Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

108 531. országos ülés 1911 két helyen ugy a leköthető költségvetési hitelhői, mint az iparalaphői ezidőszerint mennyi van felhasználva, és mily nagy az az összeg, amely mindkét tételből rendelkezésére áll. Érdekes lesz talán tájékozásul felemlítenem, hogy 1912 augusztus havától 1913 Julius haváig iparfejlesztési czélokra kiknek és mily összegek engedélyeztettek. (Halljuk!) Érdekes ez azért, mert ezekből az összegekből láthatjuk, hogy az emiitett időszakban, daczára a rossz gazdasági s pénzügyi viszonyoknak, ipari és kereskedelmi téren mégis bizonyos haladás mutatkozik és daczára a nehéz pénzviszonyoknak nem volt a stagnáczió oly nagy és oly kiterjedésű, mint ahogy arra egy felületes szemlélő a rósz pénzviszonyok befolyása alatt következtethetne. Az emiitett időszakban iparfejlesztési czélokra engedélyeztetett 10,818.000 K., ebből esik 15 uj gyár létesítésére 1,432.000 K, 35 gyárnak nagyobb irányú kibővítésére 3,326.000 K, kölcsönökre 2,945.000 K. Minden egyes esetben ugy az álló, mint a forgó tőke, valamint a munkások számának felemelése is megállapittatott, vagyis mindazon esetekben, ahol a kereskedelemügyi kormány akár az uj gyárnak, akár a meglevő, de megnagyobbítandó gyárnak segélyt utalványozott, az állandó és forgó tőkének és a munkások létszámának emelése is megköveteltetett azoktól a gyáraktól, amelyek részére az államsegélyek kiutaltattak. A felhasználás tehát okosan, czéltudatosan és az ipari fejlesztésünk irányának megfelelően történt. De szükséges volt a nehéz pénzviszonyok következtében lehetővé tenni a gyárak fennmaradását azon esetekben is, amikor kölcsönökre szorultak az egyes gyári vállalatok, mert különben a kölcsönök meg nem szerezhetése következtében kénytelenek lettek volna a gyárüzemet beszüntetni és az illető egyes vidékeknek ebből közgazdaságilag alig pótolható veszteségei állottak volna elő. E nehéz időkben tehát a kereskedelemügyi minister ur gondozásának tárgyát kellett képeznie annak, hogy azok a meglévő gyári vállalatok, amelyek a csekély kereslet következtében úgyis igen nehezen tudták elhelyezni termékeiket, viszont azonban beszerzett nyers anyagokért és a kifizetett napszámbérekért jelentékeny pénzösszegeket voltak kénytelenek rendelkezésre bocsátani, ne hagyassanak pénz nélkül és ne jussanak azon szerencsétlen helyzetbe, hogy két irányú kötelezettségük teljesítése daczára, a jövedelem elmaradása folytán a gyáripari üzemet beszüntetni legyenek kénytelenek. És eléggé nem dicsérhető az a körültekintő gondosság, hogy egyes esetekben a lehetőség szerint 4%-os pénzeket kölcsönzött az ilyen iparvállalatoknak, természetesen jelzálogi biztosítás mellett és ezáltal lehetővé tette további fenmaradásukat, sőt azt is, hogy kedvezőbb és olcsóbb pénzáprilis 25-én, szombaton. viszonyok beálltával intenzivebb, nagyobb kedvet és reményt keltő munkásságot fejthessenek ki. Ezeken kívül támogatta még a kereskedelemügyi kormány a gyáripart munkagépek engedélyezésével, adó- és illetékmentességgel és meghosszabbíttattak több esetben az állami kedvezmények. Itt csak röviden azt vagyok bátor még megemlíteni, hogy az állami kedvezmények 1913 január 31-ig 31 gyárnál jártak le. T. képviselőház! Szokás általában, hogy mi idehaza gyáriparunkat kicsinylőleg ítéljük meg és a legritkább esetben adózunk elismeréssel azoknak, kik nem is olyan csekély és nem is olyan értéktelen gyáriparunkat megteremtették. (Igaz! Ugy van!) Hogy egy futólagos képét adjam gyáriparunknak, a t. képviselőház engedelmével néhány szóval erre a kérdésre is kiterjeszkedem. (Halljuh! Halljuk I) 1912-ben 136 uj gyár alakult részvénytársasági alapon. Igaz, hogy emellett 68 gyár meg is szűnt, és ez igen szomorú tünet, mert hiszen, ha figyelembe veszszük azt, hogy milyen óriási nehézségekkel kell megküzdeni, míg egy gyár életre hozatik és micsoda kimondhatatlan kárt okoz az, ha egy gyár megbukik, mennyi energia és vállalkozási kedvet temet az maga alá: akkor a 68 gyár megszűnését jelentékenynek kell mondanunk. Mindazonáltal azok a gyárak, melyek üzemükben prosperálhattak, amelyeknél azt vagy a tőkék nagyobb volta, vagy a kereskedelmi konjunktúrák szerencsésebb volta megengedték, elég vagyont és tiszta nyereséget, s általában kedvező fejlődést mutatnak az 1912-ik évben is. Egy jelenséget vagyok bátor itt a t. képviselőház figyelmébe ajánlani, mely igen eredeti és majdnem meglepő, hogy t. i. a Magyarországon levő részvénytársaságok kibocsátott és befizetett részvénytőkéjénél olyan elemek is részesülnek, kiknek a gyáripar terén nagy tapasztalatuk van .és azáltal, hogy pénzüket merik a magyar gyáripari vállalatokba befektetni, bennünk azt a reményt kell hogy felkeltség, hogy a gyáripari fejlődésünkhöz szükséges feltételek szerencsésebb időben meglesznek. Erre abból következtetek, hogy a kibocsátott és befizetett részvénytőkénk, amely körülbelül 956 miilót tesz ki — és itt csak részvénytársaságokról beszélek — igen érdekes módon helyezkedik el országonként; ebben az összegben 691 millióval szerepel Magyarország — természetesen ezek nem a minuciózitásig pontos számadatok, de mégis megközelitőek, — 178 millióval szerepel az osztrák tőke, 27 miilóval a németországi, 20 millióval az Egyesült-Államokból bejött tőke és 19 millióval az angol tőke. A külföldi részvénytőke leginkább vegyi, gyári, a gép-, villany-, az élelmezési és vasiparban talál elhelyezést, ami eléggé meg nem becsülhető tanúsága annak, hogy azoknak a tőkejiénzeseknek is, akik rendkívül nagy körültekintéssel és gonddal helyezik el pénzüket, volt bátorságuk