Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

532. országos ülés 19U á nek azonban politikai, letetnek talán közjogi okok is, amelyek az egyik vagy másik megoldást teszik kívánatossá. T. képviselőház! Azért voltam bátor az államvasutak szervezetét talán kissé túlhosszuan is ismertetni, (Halljuk! Halljuk!) mert kegyes figyelmébe akartam ajánlani a t. minister urnak azt, hogy méltóztassék az államvasutaknak nagy erélylyel megindított reorganizáczióját hasonló erélylyel folytatni és lehetőleg gyors tempóban befejezni, már csak azért is, hogy az ettől a kész reorganizácziótól remélt pénzügyi eredményt államháztartásunk mórlegében mielőbb beilleszthessük. Pénzügyi előnyről és az államvasutak pénzügyi helyzetének javulásáról szólva, legyen szabad az előbbivel kapcsolatban még egy másik, igen lényeges mozzanatra felhívnom a t. ház figyelmét. Legyen szabad azonban előbb előrebocsátanom azt, hogy én nem találom egészen igazságosnak, nem találom egészen méltányosnak azt, hogy az államvasutak pénzügyi eredményeit, amint azt gyakran megteszszük a mindennapi életben, egyszerűen az államvasutakba befektetett tőke kamatoztatásából Ítéltük meg-és abból a körülményből, hogy az államvasutak a beruházott névleges tőkét, 1912-ben pl. 3'7°/o-kal, kamatoztatják, az államvasutak vezetésére vonatkozólag bármilyen irányban következtetéseket vonjunk le. Hiszen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy az államvasutak igen sokszor voltak kénytelenek a múltban momentán nem jövedelmező, közgazdasági nézőpontból talán nem is szükséges, vagy legalább is nem égető beruházásokat eszközölni kulturális, iparfejlesztési, de leggyakrabban talán honvédelmi szempontból és én tartok attól, t. ház, hogy a mai külpolitikai viszonyok között az államvasutak a közeljövőben a hasonló, közgazdasági szempontból talán nem sürgős, egyelőre talán nem is jövedelmező beruházásoknak egész sorával fognak találkozni, melyek elől, azt hiszem, a mai viszonyok között, kitérni egyáltalában lehetetlen. De ha nem méltóztatik a t. kormánynak egyúttal gondoskodni arról is, hogy ezekkel a magasahb állami szempontból szükséges beruházásokkal karöltve a közgazdasági nézőpontból hasznos beruházásoknak igen-igen nagy sora létesíttessék, nagyon félős, hogy az államvasutaknak pénzügyi eredményei még kedvezőtlenebbekké válnak. Nem térve ki azokra a már majdnem köztudatban élő és előttem szólt t. képviselőtársaim által is nagyjában felemlített fontos és sürgős beruházásokra, aminő a budapesti jiályaudvarok építése, a fiumei kikötő, a nehéz sinü felépítmény lefektetése, nagyteljesítményű mozdonyok és nagy teherbírású teherkocsik beszerzése, legyen szabad a t. ház figyelmét csak egy ilyen fontos beruházásra irányitanom, a vasutak elektromos üzemére. 'prilis 30-án, csütörtökön. 151 Teszem ezt azzal a czélzattal, mert ugy látom, hogy nálunk a köztudatban a nagy vasutak elektromos üzeme még ma is mint valami luxusberendezés szerepel és annak nagy, sokoldalú közgazdasági jelentősége nem talál kellő méltánylásra. (Halljuk! Halljukl) Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy a nagy nyugati államokban a főbb vasúti hálózat ma úgyszólván már készen van. A nagy nyugati vasúti társaságok feladata ma nem annyira uj vonalak, uj összeköttetések létesítése, mint inkább a meglévő vasúti hálózat teljesítőképességének fejlesztése. Én azt hiszem hogy ha mi nem is mondhatjuk el magunkról azt, hogy a mi nagyvasúti hálózatunk nagyjában és egészében talán már egészen készen volna és ha a legutóbbi balkáni események és különösen az ezek folytán ott várható vasutépitkezések valószínűleg minket is közel jövőben uj ós igen fontos vonalösszeköttetések létesítésére fognak kényszeríteni, mindazonáltal azt hiszem, hogy a mi vasutigazgatóságunknak sincs ma fontosabb, nincs ma égetőbb gondja, mint a meglévő fövasuti hálózat teljesítő képességének fokozása. Meglevő vasúti vonalak teljesítőképességének fokozására egy igen alkalmas, talán legalkalmasabb eszköz ma a vonalak elektromos üzeme, (Halljuk! Halljuk !) részben mert ugyanazon maximális menetsebességek mellett, tehát a felépítmény ós hozzátartozó műtárgyak megtartásával, lényegesen nagyobb utazási sebességet érhetünk el, tehát a vonal kihasználása fokozható, részben azáltal, hogy az indítások elektromos üzemnél sokkal gyorsabban történnék, részben azáltal, hogy elesik az a veszteglési idő, melyet ma a gőzmozdonyok az állomásokon szenes vízvétel czéljából töltenek. (Igaz! Ugy van!) De még lényegesebb fokozása érhető el a vonalak teljesítőképességének a nagyobb emelkedésű vonalszakaszoknál, részben ismét a sebességek emelkedése folytán, de részben és legkivált azáltal, hogy elektromos üzem mellett a mainál lényegesebb nagyobb vonategységek továbbíthatók, tehát a vonalak teljesítőképessége ezáltal nő. Emellett megfelelő vonatsürüség mellett — enélkül közgazdasági szempontból elektromos üzemről beszélni sem lehet — az elektromos üzem olcsóbb, mint a gőzüzem, ami, különben elképzelhető is, ha méltóztatik meggondolni, hogy a vontatás legnagyobb költsége, a tüzelőanyag költsége lényegesen kisebb az elektromos üzemnél, amikor a mechanikai hajtóerőt a pálya mentén felépített 20—30 ezer lqerős nagy központi telepekben termeljük, nem pedig azokban a pályán elszórtan dolgozó kis hatásfokú apró kis lokomotivokkal. És ha hozzá méltóztatik még számítani az elektromos üzem egyéb közgazdasági jelentőségót, különösen azt, hogy elektromos üzem mellett felhasználhatók volnának gyengébb széntelepeink, amelyeket ma a szállítási költségek