Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-532
152 53£. országos ülés 19Ú á miatt feltárni sem lehet; felhasználhatók volnának — mint t. képviselőtársam épen említi — a teljesen parlagon heverő vizierők; felhasználhatók volnának, s talán hamarosan valami hasznos munka végzésére fordíthatók volnának a földgázak; ha még hozzáfűzöm azt, hogy elektromos üzem mellett olcsó világító- és munkaerőt nyerhetnének a vonalak mentén a kisiparosok; hogy a külföldi szén kiszorításával munkához jutnának munkásaink: azt hiszem, természetesnek méltóztatik találni, ha azt a kérést intézem a t. minister úrhoz, méltóztassék a m. kir. államvasutakat utasítani arra, hogy ezzel a sokoldalú közgazdasági jelentőséggel biró kérdéssel foglalkozzék, de mielőbb látható eredménynyel. (Helyeslés.) Ma már a Nyugaton nincs ország, amely néhány vonalát elektromos üzemre be ne rendezte volna. Azt fel sem kell emlitenem, hogy New-Yorkba már a múlt év tavasza óta gőzlokomotiv egyáltalán be nem jön és New-York óriási személyforgalmát kizárólag elektromos lokomotivokkal bonyolítják le. Legyen szabad mégis a t. minister ur szíves figyelmébe ajánlanom a Berliner Stadt- und Eingbalm esetét. Körülbelül egy esztendeje határozta el a porosz képviselőház igen hosszadalmas, igen szenvedelmes vita után a Berliner Stadt- und Bingbahn elektromos üzemét abból az okból, "Inert e vasút teljesitőkéjiessége a megnövekedett forgalomnak már nem felel meg és mert a szükséges teljesítőképesség biztosítására a legolcsóbb, a legmegfelelőbb módszernek az elektromos üzemet találták. Ennek a hosszú vitának eredménye, amint emlékszem, az, hogy az elektromos üzem bevezetésével a Boírliner Stadt- und Bingbahn teljesitőkéj)essége mintegy 60°/o-kal fokoztacik. Még csak egy momentum az, amelyet az államvasutak jiónzügyi helyzetének javitására gondolva a t. minister ur szíves figyelmébe ajánlani bátorkodom, és pedig az államvasutak személyzetének kérdése. Kétségtelen, hogy a legjobb, a legtökéletesebb szervezet egymagában még nem biztosítja a legjobban megépített és a legmodernebbül felszerelt vasúti gépezet pontos, gazdaságos működését. Csak ha kiegészíti ezt egy szakképzett, tetterős, megelégedett személyzeti, akkor lehet a teljes sikerre kilátás. Teljesen megelégedett személyzetről beszélni ma, azt hiszem, kissé utópia, de kétségtelen azért az, hogy a személyzet megelégedettségét előmozdítani és azzal a nem egészen szerencsés automatizmussal megnyirbált munkakedvét és ambiczióját fokozni lehet nemcsak a megélhetési viszonyoknak időről időre kétségtelenül szükséges javításával, hanem igen sok olyan intézkedéssel is, ami pénzbe se kerül. Legyen szabad ezalkalommal csak egyre ráutalnom, illetőleg egy kis indiszkréezióval eliritis 3U-án, csütörtökön. mondanom egy dolgot, amit a napokban hallottam. Igen nagy örömmel, mondhatnám lelkesedéssel újságolták nekem az államvasuti személyzet köréből, hogy a legutolsó előléptetésnél külső befolyások egyáltalában nem érvényesültek (Helyeslés.) és hogy az összes előléptetések, valamint az összes nyugdíjazások kizárólag a szolgálati főnökség kijelölése alapján történtek, tehát feltehetőleg kizárólag szolgálati érdekek szempontjából és kizárólag szolgálati érdemek jutalmazására. Méltóztassék elhinni nekem, hogy az igen t. minister urnak ezen erélyes intézkedése nagyon, de nagyon hozzájárult az államvasuti személyzet megelégedésének és ismétlem az automatizmussal némileg megnyirbált ambicziója, tettereje és munkakedve fokozásához. (Helyeslés.) Midőn őszinte elismerésemet fejezem ki a minister urnak ezért, legyen szabad ebből folyólag egy másik személyzeti kérdést kegyes figyelmébe ajánlanom, az államvasuti mérnökök kérdését. Mostani hivatásomnál fogva gyakran van alkalmam a műegyetemről kikerült fiatal mérnökökkel érintkezni és napról napra van alkalmam tapasztalni, hogy a fiatal mérnökök nem szívesen mennek az államvasutak szolgálatába, pedig az államvasutaknak nagy szüksége van mérnökre, elsősorban mérnökre van szüksége, ugy az üzemben, mint azoknál a milliós beruházásoknál, melyeket a t. ház bölcsessége évről évre megszavaz az államvasutaknak. Én szeretném hinni, hogy ez oly múló jelenség, amelyre a t. minister urnak bölcsessége a mérnökök helyzetének javításával, a mérnökök soronkivüli előléptetésével, amint azt most is méltóztatott tenni, továbbá és legkiváltkép a vasúti vezető állásoknál a mérnököknek az eddiginél nagyobb mértékben való figyelembevétel könnyű szerrel meg fogja az orvosszert találni. (Helyeslés.) T. ház! Üzleti szellemről, kereskedelmi szellemről beszélünk az államvasutak vezetésében és az üzleti, kereskedelmi szellemnek bevonulásától várjuk az államvasutak pénzügyi eredményének javulását. Azt hiszem, teljes joggal. De ha annyira várjuk az üzleti szellemnek felébredését, adjuk meg azokat az előfeltételeket is, egynémelyikére voltam bátor ma is ráutalni, hogy ez az üzleti szellem ott gyökeret verhessen, megerősödjék ós meghonosodjék. Ha meghonosodik ott a kereskedelmi szellem, akkor nem kell majd nekünk, amint azt tette Kálmán Gusztáv t. barátom és a t. előadó ur is, és tette előttem szóló t. képviselőtársam is, kérni a t. minister urat itt a házban arra, hogy vezesse be a jutalékrendszert. A jutalékrendszertől én. is sokat várok, nem térek ki erre, miután ők erről már bőven megemlékeztek. De én nemcsak a pályafentartásnál várok a jutalékrendszertől igen nagy eredményeket, mint az igen t. előadó ur, hanem
