállam lévén, bevételeink általában mégis a termelésünkkel függnek össze. 2'*'
