Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
116 53 í. országos ülés 19U és az építési költségvetési tételek előirányzásánál nem a léniával és a körzővel, hanem az élet gyakorlati követelményeivel számolna. Ha ugyanis kimegyünk és megfigyelj ük azon vasúti munkálatokat, amelyek végrehajtatnak, sokszor találunk olyat, ahol megtakarításokat lehetne csinálni. Kevesebb csínnal, de üzleti gyakorlati, kereskedelmi szempontból végezve a munkálatokat, épen olyan eredményesen el lehetne érni a czélt. (Helyeslés.) Sajnálom, hogy nincs módomban előadni azokat a csoda-arkánumokat is, amelyekkel a Máv. nagyobb jövedelmezőségét valószínűbbnek állithatnám be, de az általam előadottakkal is lehet komolyan foglalkozni és foglalkoztak is vele arra hivatott egyének. De én nem azt kérem, hogy elméleti előadásokat és ankéteket tartsanak, hanem azt, hogy próbáljanak meg egyes kísérleti módokat az ország egyes üzletvezetőségeinél, kapcsoljanak be vonalakat ugy, amint a forgalmi igények megengedik és ahol eredményeket érünk el, ott azokat igyekezzünk állandósítani, biztosítani. Mert ha igaz is az, hogy az elmúlt kedvezőtlen gazdasági évek az államvasutaknál is éreztették a maguk káros hatását, ha befolyással voltak is az államvasutak bevételeire, ha ezt elismerjük is : ezen intézkedések beállításával mégis nagyobb valószínűségét biztosítjuk annak, hogy a magyar államvasutak jövedelmezősége jelentékenyen emelkedni fog. Mindezeknek előrebocsátása után a kereskedelemügyi minister ur által benyújtott költségvetést, amely igen világosan és igen áttekinthetően tünteti fel azt az óriási számhalmazt, amelyet én igyekeztem itt a képviselőház előtt, több-kevesebb szerencsével bemutatni, elfogadásra vagyok bátor ajánlani. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki a következő szónok ? Kostyál Miklós jegyző: Kálmán Gusztáv! Kálmán Gusztáv: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Hazánk czivilizácziója és kultúrája hála Istennek fokról-fokra emelkedik, de ezzel az emelkedéssel egyidejűleg növekednek szükségletei és kiadásai is. Az előttünk fekvő 1914/15-i kormányi költségvetés is tanúsítja, hogy mily magasra emelkednek ezek a kiadások, mert hiszen immár a 2264 milliót is felülmúlja azoknak végösszege. Mivel pedig a nemzetek fejlődésében megáUás nincs, hanem csak vagy emelkedés, vagy hanyatlás (Ugy van!) és a nemzetfentartó magyar faj ezredéves múltja igazolta, hogy minden viszontagság ellenére, mely gyakran végpusztulással fenyegette hazánkat, meg tudta helyét állani és mindannyiszor megújult erővel söpörte el a barázdáin garázdálkodó szeleket és a fejlődés magva mindig erősebben csírázott ki e hon földjéből, reményelhetjük a jövőre nézve is, hogy kultúránk és fejlődésünknek mérlege szintén emelkedő irányzatú lesz. El kell tehát készülnünk egyúttal arra, hogy szükségleteink és kiadásaink is szajsorodni fognak. április 25-én, szombaton. A fokozódó kiadásokat csak az az ország képes fedezni, amelynek kereskedelme, közlekedése és főleg ipara erős és fejlett. (Igaz! Ugy van!) Meg kell tehát ragadnunk minden eszközt arra, hogy ezen közgazdasági ágakat tőlünk telhetőleg erősítsük, fejleszszük. (Helyeslés.) Kern akarom én azt mondani, hogy egyedül ezek az ágak azok, amelyek az ország megerősödését eredményezik. Ali ez főleg hazánkban, mely ma is még par excellence földmivelési ország, ahol tehát nem kell egyik gazdasági ágat sem a másik rovására favorizálni. De egyébként sincs ez ellnetótben a földmivelés érdekeivel, mert igazi eredményeket csak akkor érhetünk el, ha mind a két ág annyit produkál, hogy a maguk és kölcsönös szükségleteiket kielégítve, a felesleget exportálhatják. Az előttünk fekvő költségvetés mutatja, hogy kormányunk bölcsesége kiterjeszkedett közgazdaságunk összes ágaira és tényezőire, midőn azokra bő dotácziókat vett fel és én hiszem, hogy ha ebben az esztendőben valami csapás, vagy háború — amitől Isten óvjon — nem következik be, ez az esztendő ismét egy erős lépéssel viendi előre hazánk közgazdaságának megerősödését, lakosainak boldogulását. A kereskedelmi minister ur nagy körültekintéssel és szakismerettel állította össze tárczájának költségvetését. Ugy a költségvetés, mint annak indokolása arról tanúskodik, hogy nem rajta múlott, hogy egyes tételekre nem vett fel nagyobb összegeket, sőt hogy olyan szükségleteket, amelyek elodázhatok voltak, belőle kikapcsolt, hanem azt az ország teherbíró képességének szem előtt tartásával, teljes reaütással állította össze. Mindennek daczára a kereskedelemügyi tárcza kiadásai — amint azt az előadó ur is ismertette — beleszámítva a nyugdijakat és a tárczát terhelő kölcsönöket 730,238.886 K-val vannak felvéve, amely összeg az idei kormányi költségvetésbe felvett összes kiadásoknak 32'25°/o-át, tehát az összes kiadásoknak közel egyharmadát képviseli. Nagy összeg ez, t. képviselőház, de ha figyelemmel vagyunk a múlt évek gazdasági pangására, sőt a jelenleg sem kedvező gazdasági viszonyokra, azt hiszem, hasznosabban nem fektethetjük be a pénzt, mintha iparkodunk iparunk, kereskedelmünk fellendítésére, mert ezáltal nemcsak százezreknek juttatunk keresetet, de egyúttal erősítjük az adóalanyokat is, ugy hogy ez a pénz még vissza is térül. (Ugy van!) Nagy összeg, ez t. képviselőház, de megnyugtathat minket az a körülmény, hogy ezen tárczánál a kiadásokkal szemben 627,537.540 K rendes és rendkívüli bevétel van előirányozva és ez arány még javul, ha a 170 milliónyi beruházástól eltekintünk, mely esetben e tár ez a rendes és rendkívüli bevételei 75,536.654 K-val haladják meg az előirányzott kiadások összegét. (Helyeslés.) Ezekre való tekintettel és mert a kormány iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést a magam részéről elfogadom. Mégis igen kérem a
