Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
531. országos ülés 1914 a mi államvasutunknak nagyobb jövedelmet biztosítson. (Helyeslés.) T. képviselőház, igy eljutottam volna a költségvetés ismertetésének" végéhez. Mielőtt azonban szavaimat befejezném, épen tekintettel arra, hogy olyan óriási nagy vagyona van a magyar államnak a magyar államvasutakban, amely állami vagyonnak mikénti jövedelmezősége a mi egész állami budgetünkre befolyással bir, engedtessék meg nekem, hogy néhány saját egyéni megfigyelésemen alapuló olyan gondolatot vessek fel, amely talán kedvezően befolyásolhatná a Máv. kiadási tételeit és bevételi eredményeit, — mert hiszen e kettőnek szerencsés irányitásától függ nagy részben az államvasuti vagyonúnkban rejlő érték magas hozamának biztosítása. (Halljuk! Halljuk!) Minden kereskedelmi minister egyik legnagyobb életczéljának és feladatának tekinti azt, hogy a Máv.-nak okos és gondos financziális vezetését kedvezőbbé tegye. Sokféle elméleti kísérlet történt ez irányban, sok nagynevű, nagytudásu és általános tiszteletet érdemlő férfiúnak a munkássága, előmunkálatai fekszenek még felhasználatlanul. Ezeknek a gondos felhasználásával lehet majd kedvezőbbé tenni ezeket a finaucziális eredményeket, és az én megfigyeléseim csak gyenge visszhangja azoknak a megfigyeléseknek, amelyekről tudomást szereztem e nagynevű és kiváló férfiak munkássága köréből. Helyeslem és czélszerünek tartom azt az irányzatot, mely a Máv. deczentralizácziója felé vezet. A deczentralizáczió nagy idő-, munka- és pénzbeli megtakarítással járhat, ha okszerűen van keresztül vive. Ha megtakarítható az a sok idő és munka, amelyet az ügyek igénybe vesznek, amíg a központig jutnak és ha a végrehajtó közegek nagyobb felelősséggel munkálkodnak, ennek a révén igen nagy pénzbeli megtakarítást is el lesz érhető. Természetesen ennek a technikai keresztülvitelénél számtalan mellékkörülményre kell figyelemmel lenniök azoknak, akik ezt majd végrehajtják, de hogy ez az adminisztráczió olcsóbbitásával fog járni, az szerintem minden kétségen felül áll. (Igaz! TJgy van!) A másik nagy szempont, hogy az államvasutakat, mint az állam vállalatát erősebben üzleti irányban kell vezetni. Ez nem hivatali büré, hanem üzleti vállalat, amelynél súlyt kell helyezni arra, hogy a befektetett tőkék okosan, czélszerüen és nem szabvány szerűen használtassanak ki. (TJgy van!) Számtalanszor találkoztam az életben azzal, hogy a legokosabb, legczélszerübb kérések, vidékek legméltányosabb óhajai, a legpraktikusabb intézkedések elutasittattak, mert nem voltak szabványszerüen előterjesztve. Azok - a férfiak, akikre egy üzlet van bizva, legyenek üzletemberek és ezt a nagy üzleti vagyont, amely a Máv.-ban rejlik, mint íprilis 25-én, szombaton. 115 az ország első. kereskedői, üzleti szellemben használja ki. (Elénk helyeslés.) Ez volna a második megjegyzésem. A harmadik, hogy a forgalmi zavarok megszüntetésére bizonyos czéltudatos intézkedésekkel nagy eredményeket lehetne elérni a kirakás és a berakás gyorsítási körül. Itt az az eset, hogy minduntalan, halljuk azt a panaszt, hogy kocsikiány van. És ha megnézzük, hogy az az óriási 87.000 kocsit kitevő kocsipark, amelyről az előbb megemlékeztem, hogyan van kihasználva, akkor azt látjuk, hogy csak ugy van kihasználva, mintha ennek egyharmadrésze teljes időben teljes raksulylyal lenne a forgalomnak átadva, mert a kirakások és a berakások annyi időt vesznek igénybe, hogy körülbelül csak egyharmad esik a kocsi kihasználásának idejére, kétharmadrészt pedig a kirakás és a berakás foglal le. Elismerem, hogy itt a kocsi be- és kirakásánál maga a Máv. és a tisztviselői személyzet tehetetlenül áll és itt szükséges, hogy maga a kereskedői társadalom jöjjön a Máv. segítségére. Kell, hogy át legyenek hatva attól, hogy itt egy állami vagyon okos és gyors kezelését teszik a maguk lelkiismeretes munkájával lehetővé, ha a kocsikat nem hagyják megrakottan állani vagy üresen várni, amig a berakások jönnek. Ha statisztika állíttatik össze, kitűnik, hogy a napi 24 órából alig 3 óráig volt használva a kocsi. Az az idő, amely a 24 óra és a három óra között van, a kocsira nézve holt tőke. Ennek nem a kocsik számának a hiánya az oka, hanem a kocsik helytelen és oktalan használása. Ha itt a magyar kereskedelmi világnak okos, czéltudatos és jóakaratú támogatásával fog találkozni a Máv., akkor jelentékeny költségmegtakarítást tudunk elérni. (Felkiáltások jobbfelbl: Pönálé!) Pönálét méltóztatik mondani. Hát én, hogy kedvet adjunk a magyar kereskedelmi világnak ahhoz, hogy szolgálatkész legyen és a Máv.-val kéz-kézben együtt működjék, nem idegenkednék attól, hogy nem pönálét, hanem jutalmat, szállítási előnyöket és olcsóbbitást adjunk annak, aki a gazdaságos kihasználással a Máv. segítségére jön. További, ugyancsak jutalmul előírható felhasználása a kocsiknak, a kocsik teljes kihasználása. Erre a külföld nekünk példákkal szolgálhat. Hogyan boldogulhassunk, ha kocsijaink fél vagy háromnegyed kihasználással járnak? Hiszen az üresen maradt és a ki nem használt kocsi holt tőke, amely a maga kamatait nem hozza meg ! A pályafentartásnál meglehet, hogy tévedek, meglehet, hogy T nem fogok találkozni mindenkinek a nézetével akkor, amikor az előbb említett munkásvállalkozóknak az igénybevételére gondolok. Azt hiszem, hogy a pályafentartásnál jelentékeny megtakarítást tudnánk elérni és elérhető lenne az építkezéseknél is megtakarítás, hogyha a vasúti építési mérnöki kar, amelynek kiválósága előtt meghajolok, egy kicsit az élethez közelebb simulna 15*
