Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

531. országos ülés 191k április 25-én, szombaton. 117 t. ház szives türelmét, hogy annak egyes tételeivel kapcsolatban elmondhassam észrevételeimet, megjegyzéseimet. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a központi igazgatás tételénél örömmel állapítom meg, hogy az 1913. évi költségvetéssel szemben, ahol a díjtalan segédfogalmazók száma 35-el szerepel, ez a létszám a mostani költségvetésben 28-ra apadt le. Igen kívánatosnak tartanám, — és ezt nemcsak erre a tárczára vonatkozólag mondom, hanem általában — ha az állam a tisztviselőknek ingyenes szolgálatát nem venné igénybe. (Élénk helyeslés.) : Egyrészt nem tartom ezt egészen morálisnak, másrészt pedig az alkalmaztatni óhajtók képesítésük megnyeréséhez bizonyos tőkét fogyasztottak el és mikor abba a helyzetbe jutnának, hogy a tőkének a jövedelmét is élvezzék, attól éveken keresztül elesnek... Nagy Ferencz: Sokáig tart, mig fizetéshez jutnak! Kálmán Gusztáv:. . . és olyan sokáig tart, amig fizetéshez jutnak, hogy nagyon sokszor adósággal terhelik meg magukat megélhetésük érdekében, amely azután egész szolgálati idejük alatt rájuk sulyosodik, csökkenti munkaképességüket, s ennek csak az állam vallja kárát. (Igaz! Ugy van!) Nézetem szerint az ilyen alkalmazást keresők bizonyos próbaidőre helyesen volnának alkalmazandók, akár megszabott rövidebb időre kisebb díjazással, akár ingyenesen, s a szerint, amint azután képességük megfelelő volna vagy sem, véglegesítetnének vagy elbocsáttatnának. (Helyeslés.) Ezzel megkimélnők sokszor a ministert attól a nehéz helyzettől, hogy gyakran meg van győződve arról, hogy a véglegesítendő tisztviselő nem bir a megfelelő képességgel, de tekintettel arra, hogy négy-öt esztendeig már ingyen szolgált, nincs szive őt akkor elbocsátani, amikor végre fizetéses álláshoz juthat. (Igás! Ugy van!) Nagyon megokoltnak tartom a közutak cziménél — amint rámutatott az előadó ur is, és aminek szükségességét beszédem későbbi folyamán ki fogom emelni — hogy a kereskedelemügyi minister ur az államépitészeti híva- . falóknál öt uj segédmérnöki állást létesített, sőt egy ujitást is vezetett be, amennyiben öt úgynevezett műszaki segédtiszti állást szervezett kisebb műszaki teendők elvégzésére, s ezekre ipariskolát végzett növendékeket szándékozik alkalmazni. Az iparfelügyelőknél azonban a változatlanul 85-ben megmaradt létszámot őszintén megvallva aggodalmasnak tartom, főleg tekintettel arra, hogy ebből a 85-ből még 14 nem is a tulaj donképeni iparfelügyelet ágazatánál van elfoglalva, hanem más szolgálati ágakban. Ezen igy megmaradó 71 iparfelügyelő 41 iparfelügyelői kerületben van az országban elosztva, s ha figyelembe veszszük azt, hogy a három ipari főfelügyelőségnél, és pedig a budapestinél kilencz, a kolozsvárinál négy és a pozsonyi iparfőfelügyelőségnél szintén négy egyén van alkalmazva, alig marad egy-egy kerület számára több egy-egy embernél; mindössze 12 kerület van olyan, ahol több, két ember van alkalmazva. Már pedig erre a karra roppant nagy és fontos teendők hárulnak. A gyárvizsgálatok, gőzkazánvizsgálatok, a telepengedélyezéseknél való közreműködés, a munkásügyek, a munkásegészségügyi és munkásjóléti kérdések, az építkezések ij>ari felügyelete mind nagyfontosságú teendők, amelyeknek ellátásához pedig idő szükséges. ; így például 1912-ben csak 11.542 ipartelepet vizsgáltak meg az iparfelügyelők, amelyekben 398.269 volt az alkalmazottak száma, és amelyek közül 784-et ismételten és 248-at éjjel is ellenőriztek; már j>edig a vezetett nyilvántartások szerint 14.767 ij^artelepünk van az országban 450.481 alkalmazottal, s igy 3.225 ipartelep 152.212 alkalmazottal esett el a vizsgálattól és az ellenőrzéstől. Ebből csak magára Budapestre 246 telep és 32.958 alkalmazott esik. A mondott évben a bejelentett telepengedélyezési tárgyalások száma 2.220 volt, azonban az iparfelügyelők csak 543 tárgyalásokon vehettek részt, mert gőzkazánvizsgálatokkal és egyéb ügyekkel havonként átlag 20—25, sőt 30 napiig útban voltak s igy ezen teendőkhöz nem juthattak, pedig épen a keletkező ij>ar vállalatoknál, azok engedélyezésénél nagy szükség volna arra, hogy szakavatott tanácsokkal eliminálják az ezek útjába gördülő nehézségeket. A mondott évben 3469 balesettárgyalásra hivattak meg, de csak 1151-ben tudtak részt• venni. Szakvéleményt a kerületi munkásbiztositó pénztáraknál és rendőri hatóságoknál 1514 esetben kellett adniok. Hatáskörük alá tartozott 34.237 gőzkazán, amelyek közül a -uzsgálaton felül még 7316. kazánnál viznyomási jiróbát is kellett végezni. Az építkezéseknél 454 vizsgálatot végeztek. Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy az építési iparfelügyelet hazánkban ugy a fővárosban mint a vidéken, nincs kellően szabályozva és onnan ered, hogy ennél az üzletágnál, ennél az üzemnél olyan sok a baleset. Hiszem és remélem, hogy a tudtommal a kereskedelemügyi ministeriumban készülő és talán a befejezéshez közelálló építkezési ipartörvényjavaslat ezen segíteni fog, de egyúttal meg vagyok róla győződve, hogy ennek következtében az ipari felügyelőkre ismét nagyon sok munka fog hárulni. Azt hiszem, hogy e rövid felsorolásból is bőségesen kiviláglik, hogy az iparfeliigyelöi kar a legjobb akarat mellett sem képes a ráháruló feladatoknak megfelelni és azt hiszem, hogy indokolt az a kérésem a kereskedelemügyi minister úrhoz, hogy az iparfelügyelői kart a jövőben fokozatosan emelni szíveskedjék, mert