Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-531
531. országos ülés Í91í április 25-én, szombaton. 107 ügyi tárcza költségvetésének indokolásában azon hidak, amelyeknek költségeire ezen 1,200.000 K főleg felvétetett, amely összeg árán ezek a hidak ki fognak cseréltetni. Közli a kereskedelemügyi minister ur azon közutaknak kimutatását is, amelyek az 1914—15. évben állami kezelésbe fognak átvétetni, nemkülönben az állami közutak hálózatáról szóló kimutatást is törvényhatóságonként továbbá a törvényhatósági utalapokra vonatkozó adatokat az 1913. évből, amelyek különösen azért birnak nagy jelentőséggel, mert ezekből megállapítható az, hogy az ország egyes vármegyéit útadó ezimén milyen óriási nagy terhek nyomják, megállapítható továbbá ez alapon az, hogy milyen óriási nagyok még azok az igények, amelyek az útalappal szemben támasztatnak és mennyire kevéssé tudunk megfelelni azon nagy és égetően szükséges kötelezettségeknek, amelyeknek fedezését az útalapban kellene megtalálnunk. Az fpari és szakoktatás terén az 1914—15. évben nem szándékszik a kereskedelemügyi minister ur uj intézményeket lótesiteni, (Még kár! jobbfelöl.) hanem csakis a meglevő intézményeket fejleszti és az ezen fejlesztéssel járó költségek fedezetéről történik gondoskodás. A 3,695.000 korona előirányzat mindazonáltal az 1914—15. évre többletet tüntet fel, amely a személyi és dologi kiadások természetszerű emelkedésével függ össze, és amely elől a kereskedelemügyi minister ur nem zárkózhatott el. Czélszerüségi szempontból azért az ipari és szakoktatás terén is történik, habár nem is jelentőségteljes intézkedés, amennyiben a homonnai faipariskola Eperjesre telepíttetik át, az Újpesten szűk keretben mozgó kosárfonőműhelyt pedig Homonnára viszik át. Az áthelyezések minden esetben a helyi viszonyok mérlegelésével és az egyes iparágak fejlesztése érdekében történnek. Eljutottam, t. ház, a kereskedelemügyi tárczának azon pontjához, amelyről, mint bevezető szavaimban voltam bátor említeni, bővebben akarnék megemlékezni és ez az »Ipari és kereskedelmi czélok« czime. (Halljuk! Halljuk!) Eczimen a rendes kiadások 9,884.000 K-val vannak felvéve és e czimnél nyernek fedezetet a kereskedelmi múzeum, a belkereskedelem kiadásai, itt vannak felvéve a fiumei behozatali kereskedelem támogatására szolgáló költségek, a ministeri czégbiztosság, a közgazdasági értesités és a kereskedelmi kodiíikáczió költségei; ugyancsak itt van felvéve a külkereskedelem érdekében 1,000.000 K tétel, amelylyel a kereskedelemügyi minister ur nagyobb mérvben óhajtja fejleszteni az elődei által megkezdett azt az akcziót, hogy a magyar kereskedőknek külföldön való letelepüléséhez államsegélylyel járul hozzá. Továbbá fejleszteni óhajtja a kereskedelmi múzeum levelezői karát, hogy ezáltal a magyar áruezikkek számára uj piaezok szereztessenek meg, a hazai érdekeltség pedig a külföldi gazdasági helyzetről megfelelőbben tájékoztassák, hogy ezáltal a hitel kihelyezésénél valamint a helyi fogyasztási igényekről őszinte, megbízható és olyan informáeziókat nyerjen, amelyek mellett a a külföldi piaezok felkeresésénél nincs kitéve a személyi és vagyonbizonytalanságnak, és hogy a nem kellő értesülés mellett leggyakrabban előforduló azon bajt és betegséget elkerülhesse, hogy nem kellő hitelképességgel biró kereskedőknak kihitelezések adatnak. Ezek a kiadások hasznos befektetéseknek ígérkeznek, különösen akkor, ha figyelembe veszszük azt, hogy az utolső idők eseményei folytán a magyar ipar és kereskedés részére megnyílandó balkáni piaezon akarjuk a minket főleg geográfiai fekvésünknél fogva jogosan és elsősorban megillető helyet elfoglalni. Ennél a czimnél van felvéve a munkásügyekre, valamint az iparfejlesztésre is bizonyos költségvetési összeg, amely utóbbi czimnél változatlanul 8 millió K vétetett fel. Ebből az összegből a kereskedelemügyi minister ur által bemutatott jelentés szerint az 1907. évi III. törvényezikk rendelkezéseinek megfelelő értelemben 1913. évi június hó 30-áig terjedő időre 7,098.000 K már le van kötve, ugy hogy a 8 millióból ezidő szerint csak kereken 900.000 K áll a ministernek iparfejlesztési czélokra rendelkezésére. Pedig közgazdasági szempontból szükséges lenne, hogy ugy a nagy- mint a kisipart erőteljesebben támogassuk, és erőteljesebben segélyezzük azokat az iparvállalatokat, amelyek hivatva volnának a mi ipari termékeinknek előállításával és külföldre való kivitelével belső gazdasági vagyonosodásunkat lényegesen előmozdítani. Ugyancsak e czimnél vannak a munkáslakások létesítésére is bizonyos összegek felvéve. A kereskedelemügyi minister úr azon gondolattól áthatva, hogy a Magyarországon még mindig kihasználatlanul elvesző vizi erőket az ipar czéljaira felhasználhassa, akcziót indított a vizi erők tanulmányozására és annak megállapítására, hogy hol és milyen vizi erők és az évnek mely és mekkora szakában használhatók, hogy így ezeknek okos és gondos mérlegelésével és felhasználásával olcsó erőforrásokhoz juttassa és a technika által oly magasra emelt és a termelésben, annyira előrehaladt gyáripar mellett életükben megtarthassa és megvédhesse a kisiparosokat. (Ménk helyeslés.) Ugyancsak ezen a czimen vannak előirányozva a budapesti kereskedelmi kikötőhöz szükséges területek kisajátítási költségei ezimén és a technikai múzeum felállításának előkészítéséhez szükséges összege. Megjegyzem itt, hogy a hazai ipar fejlesztésére két irányú törvényes fedezet áll a kereskedelemügyi minister rendelkezésére. Az egyik a törvényhozás által az iparfejlesztési czélokra megállajutandó és a törvény rendelkezése szerint leköthető költségvetési hitel. A másik az ipari alap. A kereskedelemügyi minister a tárcza költségvetésének indokolásában mindkettőről bővebben megemlékszik. Bemutatja, hogy mind14*
