Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

118 531. országos ülés 1914 április 25-én, szombaton. hisz annak emelése, amint méltóztatik látni, igazán közérdek. (TJgy van!) Ezek után áttérve a közutak czimére, szomorúan kell megállapítanom azt a tényt, hogy a közutak daczára annak, hogy az 1890:1. t.-cz. életbe lépte óta, de különösen az utolsó évtizedben a kormányok, a törvényhatóságok, sőt a magánosok is nagy áldozatokat hoztak az útfejlesztésre, — egyáltalán nincsenek az utak oly karban, amely egy kultúrállam követelményeinek megfelelne. Ez állitásom igazolására legyen szabad csak röviden utalnom arra, hogy például amig a kiépített utak hosszúságából Erancziaországban 100 négyszögkilométer területre esik átlag ]25'3 kilométer és 100.000 lakosra 1.7139 kilométer ut, Olaszországban 100 négyszögkilométer területre 52 kilométer és 100.000 lakosra 432 kiépített ut, Belgiumban — csak az állami utakról sikerült adatokat szereznem — 100 négyzetkilométer területre 31 kilométer állami ut esik, 100.000 lakosra 123 kilométer állami ut, addig Magyarországon 100 négyzetkilométer területre csak 18'3, 100.000 lakosra pedig csak 279 kilométer kiépített ut esik. Ez a néhány példa is szomorúan illusztrálja a mi közutaink elmaradottságát, pedig a közgazdaság fejlődésének egyik alapkövének tekintem a kiterjedt és jó karban lévő úthálózatot. (Helyeslés.) Hiába éjátünk vasutakat, létesítünk vizi utakat, gyárakat, hiába iparkodunk föld növelésünket emelni, ha mindezek tápláló ereje, az utak, nincsenek jó karban, nem fogunk czélt érni. (Ugy van!) Közutaink ily állapota mellett minduntalan fel is hangzanak a panaszok és természetesen a mindenkori kormányok fejére hárul a vád, pedig ez talán nem egészen igazságos, mert a vádaskodók nem gondolják meg, hogy e téren nekünk százados mulasztásokat kell j)ótolnunk, százados mulasztásokat, amelyeket egy csapásra egy napról a másikra orvosolni nem lehet. Rámutatnak a panaszkodók rendesen a nyugati gazdag államoknak fejlett és nagymennyiségű közutaira, de megfeledkeznek arról, hogy mig azok megvagyonosodva, meggazdagodva, már évszázadok óta czéltudatosan fejlesztették közutaikat, addig Magyarországnak a törökkel való küzdelme, belviszály okkal való megküzdése, később alkotmányunk megvédése összes idejét vette igénybe. De ettől eltekintve is Magyarországon az utak fejlesztése a nem nemeseknek feladatát képezte, már pedig tudjuk, hogy azok annyi mindenfélével voltak terhelve, hogy ezen feladatuknak teljesítéséhez nem is jutottak. Hazánkban is hozattak szórványosan törvényes intézkedések a közutakra vonatkozólag már a XIII—

XV. században, hozattak a XVI. században is, de utügyünk fejlesztése tulajdonkép az 1848: LX. t.-cz.-kel veszi kezdetét. Nagyot haladt azután az alkotmányos korszak alatt, de tulajdonképen czéltudatos, megfelelő fejlesztése utainknak csak akkor vette kezdetét, midőn Baross Gábor ezen közgazdasági ágnak nagy fontosságát felismerve, 1890-ben törvényerőre emeltette az 1890: I. t.-cz.-t., mely azután megállapította a közutak hálózatát, kategóriáit, adminisztráczióját, műszaki szolgálatát és azon fedezeti forrásokat, melyekből a közutak kiépíthetők, fejleszthetők és megerősithetők voltak. Utügyünk tehát mindössze 65 és illetőleg 23 évi múltra tekinthet vissza és épen azért nem lehet csodálni, hogy 1848-ban csak 276 mértföld, vagyis összesen 2070 km. rendszeresen kiépitett utunk volt és inkább csodálkoznunk kell azon, hogy 1867-ben már 5160 km. az állami ós 13.250 km. az u. n. országos utak hossza. Az 1890-ik évben, tehát a közúti törvény életbelépte alkalmával már 5969 km. kiépített állami és 24.065 km. törvényhatósági utunk volt, melyekkel szemben a még kiépítetlen állapotban levő törvényhatósági utak hossza 10.799 kmt tett ki és még 70 ezer km. körül volt a kiépítetlen községi közutak hossza. Szembeötlőbb azonban utfejlődésünk haladása, ha ezen most általam elmondott állapotot szembeállítjuk az 1890-ik év óta, tehát a közúti törvény életbelépte óta eltelt 22 esztendő eredményeivel, csak az 1912. évi adatok állván rendelkezésemre, azt látjuk, hogy ezen 22 év után, vagyis az 1912-ik év végén volt már 10.600 km. állami utunk, 26.982 km. törvényhatósági utunk, 13.839 km. u. n. viczinális községi közlekedési utunk és 466 km. vasúti hozzájáró utunk, tehát összesen 51.896 km. kiépített utunk. Kiépítetlen volt még 5.629 km. törvényhatósági, 17.364 km. viczinális és 61 km. vasúti hozzájáró ut, összesen 23.054 km, figyelmen kívül hagyva ismét a községi közdűlő utakat, melyek 75.242 km.-rel szerepelnek és amelyeket bátran kiépítetlennek nevezhetünk. Szaporodott tehát a kiépített nagyobb fontosságú utak hossza 21.861 km.-rel. Ezen adatok bizonyítják, hogy az uj közúti törvény jótékony hatással volt; de bebizonyítják azt is, hogy ez a törvény nem váltotta be mindazokat a várakozásokat, amelyeket hozzá fűztünk, annak ellenére, hogy az állam e 22 év leforgása alatt és azóta is igen nagy áldozatokat hozott, midőn a közúti alaj>ok segélyezésére a törvény 23. §-a alapján eredetileg 1 millióban megálkapitott összeget fokozatosan emelte, ugy, hogy az a mostani költségvetésben már 4,300.000 koronával szerepel. Ennyivel támogatta a kormány a törvényhatósági közutak építését és fejleszlesztését és ezáltal vált lehetségessé 12 törvényhatóság utalapjának rendezése, még pedig ugy, hogy a kormány lekötött bizonyos összegeket ez utak kiépítésére. Ez az összeg nem kevesebb, mint 19,685.000 korona Támogatta a kormány a törvényhatósági közutakat az 1904 :XIY. t.-cz. által, amelylyel 43 milliót vett fel — gondolom — 9 évi időtartamra a törvényhatósági közutak fejlesz-