Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

110 5íl. országos ülés 191b április 25-én, szombaton. szénnek, mert a szénnek, mint erőfejlesz­tőnek magas vagy alacsony ára, százalékkal emelheti vagy ejtheti a hasznot a gyári iparvállalatoknál. Ha tehát oly szerencsések leszünk, hogy a földgáznak kellő alkalmazása melíett lehetővé teszszük az ijiari czikkeknél a szén eliminálását, illetőleg az szénnek más irányban való felhasználhatását, vagyis ha a szénszükségletet csökkentjük: akkor egy jelen­tékeny lépéssel szolgáljuk gyáriparunkat (Helyeslés.) Ma olyan időket élünk Magyarországon, hogy ha elég éberek és elég ügyesek leszünk, akkor a balkáni piaczokat a magunk javára ki fogjuk használhatni, nemcsak azért, mert mi geografiailag oda közel fekszünk, hanem azért is, mert azon piacz népének igényei még primi­tívebbek, még közelebb állanak ahhoz az ipari fejlődési fokhoz, amelyen mi vagyunk, mint ahhoz, amely tőlünk nyugatra a magasabb igé­nyeket kielégítő nagyobb ipari gazdasággal biró vállalatok produktumaiban jelentkezik. A mi egyszerűbb és kezdetlegesebb ipa­runknak mi a Balkánon kedvezőbb és jobb el­helyezést fogunk találni, ha lesz kereskedőink­ben is elég erős éberség, ügyesség és vállalko­zási kedv és ha meg lesz természetesen, mint előzőleg is emiitettem, a kormány kellő támo­gatása és gondozása is ahhoz, hogy ezeken a balkáni piaczokon mi érvényesülni tudjunk. Itt e pontnál pár szóval ki kell térnem arra is, hogy a mi kisiparunk mindinkább hanyatló­félben van. De hiszen ez a dolgok természeté­ben rejlik, mert ma, amikor a technika magas fejlettsége mellett a nagyban való termelésnél olcsóbbak az előállítási költségek, az a kisipa­ros, aki a maga munkájának bérét nem szállít­hatja le, nehezen tud megküzdeni a nagy gyár­ipar tömegtermelése által előálló konkurrencziá­val. Ha magunkat és a kisiparosok önmagukat nem akarják áltatni, tisztában kell lenni ezzel és ezt a szomorú tényt úgy kell fogadnunk és ugy kell orvosolnunk, ahogy azt a viszonyok és körülmények megengedik. Bizonyos, hogy a kis­ipar terén mindig lesz egy bizonyos rész, ahol az egyéni izlés, az egyéni ügyesség érvénye­sül, ez azonban igen kis tér ahhoz a nagy­számú kisiparoshoz képest, aki ma még a maga munkájával akarja megkeresni a kenyerét. Fel­tétlenül szükséges, hogy amennyiben a kereskede­lemügyi kormány teheti, már meglévő kisiparo­sainkat talán a mi normális pénzügyi viszonyain­kat is valamivel felülhaladó támogatásban része­sítse, hogy meg tudjuk őket tartani, de minden lehetőt el kell követnünk arra, hogy ezek száma a közszükségnek megfelelő egészséges csökkenő irányra tereitessék. A munkásbiztositásnál az 1914/15. évi költségvetésben 2,156.000 K van felvéve, ami 125.000 koronával több, mint a múlt évben. Nem akarok itt a munkásbetegsegélyző és bal­esetbiztosító pénztár kérdésénél hosszasabban időzni. Az utóbbi időkben többször volt meg­beszélés tárgya ez az intézmény. Kívánatos azonban, hogy ennek okos és megfelelő átalakítása és berendezése keresztül­vitessék, ugy a munkaadók, mint a munkások érdekeinek figyelembevételével. Nem akarok egy­oldalú kritikát gyakorolni, és nem akarom me­reven elitélni a munkásbetegsegélyző- ós bal­esetbiztosító pénztár ténykedését. Talán meg lehetne ezt tenni (Ralijuk! Halljuk!), de van­nak ott tapasztalt férfiak, akik tudásuk leg­javát vitték és viszik bele ebbe az intézménybe. Megengedem, hogy ezek igen sok esetben nem értek el kellő sikert, de azt hiszem, ha ezek­nek a lelkes férfiaknak — mert vannak o't ilyenek is — gyakorlati tapasztalatát és ta­nácsadását igénybeveszi a kereskedelmi kormány ezen intézmény átszervezésénél, tőlük gazdag, a gyakorlati élettel harmóniában álló útbaigazí­tásokat nyerhet és lehetséges lesz, ezen nagy és nehéz kérdést ugy a munkaadóknak, mint a munkásoknak megelégedésére és közmegnyug­vására megoldani. (Helyeslés.) A posta-, távírda- és távbeszélő intézményé­nél a kereskedelmi költségvetésnek egyik leg­nagyobb tételével találkozunk, amenynyiben 96 millió kiadás állapíttatott meg, amely a múlt évi kiadással szemben 6,546.000 korona több­letet tüntet fel. Jelentékeny része ezen kiadási többletnek a személyi járandóságokra esik, amennyiben személyzetszaporitásként 1092 uj állás vétetett fel, amely az 1913. évre enge­délyezett költségvetési, tételekkel összefoglalva azt mutatja, hogy a személyzet 7 százalékának emelkedési szaporulata van, ugy hogy az összszemélyzeti létszám 15.461 főt tüntet fel. A személyzeti kiadások, amelyek tehát az 1914/15. évi emelkedés jelentékeny részét képe­zik, fizetésekre, lakpénzekre, pótlékokra, napi­dijakra, bérre vannak beállítva és összesen 47 millió koronát tesznek ki. Jelentékeny a dologi kiadások rovata, amely 11 millió koronával van felvéve. Ezen dologi kiadások között szerepel a postai automobilüzem és ennek rendszeres beállításából, az öt évi program szerint, ered az 1.100.000 K-ás tétel. Az üzemi kiadások rovatánál a forgalom megnövekedésére való tekintettel és az uj gép­kocsiüzemek kiadása következtében az üzemi kiadások végösszege 34,140.000 K-ra emelke­'. dett. A posta-távirda és távbeszélő beruházásai­nál 16 millió koronás tétel van felvéve, amely az 1914/15. évre 982.000 K emelkedést mu­tat. Ezen jelentékeny előirányzati' összeg azon okból állt elő, mert szükségessé vált táviró és távbeszélőknek ujabb beszerzése, (Helyeslés) és mert felmerült uj postai hálózatok építésének a szüksége. Daczára annak, hogy ezen nagy téte­lek jelentékeny kiadást rónak az államháztar­tásra, mégis, tekintetbe véve, hogy jelentékeny megtakarítással vannak összekötve, amennyiben az átköltözködési költségek ezáltal lehetőleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom